Giles és a többiek az egész éjszakát kutatással töltötték. Willow még a Kovennel is kapcsolatba lépett, de ők sem tudtak többet mondani az újonnan felbukkant démonról. Dawn néha felment megnézte Buffy-t, aki szorosan Spike mellett aludta át az éjszakát.

- Giles. Szükségünk lesz segítségre. – törte meg a reggeli csendet Willow.

- Igen. Ez már nekem is megfordult a fejemben. Talán Angel segíthet… - gondolkozott hangosan Giles.

- Biztosan jó ötlet most idehívni Angel-t? – tette fel a mindenki fejében motoszkáló kérdést Xander.

- Sajnos azt hiszem, nem maradt más megoldás…- mondta Giles szemüvegtörlés közben.

- Akkor hívom. – jelentette ki Dawn.

A szobára halottas csend ült, amíg a lány telefonált.

-Szia Angel! Itt Dawn.

-Szia Dawn! – szólt bele Angel a kagylóba. – Valami baj van?

- Hát éppenséggel…van egy démon, aki megsebesítette Spike-ot…és hát nem tudunk valami sokat róla – latolgatta a helyzetet Dawn.

 - Már megint…- sóhajtott Angel.

- Kérlek Angel, ha már Spike-ért nem, akkor tedd meg Buffy-ért. Nagyon magába zuhant.

- Rendben. Mi a démon neve?

- Novo. Annyit már tudunk róla, hogy nagyon erős, emberekkel táplálkozik és hosszú karmai vannak, amikor mérget tartalmaznak. Willow már a Kovennel is beszélt de ők sem tudtak többet mondani.

- Rendben. Amilyen gyorsan csak tudok, ott leszek.

- Köszi.

Dawn letette a kagylót és visszament a többiekhez.

- Azt mondta, amilyen gyorsan csak tud, jön.

- Ki jön? – kérdezte Buffy a lépcső aljáról.

- Nézd Buffy, nem tudunk valami sokat a démonról és úgy gondoltuk szükségünk lesz segítségre. Ezért felhívtuk Angel-t.

- Rendben. Mikor érkezik?

Buffy nem teljesen úgy reagált, ahogy a többiek várták…mindenki tiltakozást várt…amit teljes mértékben meg is értettek volna.

- Nem…nemsokára.- nyögte ki végül Will.

A délután nagy része tétlenséggel telt. Buffy nem mozdult el Spike mellől.

- Aggódom Buffy miatt. Tegnap este óta egy falatot sem evett. – mondta Dawn.

- Amíg Angel meg nem érkezik az iratokkal…- kezdte Giles, de a csengő félbeszakította.

- Nah végre! – pattant ki a fotelből Dawn és már rohant is ajtó felé. – Szia Angel!

- Szia! Bejöhetek? – kérdezte mosolyogva.

-Oh…persze…bocsi…gyere be!

- Angel. Végre itt vagy. – rohant le a lépcsőn Willow. – Remélem jó híreket hoztál…vagyis…egy démonnal kapcsolatban nem hozhat valaki jó híreket…

- Nem mondhatnám, hogy jó hírekkel szolgálhatok – közben bemegy a nagyszobába – szia Giles.

- Angel. Halljuk, milyen híreket hoztál. – tért a lényegre Giles.

- Nos…nem igazán sikerült többet kideríteni annál, mint amit Dawn elmondott nekem a telefonban. Viszont ami Spike számára lényeges lehet, hogy van gyógymód a kómára…habár eddig senki sem élte túl a démonnal való találkozást. A démon vére…egy, de csakis EGYETLEN EGY csepp…ha ezt összekeverik az áldozat vérével, akkor felébred. De…

- …de? –  kérdezte Buffy, aki mindent hallott a lépcsőről.

- Oh Buffy. Szia! – köszönt Angel.

-…de? – kérdezte ismét a lány és közelebb sétált a többiekhez.

- Ha sikerül is megmenteni Spike-ot, nem lesz a régi…halandó ember lesz.- Angel elfordította tekintetét a lányról – Sajnálom Buffy.

- De hiszen ez jó, nem? – kérdezte Xander. – Így mindig együtt lehettek…

 - Xander! – szólt rá Willow a férfira.

- Biztosan van valami más módja is a dolognak.- szólalt meg végül Buffy. – Biztosan van olyan gyógymód, amitől nem változik emberré….csak nem akarod elmondani, mert utálod őt.

- Buffy, Angel semmiért sem hibás. – szólt bele Faith is.

- Te ebbe ne szólj bele!

- Faith, hagyd! – kérlelte Angel. – Magunkra hagynátok minket? – fordult most a többiekhez.

Willow, Xander, Giles és a csapat többi tagja szó nélkül távozott.

Angel most Buffy-hoz fordult.

- Nézd Buffy! Elhiszem, hogy dühös vagy rám, mert nem olyan híreket hoztam, amilyeneket vártál…de meg kell értened…nincsen másik gyógymód és Spike már a megsebzés pillanatában emberré változott.

Angel összeszedte az asztalra kiterített akta tartalmát és Buffy-nak nyújtotta.

- Tessék. Ezek talán segíthetnek még valamiben.

Buffy átvette a papírköteget, visszasétált vele az asztalhoz és újból szétszedte. Angel egy darabig csendben figyelte a lányt, ahogy szeme újra meg újra végigpásztázza a lapokat, hátha talál valamit. Buffy megunva, hogy nem talált semmit, az asztal közepére dobta a lapokat.

-Ezek semmire nem jók – mondta.

- Sajnálom, hogy nem tudok többet segíteni…- szabadkozott Angel.

- Az én hibám, hogy ez történt…-szólalt meg Buffy.

- Ne hibáztasd magad. Csak a dolgodat végezted…Spike önszántából segít neked…

- De ha nem akarom olyan gyorsan elintézni azt a démont, hogy Spike-kal és a többiekkel ünnepeljek, akkor Spike-nak most nem lenne semmi baja.

- Nem tudhatod, mi történt volna akkor…lehet, hogy valami más jön közbe. És hogy érted azt hogy ünnepelni?

- Spike felesége leszek…vagyis lennék, ha nem feküdne kómában…- jegyezte meg gúnyosan Buffy.

Angel csak némán nézett maga elé…hidegzuhanyként érte a hír.

- Tudtam, hogy túl szép volt ahhoz, hogy igaz legyen…- folytatta a lány.

-Ho…hogy micsoda? – vágott közbe Angel. – Te hozzám mész Spike-hoz?

-Nem tudtad?

-Képzeld, nem tudtam!

Buffy csak némán nézett Angel-re.

-Rajtam kívül mindenki tudja már? - kérdezte.

-Igen…és ne haragudj, hogy nem szóltunk, csak tudod….

-Mit tudok? Hogy nem vagyok annyira része az életednek, hogy elmondd nekem, hogy hozzá mész Spike-hoz? De amikor segítség kell, akkor rögtön hozzám jössz. És miért pont Spike?

-Nézd Angel! – feláll és Angel elé sétál – sajnálom, hogy nem szóltam neked, tényleg…és különben is te mondtad nekem egyszer, hogy nem tartozunk egymás életéhez! Emlékszel?!

(Angel mondani akar valamit, de Buffy csendre inti.)Ne szólj közbe! Még nem fejeztem be! És ha már itt tartunk, azt hiszem nem tartozom semmiféle magyarázattal az iránt, hogy miért pont Spike. Én sem szóltam le a barátnőidet, pedig fájt, hogy nem velem vagy! De tudod mit…ha annyira érdekel elmondom, hogy miért pont Ő…Te elmentél. Nagyon nehezen de túltettem magam a dolgon, hogy nem vagy velem többet…aztán jött Riley…szeretett, de nem igazán tudtam hozzá kötődni. És most itt van Spike…szeret és végre én is érzem azt, amit eddig csak veled érzetem…feláldozta magát értem és a világért! Miattam szerezte vissza a lelkét is! Szeretem! De ezek szerint én sosem lehetek boldog, mert valami mindig közbejön! És egyáltalán nem én hívtalak ide!

- De ha én nem jövök, még most sem tudod, hogy van gyógymód a kómájára! És te is nagyon jól tudod, hogy akkor el kellett mennem! Hidd el, nem volt könnyű meghozni a döntést, hogy itt hagyjam azt, akit a világon a legjobban szeretek! De azóta sem szeretem még senkit sem annyira, mint téged! Nekem sem öröm, azt látni, hogy szívesebben bújsz más karjaiba, mint az enyémbe! És amikor nálam voltál…és Spike is velünk volt…tudod te milyen nehéz és fájdalmas volt azt látni, hogy mindig vele vagy, hogy őt csókolod, hogy vele alszol! De megemésztettem, hogy vele vagy…hogy őt szereted…de azt álmomban sem gondoltam volna, hogy hozzá is mész. De nem is igazán ez zavar…hanem az hogy nem szóltál róla!

- Én tényleg sajnálom…- egész közel sétál Angel-höz és lehajtott fejjel folytatja – csak tudod, olyan gyorsan történt minden…az egyik percben még határtalanul boldog voltam, a másikban már azt is elfelejtettem, hogy milyen is igazán boldognak lenni…

Buffy lassan felemelte fejét és Angel szemeibe nézett. Mind a kettőjükben felszínre törtek a régi érzések…tudták, hogy helytelenül cselekszenek, mégis utat engedtek érzelmeiknek. Angel ajkai őrjítő lassúsággal értek a lány ajkaihoz. Olyan szenvedéllyel csókolták egymást, mint még soha…egy pillanatra megint csak egymáséi voltak. Mikor ajkaik elváltak Angel törte meg a csendet.

- Buffy…ezt nem lenne…

- …szabad? – fejezte be Buffy a férfi mondatát. – Igen…most már végleg máshoz tartozom…

-Igen…és hogy szeretnétek elkapni a démont? – terelte a szót Angel.

- Azt még nem tudom…igazából azt sem tudom, hogy merre keressem…a temetőben találkoztam vele először...

- Csak úgy járőrözés közben futottatok össze, vagy esetleg valaki említette?

- Most, hogy így mondod….az egész akkor kezdődött, amikor az a férfi…te jó ég…azonnal szóljunk Giles-nak és a többieknek!

Pár perc múlva már mindenki a nagyszobában ült. Buffy felvázolta mindenki előtt az elméletét.

- Tényleg úgy gondolod, hogy ennek a John-nak, vagy kinek, bármi köze is lehet a démonunkhoz? – kérdezte Giles.

- Egyből gondoltam, hogy sáros a fickó. – jegyezte meg Faith.

- Giles, igazából semmit sem tudunk róla...azt állította, hogy ő is sunnydela-i volt, és hogy John Jaknis-nek hívják…nem ellenőriztük le, hogy igazat mondott-e…és nem furcsa, hogy tudta, hogy kit kell keresnie démonügyben? És egyáltalán mit keresett volna a temetőben késő éjszaka?

- Azt hiszem igazad van…

- Willow utána néznél ennek a bizonyos John Jaknis-nek?- kérdezte By.

- Persze…egy perc csak maradjatok csöndben, hogy tudjak beszélni a Kovennel…

A szobára feszült csend ült, míg Willow üveges szemekkel meredt előre.

- Azt mondták, hogy elképzelhető, hogy az a férfi aki itt járt tényleg John Jaknis…csakhogy van egy kis probléma…ez a férfi meghalt…pontosabban vámpír lett – szólalt meg végül Will.

- De hiszen fényes nappal jött…- kezdte Kennedy és Robin kórusban – nem lehet vámpír.

- Nem…vámpír valóban nem… - Dawn gondolkozik – viszont halott igenis lehet…sőt nem is olyan régen vámpír is lehetett…Spike –nak is egyetlen esélye van túlélni ezt az egészet…ha egy cseppet a démon véréből összekeverünk az ő vérével. És mi van, ha ez a démon éjszaka találkozott John-nal, aki akkor még vámpír volt, megsebesítette majd meggyógyította? Hiszen így ember és feltűnés nélkül járkálhat össze – vissza éjjel – nappal.

Mindenki tátott szájjal bámult Dawn-ra. Legelőször Faith-nek jött meg a hangja.

- A kiscsajnak igaza lehet…új őrzőnk lett csajok…bocsi Giles, de a csajszinak gyorsan vág az agya…nem tudnánk ezt kamatoztatni valahol?

- Ezt majd máskor megbeszéljük – szólt közbe Buffy – most fontosabb dolgunk is van. És szerintem is…Dawn-nak igaza van…

- John ma amúgy is jön hozzánk…összeverhetnénk egy kis infóért – mosolygott Kennedy.

- Az erőszak nem mindenre megoldás – fordult Willow Kennedy-hez.

- Nem…valószínűleg az erőszakkal, most nem mennénk semmire – kezdte Angel – mi lenne ha valaki követné ezt a figurát, amikor elmegy innen…előbb vagy utóbb de a mesterénél fog kikötni…

- Ez jó ötlet …, de hogy érted azt, hogy „mennénk”? – kérdezte Buffy.

- Amíg igényt tartasz rám, addig maradok.

- Köszönöm! Szükségem is lesz rád…nah jó! Mindenki figyeljen rám! A tervem a következő: mikor John megérkezik én fogadom. Megpróbálom egyedül elkapni, de nem tudom, hogy mennyire erős, ezért Faith az ajtó mögött fog állni és onnan segít ha kell. Aztán úgy, mint annak idején Andrew-t, egy székhez kötözzük. Xander és Faith fogja vallatni.

- Értjük. – mondták egyszerre az érintettek.

- Willow állj készenlétben…lehet, hogy egy kis varázslatra is szükségünk lesz, hogy kihúzzuk belőle, hol rejtőzik Novo.

- Értem…de szükségem lesz egy kis segítségre.

- OK. Dawn és Giles segítenek. Addig Robin, Kennedy, Angel és én felfegyverkezünk.

- És mi van akkor, ha sehogy nem tudjuk kiszedni John-ból a választ? – kérdezte Kennedy.

- Ki fogjuk szedni…- jelentette ki Buffy határozottabban, mint azt valójában gondolta.

Willow éppen egy hatásos varázsigét keresett, mikor csengettek. Buffy nyitott ajtót.

- Szia John! Hogy vagy? – kérdezte kedvesen, majd betessékelte a vendéget. Ahogy bezárult az ajtó Buffy egy laza mozdulattal leütötte a férfit.

- Ebben így nincs semmi buli! – panaszkodott Faith.

- De legalább tudjuk, hogy normális emberi képességekkel rendelkezik. – mondta Buffy. – Egyébként is…a vallatásnál azt csinálsz vele, amit akarsz.

- Tényleg? – csillant fel Faith szeme.

- Tényleg. És most segíts a pincébe cipelni.

Mikor John magához tért óvatosan mérte fel a terepet. Egy székhez volt kötözve. Előtte állt Xander és Faith az asztalnál pedig Willow, Dawn és Giles ült. Előttük egy vastag könyv hevert.

- Nah végre, hogy felébredtél! – „üdvözölte” Xander. – Már azt hittem Buffy akkorát ütött, hogy sosem kelsz fel.

- Mit akartok tőlem? – kérdezte félve a férfi.

- Nagyon jól tudod, hogy mit akarunk.- mondta élesen Faith. – Szóval a temetőben hol?

- Nem értem miről beszélsz…

- Most jól figyelj rám! – kezdte Faith. – 3 választásod van…a három közül az egyik kevésbé fájdalmas, mint a másik kettő….és…(egy kést húz elő a háta mögül) azt mondták nekem, hogy bármit csinálhatok veled. Szóval ha nem beszélsz alkalmaznom kell ezt itt(a fejével a kés felé int) és tudod én nagyon fogom élvezni, de te annál kevésbé…és takarítani sem nagyon szeretnék, tehát dalolj szépen.

- Oké, oké, mindent elmondok csak azt a kést hagyjuk ki a beszélgetésből.

-Rendben leteszem az asztalra, de ha hazudsz egyszer csak magadban találod…és tudni fogom, hogy mikor nem mondasz igazat.

John nyelt egy nagyot, majd belekezdett a mesébe. Negyed óra múlva Faith futott fel a lépcsőn.

- Megvan. Induljunk.

A csapat Faith vezetésével elindult a temetőbe. A lány egy kisebb kripta előtt állt meg.

- Ez volna az? – kérdezte kétkedve Robin.

- Ez az.- hangzott a válasz Buffy-tól.

- Biztos vagy benne Buffy? – kérdezte Angel.

- Bízz bennem.

Azzal Buffy benyitott a kriptába. A kripta belülről egyáltalán nem hasonlított a többihez…a közepén egy hatalmas lyuk tátongott. Buffy a többiekre nézett majd beugrott a lukba. A többiek szépen egyesével utána.

- Nincs itt semmi – szólalt meg Kennedy.

-Ne legyél abban olyan biztos – szólalt meg egy hang a hátuk mögül. Buffy azonnal felismerte a hangot. – Már vártalak titeket…-köszöntötte Novo a kompániát egy gúnyos mosoly kíséretében.