Karácsony

Buffy egyedül ült a kanapén, a tv ment, de ő nem is arra figyelt… Tekintete a távolba révedt, teljesen máshol járt. A többiek Willowéknál karácsonyoztak, de Buffy nem ment el, pedig őt is hívták. Nem volt kedve… Így pedig teljesen egyedül maradt. Egy kissé gyéren feldíszített fa állt a tv mellett, alatta kibontatlan ajándékok… Két csomag. Az egyik Dawnnak, a csapat többi tagjának elküldte, de mivel Dawn a húga volt, neki nem, azt akarta, hogy a lány itt bontsa majd ki, amint másnap haza ért, a fa alatt ülve. A másik csomag talán még szebben volt becsomagolva, mint Dawné, bár nem volt valószínű, hogy valaha is ki lesz nyitva.

- Spike… - Lehelte Buffy a csöndbe, ahogy továbbra is a távolba meredt tekintettel ücsörgött… Hiányzott neki a vámpír, nagyon-nagyon hiányzott. A második csomag neki szólt. Spikenak.  De ő, miután feláldozta magát a világért, már talán sohasem bonthatja majd ki… Buffy agyában is ezen gondolatok pörögtek… Csendesen sírni kezdett, és karácsony éjjelén álomba sírta magát, a kanapén ülve… Az ágyában ébredt. Még nem volt reggel, sőt... az éjjeliszekrényén álló óra szerint éjfél múlt tíz perccel… De hogy került ő ide? Dawn nem bírná el, ő nem hozhatta fel, és tényleg, csak másnap reggelre várta… Felkelt, és elindult vissza a nappaliba. Végignézett a szobán. Első ránézésre nem látott semmi változást… Csak amikor beljebb ment a nappaliba, tűntek neki fel sorra apróságok... A kanapén lévő folttakaró megvolt igazítva, pedig miután ő rajta hevert, összegyűrődött, elmozdult. A tv ki volt kapcsolva, pedig ő bekapcsolva hagyta. A karácsonyfán villogott az égősor, pedig ő nem kapcsolta be. A fa alatt pedig már csak egy ajándék árválkodott… Dawné. Buffy döbbenten nézte a másik ajándék hűlt helyét… Ekkor két erős kar fonta gyengéden körbe, Buffy pedig majdhogynem fel is sikított. Nem számított erre… A titokzatos idegen halkan a fülébe suttogott, csitító szavakat… Buffy felismerte a hangot, szíve vad szárnyalásba kezdett, ahogy szembe fordult Spikeal, a férfi ölelő karjaiba zárva.

- Hogy lehet ez? – Nézett a férfi szemeibe, döbbent örömmel… Alig bírt hinni a szemének.

- Odafenn úgy gondolták, te, a világ többszörös megmentője, megérdemelsz egy kis karácsonyi ajándékot… És elküldtek engem, ide hozzád. Örökre. – Buffy most már biztos volt benne, hogy álmodik. De úgy gondolta, ha ez csak egy álom, akkor legalább most hagy ölelje meg… Átfonta a férfit a karjaival, és ajkaik forró csókban egyesültek. És Buffy már tudta, hogy ez nem álom, ez a valóság. Megkapta karácsonyra amit a legjobban akart, Spike újra élt, és itt volt vele. Ez volt talán élete legszebb karácsonyi ajándéka.