Our Special Place (Egy k�l�nleges hely)

�rta: Kinderspirit75

Ford�totta: Mendalizy

Megjegyz�s: A t�rt�net szerint Spike-ot nem Drusilla hanem Angelus teremtette. Miut�n Spike fej�be be�ltetik a csippet, Spike nem Buffy-t keresi fel, hanem egy kript�ban tal�l mened�ket, �s Angel itt tal�l r� azut�n, hogy visszat�rt a pokolb�l. Az esem�nyek kicsit m�s sorrendben �s m�s id�ben t�rt�nnek, mint ahogy azt a sorozatb�l megismert�k, de ez a sz�p az �ltalunk kital�lt t�rt�netekben, hogy mi m�dos�thatjuk az esem�nyeket a saj�t elk�pzel�s�nk �s �zl�s�nk szerint.

Figyelmeztet�s: A t�rt�net k�t f�rfi k�z�tt j�tsz�dik, akik – mint teremt� �s teremtm�ny – m�ly �rzelmeket t�pl�lnak egym�s ir�nt, de a t�rt�net nem „Slash Story” (rem�lem, mindenki �rti a kifejez�st). Egy szomor� t�rt�net, amelyet csak azok olvassanak el, akik a f�szerepl�k hal�l�val is meg tudnak birk�zni egy t�rt�net erej�ig. Pap�r zsebkend�ket el�k�sz�teni!

Angel siet�s l�ptekkel k�zeledett a r�gi temet� fel�; egyenesen Spike kript�j�hoz vezetett az �tja �s k�nnyed�n megtal�lnia azt a r�gi mauz�leumot, melyet teremtm�nye az otthon�nak nevezett.

Angel b�nei�rt szeretett volna vezekelni, j�v� szerette volna tenni �ket, most, hogy �jra visszakapta a lelk�t �s hab�r sok lehet�s�ge nem volt, hogy b�neit, melyeket m�g Angelus-k�nt k�vetett el, j�v�tegye – de Spike-ot mindenk�ppen fel akarta keresni, hogy bocs�natot k�rjen t�le. Legal�bbis err�l pr�b�lta meggy�zni mag�t, amikor a rozsd�s ajt� el�tt t�bl�bolt; nem tudta eld�nteni, hogy bekopogjon, vagy ink�bb elmenjen.

Pontosan tudta, hogy Spike odabent volt. �rezte a szag�t. A j�l ismert szag el�rulta, hogy teremtm�nye, akit m�r vagy egy �vsz�da nem l�tott, ott volt bent. Mivel Angel csak nem r�g t�rt vissza a pokolb�l, �gy �rezte, hogy nagyon sok dolgot kell m�g rendbe hoznia, �gy v�g�l is elsz�nta mag�t, k�zelebb l�pett az ajt�hoz, bekopogott �s v�rt.

Semmi.

Megragadta az ajt�n l�v� dekorat�van d�sz�tett oroszl�n sz�j�ban l�v� bronz karik�t, elford�totta, majd addig nyomta az ajt�t, m�g az nyikorogva kiny�lt. A s�t�t haj� v�mp�rt k�h�g�s fogta el, amint meg�rezte azt az iszony� b�zt, ami a kript�ban fogadta, majd gyorsan oldalt l�pett, amikor n�h�ny patk�ny pillantott meg cip�je mellet a nyitott ajt� fel� rohanni. Els� gondolat az volt, hogy sarkon fordul, �s gyorsan otthagy mindent; f�lelem fogta el, nem tudta, hogy ezek ut�n m�g mi v�rhat r� a r�gi kript�ban.

„Spike? … Will?” – ki�ltotta, de csak a saj�t hangja visszhangzott a kripta f�lhom�ly�ban. Angel �vatosan beljebb l�pett, �s meglep�d�tt, amikor �sszet�rt �vegcserepek csikorogtak a talpa alatt – nem sz�m�tott r�, hogy �vegcserepek hevernek minden�tt. Ahogy arra sem sz�m�tott, hogy �sszet�rt kopors�k �s �sszet�rt r�gi, haszn�lt b�torok hevernek majd mindenhol. Arra sz�m�tott, hogy Spike-ot fogja ott tal�lni, de a sz�ke v�mp�r sehol sem volt.

A halv�nyan dereng� hold f�ny�n�l Angel egyre beljebb mer�szkedett. �sszet�rt s�r�s�vegeket �s cigaretta csikkeket rugdosott el az �tj�b�l, amelyek a kripta koszos, b�z�s padl�j�t dekor�lt�k �s k�zben azon gondolkozott, hogy Spike-ot ennyire f�lreismerte volna. A rumli arra utalt, hogy Spike valamikor itt j�rt, vagy itt lakott, de Angel egyre kev�sb� volt biztos a dolg�ban. M�g egyszer, utolj�ra alaposan k�r�ln�zett, majd sarkon fordult �s elindult kifel�.

Amikor az ajt�t m�r �ppen becsukta volna a h�ta m�g�tt, h�t�n fel �llt a sz�r. Hallott valamit. Teljesen biztos volt benne. Egy s�hajt, amely m�g az � kit�n� v�mp�rhall�s�val is alig volt hallhat�, de hallotta a s�hajt�st.

„Az �rd�gbe! … William … hol vagy?” – ki�ltott fel Angel, amikor szinte t�rden cs�szva m�szott vissza a kript�ba, �s k�zben mindent �tkutatott, ami az �tj�ba ker�lt. Spike ott volt… valahol.

Angel t�bb kopors�t is felford�tott, tartalmukat kibor�totta �s �tkutatta, majd k�nnyed�n �sszet�rt n�h�ny szarkof�got, �s csak rem�lhette, hogy teremtm�ny�t megtal�lja. S�t m�g a mocskos hever�t is darabjaira szedte, mik�zben k�ts�gbeesetten Spike-ot kereste, de minden hi�ba val� volt.

„Will … hol vagy?” – ki�ltott fel Angel. - „K�ly�k? …”

Angel ism�t meghallotta a s�hajt�st. Egy nagyon er�tlen s�hajt… amely egy vizelett�l b�zl�, mocskos matrac m�g�l j�tt, valahonn�t a sarokb�l. Gyorsan odam�szott, k�nnyed�n arr�bb h�zta a matracot �s a l�tv�nyt�l m�g a l�legzete is el�llt.

Ott fek�dt meztelen�l, remegve a hideg padl�ra ter�tett koszos pl�den, vagy legal�bbis az, ami maradt bel�le.

H�nyad�k, t�rmel�k �s besz�radt, v�res zacsk�k bor�tott�k a test�t, �s a l�tv�nyt�l Angel m�g s�padtabb lett, mint m�skor.

Egy �l� csontv�z meredt r� �res, beesett, majdnem fekete szemekkel �s feh�r, kicserepesedett b�rrel, ami f�jdalmasan fesz�lt csontjaira.

„Oh, te j� �g, Will …” – akadt el a szava �s k�nnyek g�rd�ltek le az arc�n, amikor teremtm�nye mellett t�rdre rogyott. Spike mindig is sov�ny volt, de teste most az �hhal�lr�l �rulkodott.

A s�t�t haj� v�mp�r keze remegett, mikor Spike arc�t gyeng�den meg�rintette, mintha att�l f�lt volna, hogy az �sszet�p�r�d�tt v�mp�r egyetlen �rint�s�t�l is elporladhat.

Spike nem akart hinni a szem�nek. Igaz volt az, amit l�tott? T�nyleg elj�tt �rte, megtal�lta �t, hogy megmentse? Egy k�nnycsepp g�rd�lt v�gig Spike arc�n, amikor a j�l ismert szagot felismerte, majd emberfeletti er�vel besz�lni pr�b�lt.

„U-uram?” – lehelte suttogva, �s Angel csak sejtette, hogy teremtm�nye mit is mondhatott neki.

„Igen, k�ly�k… �n vagyok… – k�szott k�zelebb Spike-hoz, majd gyeng�den �s �vatosan karjaiba emelte a lesov�nyodott v�mp�rt, �s fej�t a mell�hez szor�totta.

Spike halkan ny�sz�rg�tt a f�jdalomt�l, amikor meggy�t�rt test�t Angel felemelte �s mag�hoz szor�totta. De most m�r minden rendben lesz. M�r itt van vele teremt�je.

Spike nem t�r�d�tt azzal, hogy teremt�j�t majd sz�z �ven kereszt�l nem l�tta… nem �rdekelte, hogy teremt�je az ut�bbi id�ben merre j�rt. A kistermet� v�mp�rnak nem sz�m�tott, hogy eddig egyed�l volt, hogy test�t meggyal�zt�k, mert teremt�je m�r ott volt vele, vigaszt ny�jtott neki �s ezut�n mindig lesz vele valaki, aki megv�di �t.

M�r semmi sem sz�m�tott. Csak az, hogy teremt�je v�gre megtal�lta. Teremt�je szeretni �s v�delmezni fogja… �s a f�jdalmait enyh�teni tudja.

„Will … mi t�rt�nt? … Mikor ett�l… utolj�ra?” – mormogta Angel, mik�zben Spike hossz�, vil�gos barna hajtincseit simogatta �s k�zben azon t�n�d�tt, hogy hogyan ker�lhetett az egykor teljesen sz�ke �s er�s v�mp�r ilyen helyzetbe.

V�laszra sem v�rva Angel beleharapott saj�t csukl�j�ba �s mikor v�r serkent ki a sebb�l Spike ajkaihoz szor�totta v�rez� csukl�j�t. Tennie kellet valamit. Nem vesz�thette el Will-t … most nem … nem vesz�tette el �t ism�t.

Spike megpr�b�lt tiltakozni, amikor Angel v�rz� csukl�j�t az ajkaihoz szor�totta. El akarta neki mondani, hogy k�ptelen volt enni … nem tudott t�bb� enni, mi�ta azt az �tkozott csipet a fej�be �ltett�k, de t�l gyenge volt. Nem tudott tiltakozni. Ehelyett remegni kezdett, majd k�h�g�tt, amikor haldokl� teste a felaj�nlott v�rt elutas�totta.

Amikor Angel �szrevette, hogy Spike-ot nem tudja v�r�vel megetetni, halott sz�ve apr� darabokra t�rt. Mi t�rt�nhetett szeretett Will-j�vel? Lassan elvette kez�t Spike kisz�radt ajkait�l, majd sz�j�r�l gyeng�den let�r�lte a v�rt.

Angel sz�m�ra most m�r semmi m�s nem sz�m�tott. Semmi m�s, csak Spike.

Olyan k�zel h�zta mag�hoz teremtm�ny�t, amennyire csak tudta, �s k�zben megpr�b�lta a lehet� legkevesebb f�jdalma okozni neki, majd b�rkab�tj�val �vatosan betakarta Spike remeg� test�t. Becsukta a szem�t, m�lyet s�hajtott, majd lassan el�re – h�tra hint�ztatta a kez�ben remeg� kistermet� v�mp�rt.

„Minden rendben lesz, William” – mondta szeretetteljesen. Tudta, hogy az oly nagyon szeretett fi� – az � Will-je – haldoklott. M�r akkor tudta, amikor csont sov�ny test�t el�sz�r megpillantotta… meg�rezte a hal�l f�lreismerhetetlen szag�t teremtm�ny�n, de nem akarta elfogadni a t�nyt, a megm�s�thatatlan t�nyt.

Spike eg�sz test�ben remegett �s k�zben megpr�b�lt nem ord�tani, amikor Angel b�rkab�tj�val betakarta. Nem akart h�l�tlannak t�nni. Teremt�je v�gre megtal�lta �t, �s m�r nem akart egyed�l lenni; nem akart egy elhagyatott mauz�leum koszos padl�j�n egyed�l meghalni �s ez�rt mindent megtett, hogy ne ord�tson �gy, mint egy gyerek…

„Will? …K�ly�k?” – suttogta Angel. – „Eml�kszel m�g a mi k�z�s titkos hely�nkre, amir�l mindig is �lmodtunk; ahol nincs f�jdalom, szomor�s�g… �s nincs t�bb b�ntudat… ha egy napf�nyes s�t�t tesz�nk k�z�sen?”

Spike eml�kezett a helyre, �s egy halv�ny mosoly jelent meg ajkain. Amikor v�mp�r lett, sokat besz�lgetett teremt�j�vel egy k�l�nleges, titkos helyr�l, amit akkor akartak felkeresni, ha f�ldi l�t�k a v�g�hez �r. Azt tervezt�k, hogy szeretetben, b�ntudat n�lk�l k�zen fogva v�rj�k meg a napfelkelt�t.

Spike megpr�b�lt besz�lni, mikor a hajnal els� napsugarait megpillantotta, de csak rekedt suttog�s lett bel�le.

„Igen, U-uram…”

Angel-nek fogalma sem volt r�la, hogy mi�ta �lhetett ott – a kripta mocsk�ban -, mik�zben teremtm�ny�t gyeng�den hint�ztatta. Rem�nytelen�l zokogott, mik�zben Spike �sszeaszott, nyomorult test�t figyelte; de mindent apr� r�szletet alaposan szem�gyre akart venni, hogy �r�kre eml�kezet�be v�shesse szeretett teremtm�nye minden porcik�j�t. Halk szeretetteljes szavakat susogott teremtm�nye f�l�be �s bocs�nat��rt esedezett, ami�rt olyan sok �ven kereszt�l egyed�l hagyta �t, �s ami�rt csak most tal�lta r� – akkor, amikor m�r k�s� volt minden.

„William? Szeretn�d a titkos hely�nket felkeresni?” – k�rdezte Angelus halkan, amikor � is megpillantotta a felkel� nap els� sugarait.

Spike �jult er�re kapott, mikor Angelus szavait meg�rtette – teremt�je mindent rendbe fog hozni. Nincs t�bb megb�n�s, b�ntudat…

Spike szemei hirtelen kitisztultak, ism�t az�rk�ken ragyogtak, amikor fej�t felemelte, hogy Angelus szem�be pillanthasson.

„K�szen vagyok, Uram” – mondta teljesen �rthet�en, majd elmosolyodott.

Angelus k�ptelen volt az arc�n patakokban foly� k�nnyeinek v�get vetni, mikor Spike test�t gyeng�den a f�ldre fektette, hogy fel�llhasson �s levetk�zhessen. Miut�n a nagytermet� v�mp�r ruh�it levetette, Spike-ot ism�t karjaiba vette, �s egy gyeng�d cs�kot lehet az arc�ra.

Spike l�gyan viszonozta teremt�je cs�kj�t, tudv�n, hogy f�jdalmai hamarosan v�g�rv�nyesen v�get �rnek.

„Szeretlek, Angelus…” – suttogta.

„�n is szeretlek t�ged, William” – v�laszolt Angelus halkan.

Mik�zben Angelus a kripta bej�rat�n�l dereng� f�ny fel� k�zeledett, tudom�st sem vett a csupasz l�baiba m�lyed� t�rmel�kr�l, csak azzal foglalkozott, hogy cs�kokkal �s gyeng�d simogat�ssal halmozta el William-et, hogy visszaadhasson valamit abb�l a szeretetb�l �s h�s�gb�l, amit teremtm�ny�t�l kapott.

„Keress�k fel a titkos hely�nket…” – mondta William halkan, mik�zben Angelus csokol�d�barna, nyugodt tekintet�t kereste.

„Keress�k fel a titkos hely�nket…” – mosolygott teremtm�ny�re Angelus, majd William-mal a karj�ban a felkel� nap sugarai k�z� l�pett.

V�ge