Az ajtóban egy fiatal férfi állt. A lány 25-nek saccolta…

-Segíthetek? – kérdezte Buffy.

-Maga a Vadász? – kérdezte a rejtélyes idegen. A választ meg sem várva folytatta. – Segítsen nekem…egy démon üldöz!

Buffy némán és bénultan állt az ajtóban.

-Kérem, segítsen!- könyörgött a férfi.

-Buffy, mi történt?- lépett a Vadász mellé Giles, majd az ajtóban álló idegenre nézett. – Maga kicsoda?

-John Jaknis vagyok….és a segítségüket szeretném kérni.

-Fáradjon beljebb. – invitálta Giles a vendéget. – És miben segíthetünk.

-Igazából a Vadász segítségére lenne szükségem.- Buffy-hoz fordul. – kérem Miss Summers! Segíteni kell! Az a démon nagyon erős és egyedül nem bírok vele.

Buffy-nak végre megjött a hangja.

-És honnan tudja, hogy én vadász vagyok? Legyőzöm a gonosz Sunnydale-ben, ideköltözöm…és mind ezek után sem lehet nyugtom? Itt is mindenki tudja már, hogy én vagyok a Vadász? Tegnap eljegyeztek és szeretném kicsit élvezni a magánéletemet…de nem tudom, mert valami mindig közbejön.- mondta kissé idegesen Buffy.

-Buffy, kérlek, nyugodj meg. – kérlelte Giles a lányt, majd John-hoz fordult. – Akkor kérem mesélje el, hogy honnan tud a vadászok létezéséről és arról persze, hogy Buffy is az, és miért is üldözi magát egy démon és hogy néz ki a szörny?

-Jó magam is Sunnydale-ből jöttem, mint Buffy…és innen tudok a vadászok létezéséről, meg a démonokról is…és örömmel hallom, hogy sikerült visszaverniük a  gonoszt és hogy élve megúszták.- mondta tetetett őszinteséggel John.

- Hol találjuk a démont? – szólt közbe hirtelen Buffy.

- Hát…én tegnap este a temetőben futottam össze vele…és nem volt valami kellemes élmény.

Buffy szótlanul mérte végig John-t. Giles értetlenül nézett a lányra.

-Buffy, mi a baj?

- Mi? – tért vissza a valóságba Buffy- Nincs semmi, szóval akkor, amint lemegy a nap Faith, Kennedy, Spike és én elmegyünk a temetőbe és megöljük a démont….- John-hoz fordul – ha bárkinek is el mered mondani, amit tudsz rólam…akkor még nem tudom, hogy mit csinálok veled, de az biztos nem lesz kellemes.

- Buffy, nem gondolod, hogy még nagyon keveset tudunk a démonról ahhoz, hogy megküzdjetek vele?

- Nem. A ma este tökéletes lesz erre a célra- jelentette ki határozottan a lány.

- Én is veletek megyek. Elvett tőlem valamit, ami nekem nagyon kell- erőlködött John.

- Szó sem lehet róla. Nem tudok egyszerre figyelni arra, hogy rád vigyázzak meg a démont is megöljem.

- Buffy-nak igaza van John. Ez veszélyes éjszaka lesz és szerintem nagyobb biztonságban leszel, ha itt maradsz velünk- fűzte hozzá tárgyilagosan Giles.

- Nah de Giles…

- Buffy. Az ártatlanok megvédése is beletartozik a Vadász feladatába és itt tudjuk a legkönnyebben megvédeni John-t.

Buffy szemei szikrákat szórtak, de nem szólt semmit inkább csöndben felballagott Spike-hoz a szobájukba. Már az első pillanattól kezdve volt számára valami unszimpatikus a férfiban és nem igazán bízott benne. Bár a lány tudta, hogy egykori figyelője bármi áron megvédené Dawn-t és itt lesz még Robin és Willow is, mégsem szívesen hagyta őket John-nal.

Miután Buffy eltűnt a szemük elől John halkan megjegyezte:

-Nem szívesen lát engem…mondjuk megértem. Csak úgy rátörök meg minden és én tényleg nem akarok zavarni szóval szerintem az lesz a legjobb, ha én most el is megyek.

- Dehogy megy el.- mordult rá Giles – Buffy-t tökéletesen megértem és hamár egyszer eljött hozzánk segítséget kérni, akkor csinálja is azt amit mondunk.

A férfi nem szólt semmit csak bólintott.

Buffy a délután folyamán összehívta a kis csapatot és megbeszélték az esti teendőket. A terv egyszerűnek tűnt: megkeresni és megölni a démont. Este, ahogy megbeszélték, Buffy és Spike jobbra indult el a temetőben, Faith és Kennedy pedig balra. Minél előbb meg akarták találni a démont, így mindannyian jobbnak találták ha szétválnak.

Buffy és Spike szorosan egymás mellett sétáltak. Egyikük sem szólt semmit. Mindketten őszintén remélték, hogy a démon előbb bukkan rá Faith-ékre, mint rájuk…és persze, hogy a két vadász le is győzi a lényt. Szerettek volna kettesben lenni. Buffy hirtelen megállt és megcsókolta Spike-ot. Ahogy ajkaik összeértek, a külvilág zaja teljesen megszűnt, így nem vették észre, amint a démon előjön az egyik kripta mögül.

- Nah…ilyet se látni minden nap! – jegyezte meg gúnyosan.

Buffy és Spike azonnal szétváltak a hang hallatán. A démon nem volt valami szép látvány…nyálkás volt és Buffy-nak nem tetszettek az ujjain lévő hosszú karmok sem.

- Egy vámpír, aki szerelmes a Vadászba…hogy ez milyen szánalmas - a démon Buffy kézfejére pillantott – Te jó ég! És még el is veszed? – fordult undorodva Spike-hoz.

- Ahhoz neked semmi közöd, hogy vele mit csinálok…ahhoz sokkal inkább lesz közöd, hogy megöllek! – Spike egyből meg is támadta a démont de az egyetlen ütéssel földre küldte őt.

- Hová sietsz? Hosszú az éjszaka és különben még nem fejeztem be. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen előfordulhat…két valaki – már ha egy vámpírt lehet valakinek nevezni -, akik ellenségnek születtek, most éppen a sorsukat készülnek végleg összekötni…szép. De azért azt remélem tudjátok, hogy amikor egymásba szerettetek akkor bűnt követtetek el. Sosem lehettek igazán boldogok. – Buffy-hoz fordul – ő csak az éjszakában lehet veled. Többet érdemelsz egy koszos vámpírnál.

- Te talán jobb lennél? – vágott vissza Buffy. – Neked még lelked sincs….és ne sértődj meg de nem is nézel ki valami jól.

- Gondolhattam volna, hogy minden Vadász egyformán ostoba…az egyik szemét a szerelem fátyla homályosítja el, a másik átáll a rossz oldalra…mind csináltok a rövid kis életetek során valami olyat, amit nem lenne szabad.

-Bocsi, de mi Vadászok már csak ilyen ostobák vagyunk…

- Ne gúnyolódj velem kislány.

- Mert mit teszel? Összenyálkázol?- fokozta a hangulatot Buffy.

- El sem hiszed mekkora, fájdalmat okozhatok neked.

- Nah lássuk, mert már kezdem unni a bájcsevegést…szóval harcolunk is, vagy csak jártatjuk a szánkat?

- Buffy vigyázz vele, nagyon erős. – szólt közbe Spike, aki idők közben összeszedte magát a földről.

Buffy nem szólt semmit, azonnal megtámadta a démont. A démon egyetlen jól irányzott ütésének köszönhetően Buffy a földön találta magát.

- Azt hiszem Faith-ékre is szükségünk lesz. – jelentette ki határozottan Buffy.

- Nah mi van kislány? Már nem is olyan nagy a szád.

Buffy nem figyelt a démonra. Spike-kal egymásra néztek, Buffy bólintott. Most együtt

próbáltak valamiféle eredményt elérni…sajnos megint a démon maradt állva, annak ellenére, hogy Buffy-nak volt egy-két szép és igen erőteljes ütése.

-Azt meg kell hagyni, hogy nagyon erős vagy - mondta a démon Buffy-nak.

-És még nem láttál mindent – Buffy felállt és még egyszer belekezdett a démon ütlegelésébe. A démon váratlanul elkapta Buffy nyakát és elemelte a földtől.

-Ez minden, amit tudsz?

Spike, látván, hogy By vesztésre áll, nagy lendületet véve nekifutott a démonnak, aki egyensúlyát vesztve elengedte a fuldokló vadászt. Buffy levegő után kapkodva rogyott a földre. Spike a démonnal birkózott. A démon került felülre és hatalmas karmaival feltépte Spike mellkasán a pólót, megsebezve vele a vámpírt.

- Véres pokol! – Spike csak ennyit mondott, majd eszméletét vesztette.

Buffy azonnal a démon után kapott és elhajította Spike közeléből, majd az eszméletlen férfi mellé térdelt.

- Spike! A francba is! Vámpír vagy! Ez neked meg sem kottyanhat!- ordította kétségbeesetten Buffy.

Faith és Kennedy pont akkor értek a helyszínre. Faith a démont kereste, de az már eltűnt.

-By, mi történt? – kérdezte Faith, majd végigmérte a lányt…tele volt kék-zöld foltokkal.

-Én…én nem tudom…egyszer csak előjött a semmiből, verekedtünk, nagyon erős, és…Spike megsérült…és…- Buffy már sírt.

- Buffy, nyugodj meg! Hazavisszük Spike-ot. Ott van Will is meg Giles is…ők biztosan kitalálnak valamit.

A lányok nagy nehezen hazacipelték az eszméletlen Spike-ot. Buffy nem akart mellőle tágítani.

Giles bement Buffy-hoz és ellátta a lány sérüléseit.

Lent a nagyszobában összegyűlt a kis csapat.

-Giles! Hogy van? – kérdezte aggódva Dawn-

- Testileg megmarad…voltak már nagyobb sérülése is…talán van egy-két zúzódása és belső vérzése is lehet nem tudom. De én inkább a Spike-os esettől félek. Nem tudom, hogy teljesen felfogta-e azt, hogy mi történt. Próbáltam vele beszélni, de nem reagált…egy szót sem szólt egész idő alatt, csak Spike-ot nézte. Faith, Kennedy. Az isten szerelmére mi történt? – faggatta a lányokat Giles.

- Nem tudjuk. Mi már csak akkor értünk oda, amikor már Spike a földön feküdt…eszméletlenül Buffy meg próbálta élesztgetni…vagyis…nah mind egy…szal By akkor már tökre kivolt.

-Én még sosem láttam Buffy-t így kiborulni – fűzte hozzá Kennedy.

Willow és Giles félve egymásra néztek.

- Faith, Kennedy, ugye Buffy beszélt veletek.- kérdezte Will.

- Igen, elmondta mi történt. De miért? – kérdezte Faith.

- Mi már láttuk kiborulva Buffy-t. – szólt bele a beszélgetésbe Xander. – Amikor Glory elrabolta Dawn-t, Buffy teljesen magába fordult. Will alig bírta visszahozni közénk.

-Oh,ho…mi azt hiszem lemaradtunk…- szólt közbe Robin Faith-re és saját magára gondolván.

-Én sem tudom miről van szó…- jegyezte meg Kennedy.- Miért vitte el valaki Dawn-t és ki az a Glory?

-Ez most hosszú szívem – fordult Will a lányhoz .

- Glory egy földre száműzött istennő volt. – kezdte Dawn. – Egy misztikus kulcsot keresett a dimenziók közötti kapuk kinyitásához, hogy visszatérhessen a saját világába. A szerzetesek elküldték a Kulcsot Buffy-nak…egy húg formájában.

-Akkor…te igazából nem is Buffy húga vagy?- csodálkozott Faith. – De hiszen én is emlékeztem rád…már úgy értem, hogy amikor ezek szerint először láttalak…

- Buffy húga vagyok és már nem vagyok Kulcs. És azért emlékszel rám mert mindenki tudata módosítva lett….én is ismerem Buffy egész életéte…pedig nem régóta vagyok igazából része…

A 2 vadász és Robin csodálkozott a hallottakon.

-Emberek! Azt hiszem fontosabb dolgunk is van, mint a nosztalgia – kezdte Giles – Xander, vidd haza John-t, Willow, próbáld meg kiszedni Buffy-ból, hogy hogyan nézett ki a démon.

-Rendben – felelték kórusban.

Willow halkan benyitott Buffy szobájába. A lány az ágy mellett ült, fogta Spike kezét és csak bámult maga elé.

- Buffy?

Buffy ránézett a lányra de nem válaszolt.

Willow éppen indult volna ki a lány szobájából-úgy gondolta Buffy-nak még időre van szüksége- mikor Buffy megszólalt.

- A démon nagyon erős, nyálkás és hosszú karmai vannak. Csak ennyit tudok róla mondani.- Willow felé fordul – nem akarom elveszteni megint…- zokogott Buffy.

- Találunk rá gyógymódot, ígérem. – mondta Willow, majd barátnőjéhez sétált és szorosan átölelte – örülök, hogy most velünk maradtál.

Buffy végül álomba sírta magát barátnője karjai között.

Willow halkan kijött a szobából és azonnal elmondta Giles-nak mit tudott meg Buffy-tól.

- Giles, sietnünk kell! Buffy nagyon kiborult, de még velünk van és nem tudom meddig lesz ez így.

- Megteszem, amit tudok, de ez alapján nehéz lesz megtalálni a démont.

Willow elgondolkodott.

- Nekem nem. –jelentette ki határozottan – a démon nevét egy perc alatt ki tudom deríteni. Az elég a további infókhoz?

- Valószínűleg igen.

Willow félrevonult az egyik szobába. A többiek lent vártak rá.

-Novo!- szaladt lefelé a lépcsőn Willow. – Novo a démon neve…

-Novo? – Giles a könyvekhez sétált – hát persze…gondolhattam volna…-majd egy könyvet vett elő és belelapozott.

Mindenki az asztal köré gyűlt. Dawn hangosan fordítani kezdte a latin szöveget:

-„Novo. A neve átváltoztatót jelent. Nagyon erős démon. Emberekkel táplálkozik. Hosszú karmai mérget tartalmaznak, mely az áldozat megsebzésekor kerül  szervezetbe. Misztikus tulajdonsággal rendelkező lények esetén, az áldozat előbb normális halandó ember lesz, majd kómába esik. Ha az áldozat szimpla ember sebesülés után azonnali kóma következik, majd a démon elhurcolja és megeszi. A démonnal való találkozást még senki nem élte túl.”

A szobára néma csend ült.

Míg  a házban az imént hallottakat próbálták megemészteni a temetőben a démon beszélgetett egy titokzatos csuhás alakkal.

-Rémes volt…egy vámpír és egy vadász…- mesélte a férfinek Novo.

-De a terv bejött nagyuram. A vadász teljesen kiborult.

-Remek. Akkor ő most nem fog zavarni…de ha esetleg gyógymódot találnának, amivel téged is visszahoztalak, megköszönheti nekem a vadász, hogy emberré tettem a drága vámpírját. És mond csak, John – fordult most a csuklyás felé – hogy tetszik a nappali élet? Milyen újra normális étken élni és nem az ártatlanok vérét szívni?

- Nagyon…élvezetes…- mondta a férfi és levetette csuklyáját…