Spike lassan egyre dühösebb és mérgesebb lett. Itt kellett ülnie, ebben a kis lyukban és senki sem volt hajlandó mondani neki valamit vagy Buffy-ról vagy a főnökéről. Egy idő után teljese elvesztette türelmét és önuralmát, és teljes erőből elkezdte verni az ajtót, miközben azt üvöltözte, hogy a főnökkel akar beszélni. Egy fél óra elteltével kinyílt az ajtó és ott állt Carol.

„Te teljesen megvesztél? Az egész épületben hallani lehet az ordításodat. Abba hagyod azonnal, vagy betömetem a szádat. Választhatsz!”

„Már többször is üzentem Önnek, hogy szeretnék Buffy-ról valamit hallani” – kezdte Spike védekezően.

„Igen, tudok róla. De teljese el vagyok havazva a munkával, mivel az ügynökeim cellákban meresztik a feneküket” – mondta Carol dühösen. – „Így eddig nem volt időm veled is foglalkozni.”

„De mi van Buffy-val? Visszajött már?” – kérdezte Spike idegesen, mint aki az előző megjegyzést meg sem hallotta volna.

„Nem még nem tért vissza.”

„Miért nem? Történt vele valami?”

„Csak annyit tudok, hogy a démon, akit meg kellett keresnie és ártalmatlanná tennie, halott” – elhallgatott egy pillanatra, majd folytatta – „de Buffy-ról nem tudok semmit sem.”

„Mi?” – kiáltott fel Spike kétségbeesetten. – „Akkor talán meg kellene kerestetnie Buffy-t! Nem?”

Először vett Carol egy mély levegőt Spike enyhén sértőre sikerült kijelentése után, majd nyugodt hangon válaszolt. – „Spike, te is ismered a szabályokat. Az ügynökeink utolsó bejelentkezésétől számított ötödik napon kezdjük el őket kerestetni, és ez még csak a 3. nap.”

„De hát biztos, hogy valami nem stimmel. Érzem” – bizonygatta Spike.

„Azt hiszem, hogy Buffy tud magára vigyázni, elég nagylány már” – mondta Carol és mint a beszélgetést lezártnak tekintve ki akart menni a cellából.

„Nem, tennie kell valamit” – ragadta meg Spike főnöke karját, aki azonnal morogva és fenyegető fekete szemekkel fordult vissza Spike-hoz. – „Elnézést” – hebegte Spike, és azonnal elengedte Carol karját. – „De kérem, tegyen valamit” – mondta sokkal nyugodtabban és halkabban.

„Jelenleg senkit sem tudok Buffy után küldeni. Meg kell várnunk az ötödik napot” – mondta és kiment a cellából, majd a csukott ajtó mögött hallotta Spike főnöke hangját, amint az örökkel beszélt. – „Nagyon vigyázzanak rá. Nincs szükségem még több felesleges problémára.”

Spike letörten ült le az ágyára és a kezébe temette az arcát, majd a következő pillanatban felugrott és elkezdte róni a köröket a cellájában. – ’Ki kell innét jutnom. De hogyan? Spike, ki kell találnod valamit, de gyorsan. Ki kell találnod valamit!’

*****

Hirtelen egy üvöltés törte meg a börtön csendjét és nyugalmát. Az egyik őr a hang irányába futottak és Spike cellájánál állt meg, gyorsan benyitott, ahol borzalmas látvány fogadta. Spike üvöltve, kínok és görcsök között rángatózott a földön fekve. – „Uram? Miben tudnék segíteni?” – kérdezte az őr tanácstalanul.

Spike suttogott valamit alig hallhatóan, így az őr közelebb lépett. – „Uram? Mi történt?” – kérdezte újra.

„A … a …” – próbálkozott Spike valamit elmondani, de a hangja minduntalan elcsuklott.

„Uram?” – kérdezte újra az őr és most már szinte teljesen Spike fölé hajolt.

Spike szemei hirtelen felpattantak, megragadta az őrt a nyakánál fogva és addig szorította, míg az elvesztette az eszméletét. Finoman lefektette az eszméletlen testet a földre és óvatosan kinézett a nyitva maradt ajtón. Próbált gyorsan valami okosat kitalálni, mielőtt a többi őr is odaért volna, de nem tehetett semmi meggondolatlan lépést, hiszen az egész folyosót kamerák pásztázták. Látta őket, amikor a cellájába kisérték.

„És most hogyan tovább” – mondta magának hangosan Spike. – „Gyerünk, találj ki valami nagyon okosat!” – Körbenézett és megpillantott egy szellőzőnyílást a feje felett. – „Mint a régi szép időkben” – nevetett fel Spike.

*****

Az asszisztense vágtatott be zaklatottan az irodába. – „Asszonyom, kérem, jöjjön azonnal!”

„Mi történt?”

„Spike! Eltűnt!”

„Tessék? De hát mégis hogyan? Senki sem tud egy börtönben olyan egyszerűen felszívódni.”

„A cellájában csak egy eszméletlen őrt találtunk, de őt sehol sincs.”

„Ott vannak a kamerák, tekerjék vissza a felvételeket! Mindent nekem kellene csinálnom?” – kérdezte szemrehányóan.

„Már megtettük, Asszonyom. Visszanéztük a felvételeket, de az elmúlt egy órában nem használta Spike a folyosót.”

„Tessék?” – pillantott fel Carol elgondolkozva. – „Nem párologhatott csak úgy el. De hát akkor hol lehet?” – kérdezte félhangosan, majd felállt és Spike keresésére indult.

*****

Spike óvatosan körbenézett még egyszer, mielőtt halkan besurrant volna a lakásuk ajtaján. Meglátta Nina-t a nappaliban, és intett neki, hogy maradjon csendben.

„Itt van veled Marisol?” – suttogta Spike.

„Nem, elment uzsonnát hozni.”

„Nina, nem tudod véletlenül, hogy hol van Buffy?” – kérdezte Spike most már kicsit hangosabban és reménykedve.

„De, Buenos Airesben.”

„Hol?” – kérdezte Spike csodálkozva. – „Biztos vagy benne?”

„Igen, hagyott nekem egy üzenetet az éjjeli szekrényemen, mivel nem voltam itt, amikor elment.”

„Köszönöm” – mondta Spike és felvette a kis papírlapot, amin Buffy kézírása volt olvasható. – ’Nina, 2 nap múlva jövök vissza, de egy sürgős feladatom van Buenos Airesben. Spike miatt ne aggódj, tudom, hogy hol van és tudom, hogy minden rendben van vele. Légy ügyes, míg visszajövök. Szia Buffy.’

„Nina, kélek, ígérj meg nekem valamit” – fordult Spike Nina-hoz. – „Ne mond el senkinek sem, hogy itt láttál engem. Senkinek sem! Éretd?”

„Apa, mi történt? Hol voltál eddig?”

„Nina, kicsim, nem tudom ezt most neked elmagyarázni. Mennem kell, meg kell találnom Buffy-t, azt hiszem, hogy bajban van. De csak akkor tudom ezt megtenni, ha senki sem tud róla, hogy hol vagyok.”

„Apa!”

„Nina, ne most kérlek. Bízz bennem! De most el kell tűnn…”

Nem tudta Spike befejezni a mondatát, mert valaki kopogtatott az ajtón. – „Nina, kérlek, nyisd ki” – hallották rémülten Carol hangját. – „Nina, tudom, hogy ott vagy. Beszélnem kell veled azonnal, nyisd ki az ajtót, vagy …”

Nina jelent meg a nyitott ajtóban. – „Mit tehetek Önért?”

„Láttad ma Spike-ot?”

„Nem. Mióta elment, azóta nem láttam. Miért? Találkoznom kellett volna vele?”

„Megszökött.”

„Megszökött? De hát az előbb még …” – harapta el gyorsan Nina a mondat végét, de Carol azonnal észrevette az elszólását.

„Nina, könyörgöm, ne mondj neki semmit” – suttogta Spike maga elé. A fürdőszobában bújt el az ajtó mögé és onnét hallgatta a beszélgetést. De most hirtelen csend lett, majd meghallotta az ominózus kérdést.

„Nina, körülnézhetek?”

„Tőlem” – mondta Nina és úgy tett, mint akinek teljesen mindegy lenne a dolog. De tudta, hogy sürgősen el kell távolítania Carolt a lakásból, különben Spike-nak nem volt semmi esélye.

Carol már átnézte mind a három szobát és éppen a fürdő felé tartott. Spike legszívesebben most láthatatlan ember szeretett volna lenni, amikor meghallotta Nina rémült kiáltását. – „Apa, ne. Itt van!” – Majd hallotta, ahogy Carol kiviharzik a lakásból.

„Apa, elment, de nem tudom, hogy meddig marad távol” – jelent meg Nina a fürdőben.

„Nina, fantasztikus vagy.”

„Apa” – kezdte Nina szemrehányóan – „nem tudom, hogy mi folyik itt, de igazából nem is akarom tudni. Csak kérlek, hozd vissza Buffy-t. Szükségem van mindkettőtökre” – fejezte be Nina halkan a mondatát.

„Nina, ígérem, hogy egy nap mindent el fogok neked mondani” – mondta Spike mosolyogva, mikor elindult kifelé a lakásból.

„Apa” – kiáltott Nina utána – „kérlek, vigyázz magadra! És Buffy-ra is!”

„Minden tőlem telhetőt megteszek, kicsim” – mondta Spike, majd visszamászott a legközelebbi szellőzőnyílásba.

’Remélem, egyszer valaki nekem is elárulja, hogy mi az ördög folyik itt’ – dohogott Nina magában.

*****

„Asszonyom” – kezdte az asszisztens, kissé bizonytalanul – „egy újabb problémánk akadt.”

„Megtalálták Spike-ot?”

„Nem. A New York-i ügynökünkkel van probléma.”

„New York? Ki van New York-ban?” – kérdezte, majd meglepetten ránézett az asszisztensére. – „Ha jól tudom, Jonny, a legjobb ügynököm van ott. Nem igaz?”

„Igen, Asszonyom. Róla van szó.”

„Mi van vele?”

„Meg ölt valakit?”

„Hogy mi?” – kapta fel a fejét hitetlenkedve. – „Tudom, hogy ő is egy démon, de lassan már vagy 200 éve ismerem, de az is lehet, hogy már régebb óta. Még soha életében nem ölt embert. Ez csak is tévedés lehet. Azonnal beszélni akarok vele.”

„Ez sajnos nem lehetséges, Asszonyom.”

„Miért nem? Talán nem elérhető?”

„Nem, Asszonyom. Ööö megölték.”

„Tessék? Hogy történhetett ez meg?”

„A helyi rendfenntartó szervek tetten érték és lelőtték.”

„Mégis mi az ördög folyik itt. Először Spike, aztán meg Jonny. Ki lesz a következő? És Spike?”

„Róla még mindig nem tudunk semmit sem, Asszonyom.”

„Akkor keressék tovább. Végre valami eredményt is produkáljanak” – kiabálta dühösen.