„Bent van a főnök?” – kérdezte egy fiatal, szőke lány Lilit, a titkárnőt.

„Igen, bent van az irodájában, Ms. Summers, már várja Önt. Kérem, menjen be.”

„Mi történik itt, Carol?” - kérdezte Buffy, mikor belépett az irodába. – „Amíg nem voltam itt minden a feje tetejére állt?”

„Hello, Buffy, én is üdvözöllek és ölük, hogy ismét a körünkben köszönthetlek.”

„Elénézést, Carol, de kérlek, áruld el végre, hogy mi folyik itt. Spike eltűnt, Nina pedig csak annyit tudott mondani, hogy két nappal ezelőtt kisétált az ajtón, és azóta nem látta senki sem. Akiket eddig megkérdeztem, azok vagy nem akartak róla beszélni, vagy nem tudtak semmit sem az ügyről, vagy azt a választ kaptam tőlük, hogy ezt inkább beszéljem meg veled. Tehát, mi történt?”

„Buffy, kérlek, ülj le.”

„Te jó ég meghalt. Meghalt? Tényleg halott?” – kérdezte Buffy idegesen.

„Buffy, kérlek, ül le.”

„Nem, inkább állok.”

„Buffy!”

„Ok, már ülök. Tehát, meghalt?”

„Nem, de …”

„Megsérült? Súlyos a sérülése?”

„Buffy! Hagyd, hogy elmondjam” – mondta Carol halkan és nyugodtan.

Buffy csak bólintott.

„Spike ismét emberekre támadt és ölt.”

„Mi? De hát még is hogy lehetséges ez? A lelke? A lelkével történt valami?” – kérdezte Buffy kétségbeesetten.

„Nem, a lelkével minden rendben van.”

„De hát akkor mégis mi történt? Hogy volt képes embereket ölni?”

„Sajnos ezt nem tudom. De amit pontosan tudok, hogy a megölt személyek vérét Spike szervezetében minden alkalommal ki tudtuk mutatni” – mondta, majd egy kis szünet után halkan és nyugodtan megkérdezte – „Buffy, ismered a stratégiánkat?”

„Mi?” – ugrott fel Buffy magából kikelve. – „Nulla hiba stratégia?” – kiáltott fel mérgesen. – „Képes voltál leszúrni? Hogy tehetted?” – kérdezte dühös és egyben vádló hangon.

„Nem, még nem tettem meg. De ha nem néztem volna, hogy kiről van szó, akkor Spike már régen halott, teljesen halott lenne. Így viszont megadtam neki a választás lehetőségét: vagy itt marad nálunk mit fogoly, vagy pedig a nulla hiba stratégia lép életbe, azaz a kivégzés.”

„Mit válaszolt?” – kérdezte Buffy alig hallhatóan.

„Karót.”

„Nem” – kiáltott fel Buffy kétségbeesetten. – ’Meg kell akadályoznom. Valahogy meg kell akadályoznom’ – skandálta magában, miközben idegesen fel s alá járkált az irodában.

„Buffy, kérlek ez az ő választása volt” – mondta Carol, mintha olvasott volna Buffy gondolataiban. – „Hagyd ennyiben a dolgot.”

„Nem” – állt meg hirtelen Buffy. – „Én a felesége vagyok, nem igaz?”

„Igen, persze. De hogy jön ez most ide?” – kérdezte Carol értetlenül.

„Akkor vétójogom van a döntésével szemben.”

„Buffy, kérlek, ne tedd ezt. Biztos vagyok benne, hogy nem fog tetszeni neki az ötleted. Ha az ő helyében lennék, akkor én nem fogadnám el a döntésedet.”

„De nem vagy az ő helyében, Carol” – mondta Buffy dühösen. – „És azt sem fogom hagyni, hogy bárki is leszúrja.”

„Buffy, kérlek, beszélj először Spike-kal.”

„Azt fogom tenni. Bemehetek hozzá?”

„Természetesen. Meghagytam az őröknek, hogy ha megérkezel, akkor bármikor meglátogathatod.”

„Köszönöm” – mondta Buffy most már sokkal nyugodtabban.

„Ööö Buffy … Lenne itt még valami” – hebegte Carol, nem tudta, hogy kezdjen bele a dologba.

„Igen?”

„Tudom, hogy most nem lenne semmi jogom ezt kérni tőled, de van egy kis problémánk. Spike most itt van nálunk, nekem pedig szükségem lenne azonnal egy ügynökre, aki …”

„Hová kell mennem?” – kérdezte Buffy.

„Itt van a jelentés, illetve a szemtanuk beszámolója. Legfeljebb két napot venne igénybe” – mondta Carol és átadta Buffy-nak az aktákat.

„Elintézem” – mondta Buffy sebtében és kiviharzott az irodából.

„Köszönöm” – suttogta Carol egyedül az irodájában.

*****

’Itt fekszik előttem abban az ágyban, abban a szűk kis cellában és abban az idióta kék ruhában. Olyan szomorúnak tűnik az arca. Miért nem tudtam korábban visszajönni? Miért nem éreztem meg korábban, hogy baj van? Talán akkor ez az egész nem történt volna meg. Talán. Nem, biztosan figyeltem volna Spike’ – gondolta Buffy szemrehányóan magában, miközben Spike-ot nézte a kis kémlelőnyíláson keresztül, majd jelezte az őrnek, hogy nyissa ki a cellaajtót.

„Hello, Buffy” – állt fel Spike, amikor megpillantotta feleségét az ajtóban.

„Hello. Hogy vagy?”

„Mint ahogy te is láthatod nem túl jól” – mondta Spike halkan, majd hozzátette – „Sajnálom. Buffy.”

„De mégis mi történt, Spike?”

„Nem tudom, Buffy. Egyszerűen képtelen vagyok elmondani, hogy mégis mi történhetett.”

„Próbáld meg, kérlek. Muszáj tudnom. Tudnom kell, hogy tényleg te voltál-e az, aki embert ölt.”

„Kérlek, Buffy, higgy nekem. Legalább te, higgy nekem! Nem én voltam, esküszöm. Egy másik vámpír volt, aki pontosan úgy nézett ki, mint én. Láttam, amikor megölt egy nőt. A szemem előtt tette, de nem én voltam!”

„Ismét az Első bukkant fel?” – kérdezte reménykedve Buffy.

„Nem. Ez egy vámpír volt. Egy hús-vér vámpír, egy démon. Ő ölte meg az embereket, de valahogy bennem tudták kimutatni a megölt emberek vérét. Tudom, hogy hihetetlenül hangzik, de igaz!” – Majd mikor meglátta Buffy csodálkozó és egyben hitetlenkedő tekintetét, félve kérdezte – „Hiszel nekem?” – De nem kapott választ a kérdésére, csak Buffy hátát tudta alaposan szemügyre venni. – „Kérlek, Buffy, higgy nekem! Buffy?”

„Ha nem te voltál, akkor miért választottad a kivégzést?” – kérdezte halkan.

„Buffy, kérlek, ne.”

„Spike, miért?” – fordult meg Buffy dühösen.

„Senki sem akar hinni nekem. Talán, ha nem én lennek ebben a helyzetben, lehet, hogy én sem hinném el ezt az egészet” – suttogta Spike. – „Mindenki azt hiszi, hogy ismét egy szörnyeteg vagyok, egy vérengző gyilkos, de innét nem tudok ez ellen semmit sem tenni. Viszont nem akarok így” – mutatott körbe a kis cellában – „így, fogolyként itt maradni. Akkor inkább már a kivégzés.”

„Ha igaz, ha tényleg nem te voltál, akkor legalább harcolj a vádak ellen. Tegyél végre valamit!” – kiáltott Buffy Spike-ra.

„Szerinted mégis mit kellene tennem? Verjem az ajtót?”

„Nem! Egyszerűen tegyél ellene valamit!” – mondta Buffy kétségbeesetten.

„Buffy …” – suttogta Spike és csak a fejét rázta.

„Akkor én fogok ellene tenni valamit. Nem hagyom, hogy kivégezzenek. Majd magam keresem meg a tettest.”

„Buffy, Kedves. Már meghoztam a döntésemet, amit nem tudok és nem is akarok megváltoztatni.”

„De én megtehetem” – mondta elszántan Buffy.

„Hogy érted ezt?”

„Kihasználom a vétójogomat.”

„Mi?” – csattant fel Spike. – „Nem teheted!”

„De és már meg is tettem” – mondta és elindult az ajtó felé. – „Két nap múlva visszajövök, akkor majd folytatjuk a beszélgetésünket.”

Spike csak most volt képes az első meglepetéstől magához térni, az ajtóhoz rohant, de azt már az őr becsukta Buffy mögött. – „Buffy, kérlek, gyere vissza. Ne, tedd meg! Gyere vissza!” – kiabálta és öklével verte az ajtót.

Buffy még a folyosón is hallotta a kiabálását és könnyes szemmel tért vissza a közös lakásukba, ahol nekilátott összepakolni. –’Időre van szükségem, hogy mindent alaposan át tudjak gondolni. Lehet, hogy ez a két nap még jól is jön’ – gondolta magában Buffy.