I. fejezet - 1. rész
2006.09.10. 15:25
Az első fejezet első része...
1. Fejezet - I. rész
Hazaértek, a Wolfram és Hart épületéhez, amit az utolsó nagy harc után újjáépítettek, és most itt, az épületen belül volt az ő lakásuk is. A legfelső két emeleten szobákat és lakásokat alakítottak ki, ahol a dolgozók és a fontosabb vendégek, személyek szállhattak meg. Számukra is itt alakítottak ki egy teljes lakrészt, ahol mindhárman kényelmes ellakhattak.
A legutolsó gonosz elleni harc után – amit hatalmas veszteségek árán, de megnyertek – Angel nem akart tovább Los Angelesben, a cég közelében maradni. Habár mindketten – Spike és Buffy is – megpróbálták őt maradásra bírni, hajthatatlan volt, menni akart; egy új életet akart kezdeni - egyedül. Mindent előröl kezdve most Rómában harcolt kis csapatával a gonosz ellen.
Spike és Buffy végül is itt maradtak, miután egy nagyon kedvező ajánlatot kaptak a W&H –tól. Továbbra is a feladataik közé tartozott az éjszakai őrjárat, amely mellé jött még a démonok utáni kutatás, illetve az érdekes és különleges halálesetek felderítése. Munkájuk mindig attól függött, hogy pontosan milyen feladatot kaptak a W&H jelenlegi vezetőjétől.
Jelenleg egy női vezetője, főnöke volt a cégnek, akit az arca, a megjelenése alapján mindenki 30 év körülinek tippelt. De nem, idősebb volt, sokkal idősebb. A sok mendemonda és szóbeszéd alapján arra lehetett következtetni, hogy legalább 300 éves, és természetesen nem ember, de senki sem tudta pontosan, hogy milyen démon is volt valójában.
Spike szívesen dolgozott vele, szigorú volt, de mindig lojális. Spike örök lázadó természete, ami mindig arra késztette, hogy sohase tegye azt, amit elvártak volna tőle, az új főnök keménykezű irányítása mellett szép lassan megbékélt. Mindent megtett, minden feladatot, minden utasítást úgy hajtott végre, ahogy azt elvárták tőle. Minden feladatnál, minden helyzetben lehetett rá számítatni. Az eltelt évek során Spike lett az egyik legmegbízhatóbb embere – démona – a W&H csapatának, így többségében mindig ő kapta a legnehezebb, legkényesebb feladatokat, melyeket másra sohasem bíztak volna.
*****
Spike és Nina éppen az 5. emeltre, a lakásukhoz tartottak a lifttel. Miután beértek a lakásba, Spike megvárta, míg Marisol, a gyerekfelügyelőjük megérkezik, ugyanis ő vigyázott Ninára, ha a feladatuk miatt sem Spike, sem Buffy nem tudott a kislánnyal maradni.
Marisol megérkezése után Spike ismét nyakába vette a várost, egy újabb éjszakai őrjáratra indult. Nem volt semmi különösebb feladata, egy szép csendes, nyugodt éjszakája volt napfelkeltéig. Egész éjszaka folyamán csak 2 vámpírral találkozott, akiket természetesen porlasztott formában hagyott hátra a csendes utcák sötétjében.
Mikor visszaért Nina még mélyen aludt, így elküldte Marisolt és egy jóleső zuhany után ő is lefeküdt pihenni.
*****
Másnap reggel egy borzasztóan ideges asszisztens topogott jelentéssel a kezében a főnök titkárságán. – „Azonnal beszélnem kell a főnökkel. Nagyon fontos, nem tűr halasztást.”
„Jelenleg vendégek vannak nála és az is nagyon fontos. Szigorúan arra utasított, hogy senkit sem engedhetek be. Az ő engedélye nélkül…” – Lili, a titkárnő nem tudta befejezni mondatát, mert az asszisztens már bent is volt a főnök irodájában.
„Minden rendben, Lili, majd én elintézem” – mondta szigorúan a főnökasszony. – „Kérem, most menjen, és ha lehet, akkor ezután senki se jöjjön be még egyszer. Megértette?”
Miközben titkárnőjét utasította az arca lassan megváltozott. Fekete szeme és haja volt mindig, de ha dühös volt, mint például most is, akkor a szeme fehérje is feketére változott és szikrázott a dühtől. Egyáltalán nem szerette, ha bárki is megzavarta egy fontos megbeszél kellős közepén.
„Nagyon remélem, hogy amit mondani akar fontos” – mordult rá az asszisztensére.
A fenyegető morgás és a rámeredő fekete szemek láttán az asszisztens félelmében nyelt egy nagyot, majd remegő kezekkel átnyújtotta a jelentést, amit eddig a kezében szorongatott. – „Asszonyom, feltétlenül és azonnal el kell olvasnia. Fontos, nagyon fontos lenne.”
Miközben a jelentést olvasta a körmei lassan egyre hosszabbak lettek, és feketére színeződtek. Az asszisztens szinte már egész testében remegett a félelemtől, amikor főnöke lassú átváltozását figyelte. – ’Miért – miért pont nekem kell mindig ilyen híreket átadnom’ – gondolta magában, amikor egy dühös és fenyegető mély hang hirtelen visszarántotta a valóságba.
„Honnét szerezte az információkat?”
„A - a saját embereinktől, Asszonyom” – hebegte.
„És hol vannak most a holttestek?”
„Itt nálunk, lent a laborban. Azt hiszem, hogy a legjobb lenne, ha… ha saját szemével nézné meg őket, Asszonyom.”
„Uraim!” – fordult a vendégeihez sokkal nyugodtabb hangon. – „Kérem, bocsássanak meg nekem, de sürgősen el kell intéznem valamit. A megbeszélésünket később is folytathatjuk, addig kérem, legyenek a vendégeink. Fent, a vendégeink számára fenntartott részen kapnak mindannyian egy - egy szobát. Lili majd elkíséri Önöket” – mondta és kiviharzott az irodából.
*****
A laborban megtalálta a holttesteket, egy nőét és a férjéét. A nő viszonylag fiatal lehetett, körülbelül 25 éves, vagy még fiatalabb. A nyakán lévő két apró szúrásnyomon kívül nem volt más látható sérülése. A szemei a sok sírástó még mindig vörösek voltak, az arca eltorzult a fájdalomtól, ami mind arra utalt, hogy a halála előtt valami borzalmas történhetett vele.
A férfi egész testén könnyű és súlyos sérülések, sebek voltak, melyek valószínűleg késtől származtak. Az ő nyakán is láthatóak voltak az apró szúrt sebek, de teljesen nyilvánvaló volt, hogy halála előtt eltörték a gerincét. A csuklóján lévő sérülések pedig arra utaltak, hogy mind a két kezét szorosan hátrakötözték.
„Tudják már, hogy pontosan mi történhetett?” – kérdezte az orvost.
„A nőt halála előtt többször megerőszakolták és a vérveszteségbe halt bele. A férfit megkínozták, neki is nagy volt a vérvesztesége, de az ő halálát a gerinctörés okozta. Jelenleg nem tudok többet mondani, de egy biztos. A támadó vámpír volt és egyedül hajtotta végre az egészet.”
„Híja fel nekem Spike-ot, most azonnal” – fordult az asszisztenséhez. – „Öt percen belül legyen az irodámban.”
|