VI. rész - Emlékek
2006.08.26. 19:48
Kenedy gyors léptekkel közelített kijárat felé. Még egyszer visszanézett, hátha Buffy valahogy mégis kimászott a fekete valamiből.
Közben Buffy átélte az elmúlt évek eseményeit. A fontosabbakat, de abból sem mindet, inkább csak mondatokat hallott.
- Az erős küzd! Ez nehéz, kínkeserves és sosincs vége. Ez a mi dolgunk. És összefoghatunk. De ha túl gyáva vagyhozzá, égj el!
Közben Kenedy hazaért.
- Buffy hol van? Kérdezte Spike
Kenedy csak nézett maga elé.
- Kenedy! Hahó! Mondta mégegyszer Spike, majd egy hatalmas pofonnal észheztérítette a lányt.
- Mi történt? Kérdeztze megdöbbenve Willow.
- Én mondtam, hogy ne tegye, hogy őrültség, de nem hallgatott rám.
- De mi történt? Kérdzte türelmetlenül Spike.
- Lementünk a pokol szájába. Pár vámpír ránk támadt és miután lekaszaboltuk őket Buffyval észrevettem egy fekete valamit.
- Tessék?
- Pontosan mi volt az? Kérdezte Giles, ezzel bekapscolódva a beszélgetésbe.
- Olyan volt, mint egy kisebb tó, csak fekete volt és valamivel sűrübb, mint a víz.
- Utána nézek, hogy mi lehet az. Mondta Willow.
Közben Buffy:
- Érzem, hogy hülye szőke nő rohamon lesz! Buffy
- Szép munka kedvesem. Spike
- Ki vagy te? Buffy
- Majd Szombaton kitalálod.
- Mi fog történni szombat on?
- Megöllek!
-Hé! Nálunk van házirend4 Nincs gyilkolás! Willow
A többiek eközben:
- De biztos történt még valami?
Kenedy csak a fejét ráztam. Spike felállt, hogy elmegy, de…
- Várj csak! Buffy valami olyasmit mondott, hogy…
- Igen, mit?! Kérdezte Spike, majd vissza leüllt.
- Azt mondta, hogy érzi, hogy meg kell tenie, és hogyha valami baja történne, akkor itt vagytok ti. De én ezt nem értem.
A szobában néma csend lett. Mindenki felfigyelt az utolsó mondatra.
- Tessék? Az nem lehet, megint nem! Mondta Dawn, majd felrohant a Szobába.
- Én nem értem, hogy ez mit jelent! Valaki elmagyarázná!?
- Ez annyit, jelent, hogy van egy kis időnk, amíg valahogy visszajön, de ha nem akkor meghalt és … mondta Giles.
- Ha meghalna, azt mindannyian megérezénk!! Ez szinte teljesen biztos. Mondta Spike.
- Igen. Ebben én is biztos vagyok! Mondta Willow, de a szemeiből könnycseppek gördültek le.
- Hé, srácok! Ő Buffy! Emlékeztek?! Nem olyan könnyű vele elbánni. Igaz,a kíváncsisága sokszor bajba sodorta már, de midig megoldotta dolgokat. Tudom, hogy nem mondta volna ezt, ha nem lenne biztos abban, hogy számíthat ránk!
Egyébkét is! Miért rögtön a a negatív oldalát nézitek a dolgoknak? Lehet, hogy valami jó dolog történik vele! Mondta Xader.
- Igen lehet. Válaszolta Willow.
Közben Buffy:
- Ha ennek vége én elmegyek! Angel.
- Hallgass rám, nincs sok időm. Hallgass meg. Szeretlek. Mindig is szeretni foglak….Dawn,a legnehezebb ezen a világon, élni benne. Légy bátor! Élj! Értem si… Buffy
- Tudnod kell, hogy megmentettelek. Igaz, nem akkor, amikor szükséged volt rá, hanem utána. Éjszakánként újra és újra, minden módo megmentettelek. Spike
- Szeretlek! Buffy
- Nem szeretsz, de kössz, hogy mondod!
- …a végén a vadász úgyis mindig egyedül marad! Nincs semmilyen misztikus démonkalauz, nincs állandó jótanács, az emberi szabályok nem számítanak! Csak én vagyok! Én vagyok a törvény!
Buffy ekkor megértette az egészet. Kinyitotta a szemét és hirtelen a feketeségből egy másikhelyen találta magát. Azo na helyen, ahol még a nagy harc elött volt. A bölcseknél, akik az erőt akarták neki odadni. Újra ki volt kötve.
- Most mit akarnak tőlem? Mért nem hagynak békén?
- Most még egy nagyobb harc vár rád! Egy olyan harc, amibe egyedül kell emned, mert mindenki akit szeretsz és veled menne meg fog halni. Mondta az első bölcs.
- Mi? Az nem lehet!
- Az összes vadász elveszti az erejét, csak te nem. Te vagy az egyetlen vadász, aki átmnet a vizsgán! Te leszel a legerősebb! Már megbizonyosult a bátorságod. Mi csak útmutatást adunk neked. Hogy mit kell tenned, hogyha eljön az ideje a döntésnek. Mondta a második bölcs.
- Megkapod az rőt, amit előzöleg visszautasítottál. Szükséged lesz rá!
Majd az erő beszivárgott Buffy testébe.Ezekután leváltak a láncok Buffy karjairól és elmehetett.
- Még valami! Hallgass az érzéseidre. Most az egyszer ez hajtsob előre, ne az eszed! Az ámaid, majd utat mutatnak!
|