- Én mondtam, hogy ez nem fog sikerülni. De persze a vadász jobban ismeri a mágiát, mint én… - mondta Willow, csalódott arccal a plafonra nézve- Látod, most meg kellet büntesselek.

- Igazán nem tehetek róla… Honnan kellett volna tudnom, hogy ennyire képzett emberei vannak? –kérdezett vissza Buffy a plafonról. Egy nagy fémkeréken lógott, és ruháinak maradék foszlányai alig takartak belőle valamit. - Esetleg nem adnál egy új ruhát? Vagy ha leeresztenél innen, az is jó lenne. Meg talán egy kis…

- ELÉG! –vágott közbe a Donna. Egy intésére Buffy elnémult. – Nem jöhetsz le, amíg azt nem mondom. Hibáztál. És most… Bűnhődnöd kell. Majd valaki más elvégzi helyetted a munkát. Valaki, aki talán ügyesebb lesz, és megöli a csúnya vámpírokat. Kedvesem…- szólt a háta mögé Tarának. – Megtennéd, hogy behívod őt?

            Tara felállt, és kinyitotta az ajtót, és beengedett rajta egy lányt, aki a díványhoz sétált, és hanyagul ledobta magát. Felnézett a plafonra, és arcán kárörvendő vigyor futott végig.

- Nézzenek csak oda, kit látnak szemeim… Nem hittem volna, hogy egyszer ennyivel fölém kerülsz, Buffy… De talán én jártam jobban.

- Hagy békén, inkább mutass fel valamit, Kennedy… eddig te se jártál több sikerrel, mint ő, csak miattad még nem veszítettem el egy kiváló emberemet se. De talán nem ártana téged is valamivel ösztökélni, nem igaz…?

- Nem kell semmi, máris többre vittem, mint ez a szánalmas vadászutánzat itt fölöttem. Van ugyanis egy téglánk az ellenfél csapatában… Létfontosságú információt árult el nekem tegnap éjjel. A Bernardik keresnek valamit.

- És mégis mi lenne az? Ékszer? Pénz? – Willow lassan megnyalta ajkát. - Hatalom?

- Hát… azt sajnos még nem tudom…

- Ez ám a hasznos információ. De rendben. Kapsz tőlem egy esélyt. Bizonyítsd be, hogy méltó vagy ennek a családnak a nevére, és én nem leszek hálátlan. De ha elbuksz… - Willow lassan felsandított a plafonra. – Te is így járhatsz

            A lány nem szólt semmit, csak bólintott, és kisétált a szobából. Tara lassan előrébb kúszott a párnák között, és karját párja derekára fonta, majd lehúzta magával a puha dunyhák ölelésébe. A nap jócskán elhagyta már a horizontot, és az égre sötétség költözött az éltető fény helyett. A szobában csak pár gyertya világított, kísérteties szellemfényt kölcsönözve a helységnek. Az aprócska lángok fénye táncra perdítették az árnyakat a falon.

- Kedvesem, későre jár! – törte meg a csöndet Tara. – Nem akarsz ágyba bújni? – kérdezte, majd kéjesen közelebb húzódott Willowhoz, arcon, majd szájon csókolta. A másik lány megfordult, szerelmes öleléssel vonta körül szerelmét, majd fölé került, és Tara nyakát, vállát, és mellkasát csókolta végig.

- Istenem, add, hogy ne kelljen ezt végignéznem!- kérte Buffy, aki még mindig a plafonon lógott.

- Nem kell ehhez Isten, én is teljesíthetem kívánságodat. – mondta Willow, majd mágiát mormolt. A varázslat tűk és cérna nélkül varrta szorosan össze Buffy szemhéjait…