Buffy lassan r�ja az �jszakai utc�t. Minden �jjel ezt teszi. Az�ta, hogy Angel elment. Mert bizony elment. Egy b�cs�sz�, egy kis magyar�zkod�s, vagy ak�r egy r�vid szerelmes pillant�s n�lk�l.

Pedig maradhatott volna. T�l voltak a v�gs� harcon, megmenek�lt a vil�g, elpusztult a gonosz. Legal�bbis nagy r�sze. M�g az �tkot is siker�lt legy�zni.

Minden t�k�letes volt, �let�k – legal�bbis Buffy �lete – v�g�ig �lhettek volna boldogan egy�tt, de a v�mp�r valami apr�s�g – a vad�sz eml�kei szerint a fia – miatt hazat�rt Los Angelesbe. Imm�r f�l �ve.

K�t h�napja �rkezett a h�r, hogy Angel „halott”. A cseppnyi gonoszs�g el�rte �t egy kihegyezett kar� k�p�ben.

Bar�ti vad�szat, mikor is az egyik �ld�z� v�letlen�l a m�sik �ld�z�vel v�gzett az �ldozat helyett… Buffy az�ta sem bocs�tott meg Gunn-nak, holott tudja, hogy a f�rfi cseppet sem tehet a balesetr�l. Egy ideig a bossz��ll�st fontolgatta, de csakhamar r�j�tt, hogy t�l f�sult lett ahhoz, hogy elinduljon, hogy ha m�gis oda�r: �lj�n.

A lelke elveszett valahol. Semminek sem tud �r�lni m�r. Csak „hivatalb�l” �li m�r az �jszaka l�nyeit, ha azok szembej�nnek vele az utc�n.

Am�gy k�borol. Ugyanazt az �tvonalat j�rja be mindig. Azt, amin utolj�ra s�t�lt Angellel.

Befordul a sarkon. Siet�sl�ptek koppan�s�t hallja maga m�g�tt. H�trafordul. Sz�p lassan, cseppet sem sietve. Nem �rdekli, hogy ezen a p�r m�sodpercen m�lhat az �lete. Egy�ltal�n nem is �rdekli az �let.

- Buffy… - suttogja a f�rfi. A vad�sz nem ismeri fel. Se a suttog� hangj�t, se a s�t�tbe vesz� alakj�t.

- Xander! Ha te vagy az, megmondtam ezerszer, hogy ne k�vess! Nem �rdekelsz! Se te, se Willow, de m�g Andrew, Giles, Faith �s Dawn se!

- Buffy… - A f�rfi imm�r nem suttog. Hangja ismer�s Buffynak, de nem meri beazonos�tani. T�l f�j� lenne ut�na csal�dni. – Buffy… �n vagyok…

- Ki vagy te?

- Angel vagyok. – K�zelebb l�p a vad�szhoz. – �gy hi�nyozt�l…

- Te meghalt�l – morogja f�radtan, sz�ntelen hangon a l�ny.

- Igen. De visszat�rtem. Hozz�d.

- Nem! Ez megint csak egy �lom.

- Neked pr�b�ljam bebizony�tani, hogy vissza lehet t�rni a hal�lb�l?

- De nem mindb�l, �s nem mindig. K�rlek, hagy �bredjek fel! Nem b�rom ki megint, ha �pp a cs�kod el�tt kell visszat�rnem a val�s�gba!

- Ez a val�s�g. – A v�mp�r k�zelebb l�p a vad�szhoz. Ajkaik egyre k�zelednek egym�shoz, �s Buffy m�r-m�r sz�molja az �bred�sig h�tral�v� m�sodperceket, centim�tereket… de nem kel fel. A k�t ajak �ssze�r, �s j�les� melegs�ggel t�lti el �t a v�mp�r cs�kja. �rzi, hogy alv�, elveszett lelk�nek egy darabja visszat�r bel�. Elmosolyodik. El�sz�r az�ta, hogy szerelme annak idej�n elment.

- H�t m�gis itt vagy – s�gja. Angel ujjai k�z� f�zi a saj�tjait. S�t�lnak hajnalig. Id�nk�nt meg�llnak egy-egy sik�torban cs�kol�zni, k�lcs�n�sen esk�ket tesznek, hogy soha t�bb� nem hagyj�k el egym�st. Buffy mes�l az elm�lt f�l �v neh�zs�geir�l, Angel pedig a visszat�r�s�r�l.

Ahogy k�zeleg a hajnal, m�r egy-egy „teljes” lelket birtokolnak mindketten. A nap els� sugarai v�r�sre festik az eget keleten, mikor befejezik a s�t�t.

- Buffy, most mennem kell.

- K�rlek, ne menj!

- Csak r�vid id�re. Este v�rni foglak. �g�rem. Sietnem kell… Felkel a nap.

- Mehetsz… Csak egy utols� cs�kot adj, hogy tudjam, val�s vagy, �s nem csak �lmodtalak!

Angel elmosolyodik. Buffy v�gyakozva k�zel�t fel� mind jobban, m�r csak k�t millim�ter, m�r csak egy…

A vad�sz felriad. Hamar r�j�n, hogy hol van. N�m�n k�nnyezve elh�z�dik a bar�tja mell�l. Tudja, hogy az �lma b�ntet�s, mert kihagyta az �jjeli s�t�t. B�ntet�s a lelkiismeret�t�l.

Kim�szik az �gyb�l. N�zi a csendesen szuszog� Briant. S�t�tbarna haj, barna szem, a haja, az alkata olyan, mint Angel� volt. De � m�gsem Angel.

Buffy az �gyhoz l�p �s v�gigsim�t Brian arc�n. Homlokon cs�kolja az egy�jszak�s szeret�t, aki h�napok �ta harcol �rte…

- Brian… bocs�ss meg, bar�tom…

A vad�szt hamarosan elnyeli a pirkadat.

Brian, mikor k�s�bb fel�bred, csak egy r�vid levelet tal�l maga mellett szerelme hely�n.

„Dr�ga Brian! Bocs�ss meg, de nem te vagy az �n Angyalom. Buffy”