Másnap reggel Dawn kicsit álmosan vonult le a lépcsőn…az esti vadászat teljesen kimerítette, de szerencsére egy-két karcolásnál nagyobb sérülést nem gyűjtött be. A lány legnagyobb meglepetésére a konyhában Xander szorgoskodott.

-Beteg vagy Xander?- kérdezte meglepve Dawn.

-Neked is jó reggelt! És nem vagyok beteg, csak nem tudtam aludni az éjszaka.

-Nekem nem voltak ilyen gondjaim…- mondta Dawn, majd leült az asztalhoz és egy pirítóst kezdett majszolni – És min gondolkoztál?- kérdezte két falat között.

-Hát tudod, ez az egész Spike dolog…olyan furi…

-Nekem Spike elmesélte mi történt…- kezdte Dawn - …Buffy kimutatta mennyire szereti Spike-ot és bumm – Dawn illusztrálta a kezével is-…Spike ismét létezik.- fejezte be boldogan.

-Wow…ez jó, de Spike honnan tudja mind ezt? Nem tetszik ez nekem…Spike csak így egyszerűen visszajött…

-És mi van ha nem is egyszerűen jött vissza…lehet hogy Spike rosszul tudja és egy bonyi varázslat volt – leharap egy falatot a pirítósból és teli szájjal folytatja – lehet, hogy Angel-ék találtak egy visszahozó varázst és mivel Angel látta, hogy Buffy mennyire szenved ezért megcsinálta a varázslatot.

-Ekkora hülye még Angel sem lehet! Vagy igen? – latolgatta tovább az esélyeket Xander.

-Xander…tudod mikre képes az ember, ha szerelmes…

-Mondja ezt egy olyan tini, aki eddig még csak egy vámpírral csókolózott…tisztára, mint  a nővére…

Dawn kicsit megsértődött azon, amit Xander mondott de inkább nem szólt semmit csak folytatta  a reggelit.

-Lehet, hogy Angel még mindig szereti Buffy-t…

-Biztos…biztosan szereti. – vágott közbe Dawn.

-OK – egyezet bele Xander – akkor biztosan szereti, de a felsőbb erőkkel nem jó játszani és ezt Angel is nagyon jól tudja…és ha tényleg varázsoltak, annak borzalmas következményei lehetnek.

-Mennyire borzalmas? – kérdezte félve Dawn.

-Hát…- kezdte Xander.

-Apokalipszis méretű. – szólt bele a beszélgetésbe Buffy.

Buffy az ajtófélfának támaszkodva hallgatta a beszélgetést.

-Xander megnyugtatlak, hogy senki nem varázsolt…főleg nem Angel. És egészen biztos, hogy Spike úgy jött vissza, ahogy…és abba, hogy ezt megtudjam majdnem bele is haltam. De erről nem szeretnék vitatkozni veled…most jöttünk meg, rengeteg borzalmon mentünk keresztül, te is, én is és mindannyian…de most végre Én is boldog vagyok…és ha én vagyok boldog abban mindig, mindenki a hibát és a rosszat keresi…-fakadt ki Buffy

-Én sem akarok veled vitatkozni…és teljes szívemből örülök, hogy végre boldog vagy… tényleg, de Buffy honnan tudtad meg, hogy hogyan tért vissza Spike? – vonta kérdőre Xander a barátját.

Dawn egy ideig csöndben figyelte a vitának induló beszélgetést, majd megelégelve azt csendben átballagott a nagyszobába TV-t nézni. A TV zaján keresztül is hallotta, ahogy Xander és nővére egyre jobban belegabalyodik a vitába. Váratlanul megszólalt az előszobában a telefon. A vita abbamaradt. Buffy szikrákat szóró szemekkel indult el a telefonhoz, hogy felvegye. A beszélgetés nem volt hosszú. Mikor Buffy letette a kagylót beballagott a nagyszobába és leült Dawn mellé.

-Ki volt az?

-Giles. Azt mondta este érkeznek Will-el.- Buffy szemmel láthatólag lenyugodott.

Xander is csatlakozott Buffy-ékhoz, ám Buffy ahogy meglátta a fiút egyből elindult fölfelé a szobájába.

„Mint egy duzzogó kislány” – gondolta Dawn.

Bár Dawn csak a vita elejét hallotta, mégis tudta, hogy Buffy és Xander nem tudnak egymásra sokáig haragudni…nemsokára úgy is kibékülnek.

Ahogy Dawn megjósolta, nem kellett sokat várni és a nem túl hosszú vitát egy hosszú, érzelgős kibékülés követte. A házban visszaállt a nyugalom.

A délután folyamán mindenki összegyűlt a nagyszobában. Dawn nagy nehezen, de rávette nővérét, hogy mesélje el nekik mi minden történt vele Los Angeles-ben. A Buffy-féle mesedélutánra mindenki kíváncsi volt – még Kennedy is-.

- Huh…hát ez hosszú lesz, szóval készítsétek be a popcornt meg a kólát is…-kezdte Buffy, majd várt egy kicsit és folytatta – amikor megérkeztem L.A.-be mindenki nagyon kedves volt velem…főleg Angel. Tudta, hogy mi mindenre van szükségem és azt meg is adta…nyugalomra és magányra vágytam, amit ott biztosítottak nekem. Felejteni akartam…ami kicsit nehezen ment, ugyanis minden éjjel ugyanazt álmodtam…Spike-kal boldogok vagyunk és minden rendben; ti is elfogadtok és támogattok minket…aztán hirtelen képváltás és ismét átélem, amint elvesztem. Egyik éjszaka Angel bejött a szobámba és én a nyakába borultam…persze zokogva, és állítólag akkor történt meg az, hogy Spike visszatért.

-És hol találtatok egymásra L.A.-ben?- kérdezte Dawn, aki talán a legnagyobb élvezettel hallgatta nővére meséjét.

-A temetőben…hol máshol? Éppen egy pár démonnal verekedett és aznap éjjel én is kimentem vadászni…segítettem neki elintézni a szörnyeket. Aztán mikor észrevettem, hogy Spike az egyből megcsókoltam meg minden. De persze mindezek után ért a hidegzuhany…ugyanis miért lenne minden szép és tökéletes…nem emlékezett se arra, hogy ő kicsoda se arra, hogy én kivagyok…

-Vagyis semmi fontosra nem emlékeztem…- kapcsolódott be a mesélésbe Spike is - …de aztán Buffy elvitt Angel-höz és ott rengeteget beszélgettünk. Közbe mindenki próbálta kideríteni, hogyan is jöhettem vissza…persze eredménytelenül. Aztán egyik éjszaka elmentünk vadászni. Buffy és én különváltunk a csapattól és akkor egy démon támadott meg minket. Alkut ajánlott Buffy-nak…megtudhatja, hogy hogyan tértem vissza, de cserébe megkapja Buffy erejét…nos…ismeritek Buffy-t…makacs…ha vmit a fejébe vesz nem tudod lebeszélni róla…- Buffy kicsit oldalba bökte Spike-ot – aú! Hiába bökdösöl ez így van…nah mind egy…szóval Buffy belement az alkuba és majdnem belehalt…és még aznap éjszaka úgy döntöttünk, hogy csatlakozunk hozzátok.

-Wow…- mindenki csak ennyit tudott mondani.

-Nah jó…mi elmeséltünk mindent – vette át a szót Buffy – most ti meséljetek...mi minden történt itt amíg nem voltam és mi van a többi vadásszal? Mit tudtok róluk?

-Hát velünk semmi ilyesmi nem történt – kezdte Faith – eljöttünk Clavelandbe, vettünk egy házikót…amiben mellesleg most is lakunk, Giles elment Will-el Angliába, Robin és én összejöttünk. Robin megint iskoladiri, Xander továbbra is ácsoskodik Dawn- t próbáljuk egyetemre küldeni és végül de nem utolsó sorban Kennedy és én munkát keresünk…sokba kerül ez a ház…ja…és a többi vadász szétszortan él a világban de nem nagyon tartjuk a kapcsolatot…ha kell nekik vmi úgy is megtalálnak-fűzte hozzá sokat mondó fintorral Faith.

-Hát…ez…nem vmi izgis…de ha már a munkánál tartunk nekem is kéne szereznem vmi állást…- határozta el magát Buffy.

-Ha gondolod akkor megint lehetnél tanácsadó a suliban…-kapott az alakalmon Robin.

-OK…ez meg is beszéltük. Mikor kezdek? – kérdezte By.

-Hát…jövő héten már kezdhetsz, ha akarsz…

Buffy gondolkozott egy picit, majd bólintott. Ekkor hirtelen megszólalt a csengő. Buffy volt az első aki felugrott.

-Ez Giles és Willow! – jelentette be boldogan.

-Micsoda? Willow hazajön és te nem is szóltál nekem? - kapta fel a vizet Kennedy.

Buffy nem reagált Kennedy kirohanására csak kinyitotta az ajtót. Legnagyobb meglepetésére, azonban a várt 2 személy helyett csak az egyikük állt az ajtóban.

-Szia Giles! – köszönt Buffy.

-Buffy…úgy örülök neked! – Nyögte ki végül Giles, majd szorosan megölelte a lányt. – És hogy érzed magad? Angel tudott neked segíteni? És mikor jöttél vissza?

-Huh…ez egyszerre sok kérdés – kezdte a szőke vadász – de mondd csak…odakintről szeretnéd végighallgatni a mesét vagy bejössz? – kérdezte tréfásan.

Giles kicsit habozott, majd belépett a házba. Egyből felmérte a terepet…mindenki összegyűlt a nagyszobában.

-Szia Giles! – köszönt a csapat szinte kórusban. – És Willow hol van? – érdeklődött tovább izgatottan Kennedy.

-Oh…sziasztok! Willow-nak még akadt egy kis megbeszélnivalója a kovennel, de nemsokára érkezik ő is.

-Véres pokol! Kezdünk megint sokan lenni egy lakásban. – morogta maga elé halkan Spike, viszont ahhoz elég hangos volt, hogy Giles is meghallja.

Giles meglepődve nézett Buffy-ra, de a lány csak lehajtotta a fejét.

-Spike? – kérdezte a legnagyobb meglepődéssel Giles.

-Helló Rupert! Jó újra látni. Milyen volt Anglia? – kérdezte közömbösen az érintett.

-Anglia jó volt…de te hogy kerülsz ide?

-Most meséltük el  Buffy-val az egész storyt…ne kívánd tőlem, hogy még egyszer mesedélutánt tartsak.

Giles kérdően nézett Buffy-ra.

-Ez egy hosszú mese, és ahogy Spike mondta most fejeztük be a mesedélutánt…majd elmesélem később…most pihenj le, biztos kifárasztott az út – terelte a témát Buffy.

Giles-nak szemmel láthatólag nem tetszett a dolog, de beleegyezett ismervén Buffy makacsságát és valóban, fáradt is volt.

-És Willow hogy boldogul a ténnyel, hogy felsőbbrendű lett? – kérdezte Buffy.

-Willow tökéletesen van és már nagyon hiányoztok neki mindannyian…és az ereje is tökéletesen rendben van és biztosan tudja kezelni…és mint már említettem…nemsokára jön ő is.

Végül Giles nem tudott lepihenni, mert mindenki nyaggatta Angliával és Willow-val kapcsolatban. Giles-nak is sikerült rávennie Buffy-t, hogy mesélje el mi történt vele. Az éjszaka végére már csak Buffy és Giles beszélgettek…mindenki elment lefeküdni.

Miközben a Vadász és figyelője beszélgettek a temetőben egy démon és egy vámpír állt egymással szemben.

-Imádom Claveland-et…itt minden olyan könnyű – szólalt meg a démon.

-Kérlek…engedj! – könyörgött a vámpír – had fussak.

A démon egy lépést tesz a vámpír felé és egy enyhe mosollyal, rejtélyesen a vámpír fülébe suttog:

-Talán még hasznodat veszem…