Buffy ma is a temetőben időzött mint minden nap. Leült egy sírkőre és várt, hátha megjelenik egy vámpír. Buffy-t utolsó incidense óta kerülik az éjszaka lényei. De ezt az újdonsült vámpírok nem tudhatták.

Így ment a végső halálba egy Adam nevezetű vámpír is azon az éjszakán.

Lassan közelítette meg a most körme reszelésével foglalkozó vadászt.

Ő ezt megérezte és gyorsan a vámpír felé fordult.

- Áh! Egy vámpír!

- Megöllek vadász!

- Azt lesheted. – mondta és felpattant a sírkőről. – Na jó! Gyorsan rendezzük le, kezdek unatkozni!

-  Ne aggódj! A harcunk után már nem fogsz unatkozni!

Ó ne mond! – és megütötte az önbizalommal telt vámpírt.

Adam nem hagyta magát s rúgott egyet Buffy felé aki egy sírkőre esett. Az persze eltört.

Buffy sírástól elfúló hangon felsikított:

- Áuu! Letört minden körmöm. Te gonosz vámpír.

- Sajnálom! Nem tudtam, hogy ez lesz! Meg tudom érteni, fájdalmas dolog! – mondta Adam együtt érzően. – Tehetek érted valamit?

- Aham! – nyögte ki halkan a vadász. – Itt maradnál velem dumcsizni?

- Persze! – és letelepedett Buffy mellé.

- Én nem szerettem volna vadász lenni. – kezdte – Már több Apokalipszist megéltem. Unom már. Volt szerelmem, de megöltem. Aztán......! – nem tudta befejezni mondatát mert a vámpír közbeszólt.

- Jaj ne! Ez komcsi? Mesélj! – szeme megcsillant a kíváncsiságtól

- Hát, hosszú lenne elmesélni az egész történetet. A lényeg, hogy Ő vámpír volt én meg vadász vagyok. Ellenségek. Nem tehettem mást, ez a munkám. Amúgy is, a világ pusztult volna el ha nem ölöm meg. Szal’ nagy nehezen feldolgoztam a dolgot, aztán jött Spike.

- Sziasztok! Buffy megcsalnál ezzel az alakkal?

- Emlegetett szamár! – By sóhajtott.

- Ő Spike?

- Igen! Spike, tűnj innen! Nem látod, hogy beszélgetek valakivel?

- De...de-de.... De mindig velem szoktál dumcsiznííí!! – Spike megfordult és sírva elrohant.

- Hol is tartottam? Ja... és akkor jött Spike! Vele is volt kapcsolatom, bár ezt soha nem mondtuk el senkinek. Ez titok. Most se tudja senki.

- De.. Hisz most mondtad el ezt a titkot!

- Ó a fenébe! Mindegy! El is felejtetted!

- Még nem!

- De igen!

- Honnan tudod?

- Mit is?

- Látod? Mondom, hogy elfelejtetted! – mosolygott Buffy elégedetten.

  Ezek után még elmesélt „néhány” történetet az egy jobban unatkozó vámpírnak.

Buffy minél lelkesebben mesélt a vámpír annál inkább unta „halálra” magát.

- Ja! És azt még nem meséltem mikor a gimiben.........!  

- ELÉÉÉG!

- Most fejezd be! Ezt nem bírom tovább! Áááá!

 A vámpír kivette Buffy kezéből a sporttáskáját és egy hegyes karót húzott ki belőle!

- Hehe! Nem kínozhatsz tovább! Megölöm magam! Hahaha! – szegény Adam teljesen megőrült.

- Csáó idegesítő kiscsaj! – és a legnagyobb élvezettel döfte szívébe a karót.

Megkönnyebbült arcot vágott mielőtt végleg elporladt volna.

    Buffy megvonta vállát és kisétált a temetőből.