Lain arcára rásütött az ablakon átszűrődő reggeli napfény, átfordult a másik oldalára és jóízű nyújtózkodásba kezdett. Még mindig nem szándékozott kinyitni a szemét, jelenleg túl kényelmes volt minden és az éjszakai rossz álom olyan távolinak tűnt. Karját hosszan elnyújtóztatta maga mellett, lábait pedig egészen melléig felhúzta.

" Csodás…minden olyan csodás, hm...friss illata van az ágyneműnek, és a pizsoma is új-illatot áraszt, ki kell kicsit takarózni,úgy látszik,ma meleg lesz… Állj." Lain szemei felpattantak. "Pizsoma??...Mióta az eszét tudja, sosem aludt pizsomában…" Ijedten ült fel az ismeretlen ágyban, feltartotta pizsomás karjait, bámulta a rózsaszín pöttyös hosszú ujjakat. Felugrott az ágyról, és mint aki még sosem járt ezen a helyen, idegenként nézett körbe-körbe. Kétségbeesetten kezdett kutatni tükör után, majd bevillant valami: "Tükör a legalsó fiókban"

Kirántotta a pipereszekrény legalsó fiókját, ami tompa zuhanással puffant a földön, felkapta a kis kerek tükröt és belenézett.

- Neeemmm! - kiáltott fel, majd a földre rogyott és az idegen arcra bámult,ami a tükörből nézett vissza rá. -Nem lehet...nem lehet...

A szoba ajtaja kitárult és Tara lépett be rajta, majd a földön ücsörgő Willowra nézett.

- Willow...Mi történt? A fiók...és...- lehajolt és elkezdte összeszedegetni a fiók körül széthullt holmikat -Mi a baj?

Lain leejtette a tükröt és a lányra nézett. "Tara.A szerelmed." -súgta belül valami.

-Tara.- szólalt meg Lain. -Magamra hagynál...?Csak egy perc.

Tara szomorúan állt fel.

-Hát persze. Nem akartalak zavarni, én csak... Hallottam a zuhanást. Azt hittem, valami baj... Mindegy.-behúzta maga mögött az ajtót.

Lain lélegzett egy nagyot. Minden kellő emlék "megérkezett". Meg van a feladat is. "Hát mégis igaz, hát mégsem csak álom volt. Mégis ő az. Ő viszi tovább a hagyományt. Sosem akarta, és most mégis együtt kell élnie vele." Újra felemelte a tükröt. Megtapogatta arcát, vállig érő vörös haját. Szóval most ő Willow. Egy lány a szerelme, és egyben a feladata is. Közösen nevelt kislányuk egy éve halott, és azóta mindketten mintha ugyanabban a koporsóban feküdnének. Eltávolodtak egymástól, hosszú ideje nem is alszanak együtt. Gépiesen élik az életüket, felkelnek, esznek, elköszönnek egymástól, dolgoznak, hetente egyszer virágot visznek a temetőbe Lily sírjára, kéthetente elmennek vacsorázni ugyanoda, és ugyanolyan üresen, magukba zárkózva térnek haza.

Lain felsóhajtott. Az első küldetése, az első álomutazás után,mindig mások érzéseit érezni ,mások gondolatait gondolni, boldogságot hozni másoknak, ezentúl ez lesz az ő élete. Mint ahogy századok óta az összes álomutazóé.