Őszintén szólva jelen pillanatban a legkisebb kedvem sem volt hozzá. Nem mintha számítana, ugyanis Spike pokolian ért ahhoz, hogy meghozza az ember kedvét. Elég egy mosoly, egy érintés… és a kísértést egyféleképp szüntetheted meg – ha engedsz neki.

Nem úgy tűnt, mint akit zavar, hogy itt állunk a házunk előtt, nos ő nagyon is áll, és bárki megláthat együtt… nem is szólva arról, hogyha Dawn véletlenül kinézne az ablakon elég kellemetlen helyzetben találna – nem nyújt elég árnyékot a fa. Spike-ot viszont csak mégjobban felizgatta a helyzet – oké, nem tagadom, talán egy kicsit engem is. Szeretem a veszélyt.

Spike erősen a fa törzséhez lökött. Bárcsak simán fájt volna, de nem, inkább élveztem. Már ezt is. Spike mérgező.

Közel hajolt hozzám, és szexysen a számba suttogott, bár nem értettem mit mond. Borzasztóan kellemes illatú a lehelete, még úgy is, hogy enyhén érezni rajta a vér összetéveszthetetlen szagát – azt semmivel nem lehet elfedni. De Spike-nak olyan hihetetlenül jól áll! A keze a hajamhoz ért, lágyan simogatta, majd egyre lejjebb vándorolt, végigsiklott az egész testemen. Benyúlt a fölsőm alá, remegve ért a mellemhez. Én meg nem tudtam mást csinálni, mint sóhajtani, és vágyakozva a szemeibe nézni. A keze folytatta utazását testemen. Megállt a hasamon és szép lassan kigombolta a nadrágom gombját. Te jó ég, hogy lehet valaki ilyen izgató? Aztán még lejjebb csúszott a keze, amíg végre… elért a legérzékenyebb ponthoz. Belémvezette az ujjait, rögtön kettőt, én beleremegtem. Szenvedélyesen megcsókolt, nyelvünk vad táncba kezdett, úgy éreztem most nincsen semmi se a világon ezen kívül. Teljesen belefeledkeztem. Csukva volt a szemem amikor elválasztotta az ajkait az enyéimről. Aztán már csak azt vettem észre, hogy félig lehúzta a nadrágomat, és a sajátját is. Legszívesebben sikítottam volna amikor belémhatolt, de eszembe jutott, hogy túl közel vagyunk a házhoz, úgyhogy csak halvány nyögés szakadt ki belőlem. Az arcát a nyakamhoz hajtotta, érezte a bőrömön a lélegzetét – vajon miért lélegzik, ha nincs rá szüksége? Ösztönös volna? Éreztem a csupasz combomon a bőrkabátja érintését, minden ütemnél újra hozzámért.

Nem bírtam tovább, át kellett vennem az irányító szerepet. A földre löktem Spike-ot és finoman mozogni kezdtem rajta. Ő félig behunyta a szemét, és beharapta az alsó ajkát. Gyönyörű látvány volt, és annál fantasztikusabb érzés bennem. De nem sokáig maradtunk ebben a helyzetben, mindenképp felém akart kerekedni. Olyan vele a szex, mint egy harc, változó, hogy ki áll nyerésre. Na nem azért mondom, senkivel sem volt még ilyen jó.

Most ő uralkodott felettem, és én hagytam. Szerettem volna őt kihámozni az összes ruhájából, hogy összeérhessen a meztelen testünk, de annak nem most volt itt az ideje. Nem itt, a házunk előtt a fűben. Most csak felvettem a vad ritmusát, lehunytam a szemem, és hagytam, hogy azt tegyen amit akar. Mindkét kezével a hajamba túrt, és húzta, de nem tudtam nem élvezni.

Aztán egy pillanatra megállt, elszakadt tőlem, és gonoszan rám nézett.

- Ne csináld ezt! – nyögtem.

Kegyetlen félmosolyt húzott az arcára, és tovább figyelt engem. És képzelem, ebben a helyzetben milyen nehezére esett, ez nem normális.

- Folytasd tovább – parancsoltam rá.

- Akarod? – suttogta rekedt hangon.

- Akarom! – mondtam neki. Persze hogy akarom, ne csináld ezt!

Ő újra belémmászott, erősebben mint amennyire eddig. Úgy éreztem, menten megveszek, már régen elveszítettem a szabad akaratom. Hátravetettem a fejem, és halk sikollyal elértem a gyönyört. Hallottam, hogy Spike sem bírta tovább.  A mennyben éreztem magam… és a pokolban is, tudva, hogy ő Spike, és csak egy vámpír.

Nem tudom miért játszik velem, csak akkor vagyok az övé, amikor elfog a kéjvágy. De a pokolba is, annyira jól csinálja…

Nem szeretem, és tudom, ő sem szeret, lélek nélkül nem lehet szeretni… de akarom őt, és ő is engem. Akkor miért ne?