A hotelba érve Buffy felkísérte Spike-ot a szobájába. Angel és a kis csapat nem sokkal utánuk jött meg. Amint Buffy beszélgetést hallott felszűrődni a szobába rohamléptekben indult meg a hallba.

-Sziasztok!- köszönt By. –Milyen volt a vadászat?

-Egy-két vámpír…semmiség. Igaz volt még egy…- kezdte Gunn, de a Vadász a szavába vágott.

-Angel! Beszélnünk kell! Sürgős…és ha lehet, akkor 4 szem közt…- nézett Buffy a többiekre.

-Buffy, mi történt? Zaklatottnak látszol…gyere a  dolgozószobámba…ott nyugodtan tudunk beszélni.- mondta Angel.

A szobába érve Angel becsukta az ajtót, és még egyszer feltette a kérést:

-Szóval Buffy, mi történt?

Buffy nem tudta, hogyan kezdjen bele ezért csak némán állt Angel-lel szemben. Kis szünet után végre megszólalt.

-Szóval az úgy volt, hogy már nagyon untam, hogy egész nap itt gubbasztok a szobában és miután ti elmentetek én is elmenetem egy kicsit vadászni…a temetőbe mentem és láttam, ahogy 3 Yahung démon körbevesz egy férfit és segítettem neki…- Buffy-nak kezdett el-el csuklani  a hangja, de azért folytatta.- …és mikor jobban megnéztem, az alkot…Angel, visszajött! Én…én nem tudom, hogy hogyan lehetséges ez…de ott állt előttem, érted?

-Ki jött vissza?- nézett értetlenül Angel

-Hát Spike….ki más?

-Mi…micsoda? Spike visszatért? De hogyan, mikor és hol van most?- kérdezte a férfi még mindig ámulva.

-Az első két kérdésedre nem tudok választ adni, mert én is ezeket akartam kérdezni tőled…de most itt van…elhoztam magammal…és most fönt van a szobámban…és…?

-És mi?- nézett nagyot Angel. Nem tudta elképzelni mi mindennel áll még elő a lány.

-Nem emlékszik…- mondta szomorúan Buffy.- Nem tudom mire emlékszik és mire nem…- kezdenek folyni a könnyei-…de a biztos, hogy rám nem emlékszik…-szipogott tovább.

-És ez egészen biztos?

-Angel! Megcsókoltam…a nyakába ugrottam és megkérdezte tőlem, hogy ki vagyok…és…és azt sem tudja, hogy ő kicsoda…- mondta szinte ordítva By.

Angel odasétált a zokogó lány mellé, átölelte és csak halkan súgta oda:

-Ne sírj Buffy! Sok mindent megoldottunk már és ezt is meg fogjuk…ezt megígérem…de most aludnod kell! Holnap reggel beszélek Spike-kal és meglátjuk mire emlékszik…jó lesz így? És kerítünk neki egy szobát…

-Köszönöm Angel! A szobával ne fáradj…az én szobámban alszik majd…vele akarok lenni…

-Ahogy akarod…- mondat Angel és egy finom csókot lehelt Buffy homlokára, majd Buffy felment a szobájába.

Másnap reggel, ahogy Angel megígérte, lehívta a hallba beszélgetni Spike-ot, félre téve minden ellentétet, ami valaha is volt köztük…most Buffy volt  a fontos…és Angel hajlandó volt ezt az „áldozatot” meghozni a lányért.

-Te vagy Buffy barátja?- kezdte meg a beszélgetést Spike.

-Igen. Angel vagyok. Mire emlékszel?- tért egyből Angel a lényegre.

-Háth…igazából…semmire. Csak a  nevemet tudom, de azt is csak amiatt, mert tegnap éjjel Buffy megmondta. És ha már Buffy-nál tartunk…miért segített nekem. És miért csókolt meg? És honnan tudta ki vagyok?

-Buffy…huh…hát mielőtt meghaltál Buffy szeretett téged és a nagy harc után, mikor meghaltál másodszor is és úgy nézett ki végleg, ide jött hozzám, hogy túltegye magát azon a tényen, hogy elvesztett téged…ahogy reagált arra, hogy viszont lát téged…csak az a következtetés vonható le, hogy még mindig szeret és nem felejtett el…ezt hidd el nekem…mindenkinél jobban ismerem őt.

-Te szereted őt?

-Ezt a témát hanyagoljuk, rendben?- mondta kicsit szomorkásan és egy enyhe féltékenységgel Angel.

Angel elmondott még Spike-nak egy-két fontosnak tartott dolgot, majd lezárta a beszélgetést azzal, hogy dolga van és nem ér rá tovább. Spike a hallottakon gondolkozva indult vissza a szobába.

-Szia! Hogy vagy?- kérdezte Buffy a szobába lépő Spike-tól.

-Szia! Egész jól…eltekintve attól, hogy nem emlékszem semmire- mondta kicsit szomorkásan Spike.

-Beszéltetek Angel-lel?

-Igen…mondott egy két érdekes dolgot…de nem nagyon emlékszem semmire…így hallva igen érdekesen éltem…illetve haltam.

-Biztos nem emlékszel semmire? Vmire csak emlékszel…- mondta szinte könyörögve By.

-Hát…most, hogy mondod…- Buffy szemében remény gyűlt…- emlékszem, hogy a temetőben segítettél elintézni azokat a démonokat…- próbált viccelődni Spike, de amint meglátta Buffy könnyeit- …bocsánat, nem akartalak bántani.

-Semmi gond…csak úgy hiányoztál és mikor visszakaplak nem is emlékszel rám…meg semmire sem…- kezdte By de hangja elcsuklott. Buffy igen sűrűn hullatta könnyeit és elfordította a fejét.

Spike maga felé fordította a lány arcát. Buffy könnyei végig folytak az arcán és Spike kezére csöpögtek. Spike-nak hirtelen képek villantak be az utolsó harcból: Buffy áll vele szemben, kezeik összekulcsolva és lángolva…

-Kérlek mesélj nekem…kettőnkről- kérte Spike kicsit félve a lányt.

-Tényleg azt akarod…hogy meséljek…kettőnkről?

-Igen…és arról, hogy ki vagyok én.

Buffy nagy levegőt vett, leült Spike mellé az ágyra és elkezdett mesélni. Mesélés közben, volt amikor vidám volt és mosolygott, volt amikor könnyeivel küszködött. Elmondta Spike-nak, hogy vámpír és ő pedig egy vadász – most már-, nem túl részletesen, de beszélt kettőjük kapcsolatáról – őszintén-. Mikor a harchoz ért már zokogott…

-…és annyira fájt, hogy nem hitted el, hogy szeretlek…- mielőtt Buffy befejezhette volna a mondatot, Spike hirtelen megcsókolta a lányt, amit vadul viszonzott…régóta vágyott már erre.

Mikor ajkaik elváltak egymástól Buffy boldogan ölelte át Spike nyakát. Spike szorosan tartotta a karjaiban a lányt.

-Hát emlékszel?- kérdezte szipogva By.

-Nem igazán…- válaszolt őszintén a vámpír- …de remélem segítesz, hogy emlékezzek.

Buffy kicsit távolabb húzódott Spike-tól.

-Akkor miért csókoltál meg? Nah, nem mintha nem erre vágytam volna…

Mert az elejétől fogva érzem, hogy ismerlek és van – vagyis volt – köztünk vmi bizsergés.- vágott a lány szavába Spike- És emlékszel…a temetőben zokogva borultál a nyakamba és egy barátot nem csókol meg az ember…legalábbis nem így.- mondta egy enyhe mosollyal. – És mikor az arcodhoz értem emlékek villantak be kettőnkről.

-És mire emlékszel még?- faggatta By

-Másra nem nagyon…de…

-Segíteni fogok, hogy mindenre emlékezz…- mondta boldogan Buffy, majd lágyan megcsókolta a férfit.

Angel szomorúan lehajtott fejjel indult dolgozószobájába. Mindent hallott…minden egyes érintést látott…szomorúan vette tudomásul, hogy Buffy mindenkinél jobban szereti Spike-ot.