Mi írt eddig egy életet.

Mert elmondhattam eddig én:

Ez a szerep az enyém.

Mert én voltam a nagy vadász,

Kinek az élete oly más,

Én voltam az egyedül,

Ki harcol, s sosem menekül…

Nekem volt írva a szerep,

S én éltem ezt az életet.

De most, közel a világ vége,

Távol van a csodás béke,

S ti elvettétek szerepem,

Nem lehetek így már hős sem!

Nem vagyok már az egyetlen,

Kettétéptétek a lelkem..

Én is akartam… Ne akartam volna?

Akkor a világ darabokra hullna…

Ránéztem Willow-ra, mosolyogva kértem,

Tegye a világért, tegye meg értem!

És ő megtette, megtette persze,

Érezték az erőt… Mekkora szerencse!

Ugyanolyanok már, mint én eddig voltam,

Megszűnt a varázzsal különleges voltam.

Nem vagyok már vadász, nem vagyok már senki,

Csak egy szegény ember, ki néhány sort

                                               versbe próbál szedni