Nem voltam sokáig a földön. Nem is éltem át annyi mindent, mint Buffyék. De egy valamit tudok. Az életből nem is az érzések és érintések hiányoznak, hanem az emlékek. Nem tarthatunk meg minden emléket magunknak. Én sem emlékszem mindenre, csak arra, hogy milyen volt Willow. A bőre illata, a haja, hogy hogy csillogtak a szemei. Ahogy beszélt és rám nézett. Minden percben különleges voltam.  Tudom, hogy többé már másra így nem fog nézni. Emlékszem még Dawnra. A legjobb pillanatokra amiket átéltem. És igen. Vissza akarok menni oda, de minden hiába. Nem lehet.