Spike végtagjait szétrakva feküdt a kanapén és óriásakat horkantott, és közben nagyokat csámcsogott is. Angel undorodva lépett oda hozzá.

-Hé! TE, álomvámpír! Kelljél már fel!- bökte meg a vállát idétlenül. Spike aprót horkantott, felhúzta a mellkasához a lábait-hüvelykujja vészes közelségbe került a szájával, akár egy leszokatóban lévő kisgyereknek- és úgy aludt tovább.

-Nem így kell azt!- vette át a szót Faith. Megkerülte Angelt. A kanapé mögé állt és lelökte a földre a vámpírt.  Spike óriási robajjal vágódott le hassal a padlóra, majd a lehető legkómásabb fejjel felállt a fenekét dörzsölgetve.

-Milyen nap van?

-Miért érdekel? Úgyse öregszel…..neked minden nap ugyanolyan…….amúgy, miért a hátsód fájlalod? A Térdedre estél, nem?- mondta Faith vigyorogva.

-Nem tudom, de az biztos, hogy….véres pokol….mit csináltam én este?….Nagyon részeg lehettem, hogy semmire ne emlékezzek belőle. Úgy érzem, mintha egész éjszaka valaki dobkészletnek használta volna a fenekem. Mondta megkínzott arccal, majd megpróbált elindulni, de lábai annyira elvoltak zsibbadva, hogy nem bírt elindulni így leült a kanapéra, amikor is felordított a hátsó felébe nyilalló fájdalomtól és elfeküdt a garnitúrán hason.

-VÉRES POKOL!!!! Meg akarnak ölni!!!!

-Ne visíts már itt, te szerencsétlen, inkább maradj nyugton- kiáltott oda Anya- Különben is…örülj, hogy nem a férfiasságod fájlalod…ismertem egy vámpírt, akinek…..hmmmmm. Na mindegy.

-Fogd be, démonfattyú! Megtudnád te is egyszer….

 Hosszú szócsata alakult ki a dühöngő, őrjöngő démon és a nyöszörgő, szenvedő vámpír között. Willow, aki eddig csöndben ült és Danielt hallgatta, ahogy gitározik, körülnézve a szobában észrevette a postaládában lévő levelet és kezdte érteni, hogy Andrew miért is dobta ki a taccsot. Felállt a helyéről és egy szemernyi figyelmet sem szentelve a szópárbajozókra kivette a postaládának minősített műanyag dobozból a levelet és visszament Daniel mellé és elkezdte olvasni a levelet. Mikor végzett vele döbbent arccal nyújtotta át a mellé lépő Buffynak, aki nagelnek az ölében olvasta a levelet. A papír kézből kézbe ment, csak Spike és Anya nem olvasta még, mert túlságosan lekötötte őket, hogy minél frappánsabb sértéseket vágjanak egymás fejéhez. Közben Andrew zöldülő arccal az asztalnál mély levegőket vett, hogy kicsit megnyugodjon háborgó gyomra, de a levél olvastával újra a mosdóban kötött ki.

A Spike és Anya közt kialakult veszekedés odáig fajult, hogy Anya ráugrott a fekvő Spikera és rajta ülve kezdte el fojtogatni a vámpírt. Bár tudta, hogy így nem ölheti meg, feszültség levezető elfoglaltságnak tökéletesnek minősítette.

-Valaki szedje le rólam ezt a hibbant libadémont-, ordította a fenekébe nyilalló fájdalomnak köszönhető tehetetlenségében a vámpír. Faith megelégelve az idegesítő ordítozások, sikítások és visítások fülsiketítő kavalkádját, szemét forgatva elindult a kanapé felé és egy jól irányzott jobb egyenessel lecsendesítette az őrjöngő bosszúállódémont.

-Az én őzikeszemű megmentőm- vigyorgott Spike. Faith unott pofával visszaült a helyére és onnan figyelte a fejleményeket tovább.

-Nos, az áll a levélben,- vette át a szót Willow, miközben Anya sötét pillantásokat vetett és átkokat szórt képzeletben Faithre, és feltápászkodott a padlóról- Hogy csapatokba kell rendeződnünk. Mivel különböző különleges képességeink vannak három forduló lesz, amely három különböző féle feladatot fog tartalmazni. Mi csak ott a helyszínen tudjuk meg, hogy mi is az. Viszont a csapatokat most reggel el kell döntenünk sorsolás alapján.

Abban egyeztek meg, hogy a csapatbeosztást úgy döntik el, hogy egy dobozba beledobnak 4 darab papírt, amire egy 1-es, 4 db-ot, amire 2-es és 5 db-ot, amire egy 3-as lesz írva.

Miközben Will és tara szorgalmasan gyártották a kis cetliket, hogy úgy legyenek összehajtva, hogy ne lehessen különbséget tenni köztük, a többiek azon vitatkoztak, vajon milyen feladatokat kaphatnak.

Spike hason feküdt a kanapén, hogy a nemesebbik fele kevésbé fájjon, így más nem tudott leülni oda, csak a fotelekbe.

Faith kijelentette, hogy neki bármi jöhet, ő mindennel el tud bánni. Spike erre rávágta, hogy azért ebben ne legyen olyan biztos.

-Pontosan miért is, Mr. Ordítokmintegycsecsemőmertegypicitfájaseggem?

-Mert….mert ha most nem lennék ennyire lesérülve, akkor megmutatnám neked, mi az az igazi vámpírerő….Véres pokol!

-Vigyázz, Spike! Mert ha sokáig így fekszel a pocikád is fájni fog és egyáltalán nem vágyunk egy kis nyüszögő vámpírbébire- szólt közbe Angel, akinek az ölében Buffy ült és senki sem vette észre, hogy ahhoz képest, hogy Buffy azt mondta Angelnek, hagyja békén, a vámpír keze a lány combján pihent nyugodtan.

-Úúúú! Te! Hé! Érzelgőském, vigyázz a szádra…mert….

-…mert jön Nagy és Hatalmas Spike lovag és lever téged- vonult végig a társaságon Anya, -mintha meg se történt volna az előbbi megalázó elhallgattatása- úgy hogy mikor elhaladt a szenvedő Spike mellett ujjaival végigzongorázott a vámpír gerincén, majd mikor odaért rávágott a fenekére.

-Áúúú! Mi van? Ma mindenki engem szivat? Véres Pokol! Megtudjátok ti még…..!

Ennyit a nagy hatalmasról- morogta Buffy, miközben ő is vigyorgott.

Közben Clem, Daniel és Rupert tovább ecsetelték, hogy kinek mi az erőssége.

-Én imádok főzni. Ha a haverokkal összeülünk egy kis macskapókerre, mindig én főzök. A Spatukukacocska a specialitásom- mondta Clem reménykedően vigyorogva a két srácra.

-Aha- mondták egyszerre gyenge félmosollyal. Mindkettőjük tekintetében az volt, hogy ezentúl inkább éheznek, mintsem, hogy belekóstoljanak Clem ínyencségeibe.

A két boszi közben elkészültek a cetlikkel. Willow egy béka mintás műanyag tállal a kezében evickélt el a kis asztalig a TV-vel szemközt, ahova is levágta a tálat, aminek következtében minden tekintet rá szegeződött, bár Spikenak akadtak némi nehézségei, mert valaki minduntalan elé állt szándékosan.