Anglia, Caernarfon, 1201.

            Rhiannon szomorúan tekintett ki  a   kastély ablakán. Már két hónapja, hogy férje, Sir William Stanley , a király testőre elment csatázni János csip-csup kis háborúiba.Eleinte rendszeresen jöttek az üzenetek, de három hete ezek ritkulni kezdtek, majd négy nappal ezelőtt megszűntek.Rhianonn nem volt szerelmes a férjébe, de kedvelte. Alig  tízévesen adták Williamhez, aki akkor még szinte maga is gyermek volt. Az akkor tizennégy éves,halkszavú, csendes fiú beleegyezett anyja és nagybátyja akarátába, és elvette a rémült szőke kislányt,majd a király udvarába ment, hogy lovaggá neveljék, Rhiannon pedig hazatért a családjához. Csak öt évvel később találkoztak újra, mikor William immár lovagként elvitte Rhiannont az otthonába, Caernarfonba. Velük tartott Rhiannon akkor még mindössze kilenc éves húga, Diane is, aki édesanyjuk halála miatt nagyobb biztonságban érezte magát nővére mellett.

Az ifjú ara teljesen más Williamre emlékezett, meg is rémült a magas, karcsú, izmos férfitól. S bár oka nem volt rá, sokáig rettegett. Anyósa, Lady Anna sokat segített neki a beilleszkedésben, és a férje is mindenben a segítségére volt, a házasságot mégsem hálták el a mai napig sem .Rhiannon  képtelen volt rá, William pedig nem sürgette, már csak azért sem,mert ritkán volt otthon.Szolgálata a királyhoz, Jánoshoz kötötte, jobb érzései ellenére is. Hűsége jutalmaként hamarosan a testőrség tisztje lett, így ideje nagy részét az udvarban kellett töltenie.Bár hiányzott anyja és felesége, nem akarta őket Londonba kényszeríteni, inkább amilyen sűrűn csak tudott, ő ment haza, Wales gyönyörű erdei és hegyei közé, a Seiont folyó völgye fölé magasodó kastélyba.

            Itt,  a régi és gyönyörű kastély egyik ablakában ült most Rhiannon és hímezgetett.Végül sóhajtva letette kézimunkáját és kinézett. Sehol senki, aki egy futárra, vagy lovasra emlékztetne. Felállt és az ajtóhoz indult, mikor az kivágódott és Lady Anna rontott be.

-Gyorsan, Rhiannon! –kapkodott levegő után az éltes hölgy.- William...-megtántorodott, menye kapta el.

-Ugye nem...?-Rhianonn hangja remegett.

-Nem, tudtommal él, de bajban van! János külön futárt küldött,lent vár!- megragadta menye kezét, és így siettek a hallba, hogy hallják a futár híreit. S míg ők a futárt hallgatták elszörnyedve, William of Stanley lassan haladt hazafelé, egy szekéren, párnák és prémek közt fekve, magas lázzal küzdve.

Sunnydale, 2001. Spike kriptája.

Spike teljes 24 órát aludt a szarkofág tetején, miután Buffy magára hagyta. Nem volt ereje lemenni a kripta alatti barlanga, hogy ágyba bújjon.Egyáltalán: semmihez sem volt ereje és kedve. Csak egyik szemét volt képes kinyitni , azt is csupán résnyire. Mindene fájt, alig tudott felülni..  Fogalma sem volt róla, hogy mennyi az idő, és nem is érdekelte, csupán az, hogy lejusson végre az ágyába, ami jóval puhább a szarkofág kövénél. Minden erejét összeszedve a lejárathoz botorkált, de már nem képes lemenni a létrán, megszédült  és lezuhant, beverte a fejét. Elájult. Arra tért magához, hogy valaki finoman rázogatja a vállát. Dawn térdelt mellette.

-Mit csiná... – kezdte volna spike, de köhögésbe fulladtak a szavai.Dawn feltámogatta.

-Giles és Xander elmondták, hogy Glory mennyire elvert, de errre nem számítottam! – szipogta a kislány.Spike zihált, de összeszedte magát.

- Segítesz eljutni az ágyig?- kérdezte, és bedagadt, sebes szájával mosolyogni próbált, de csak fájdalmas fintor sikeredett. – Nyugi, Prücsök! Glory még visszakapja ezt! – csak magában tette hozzá, hogyha ebbe nem puszutl bele. Dawnra támaszkodva nagynehezen felállt, s bár igyekezett nem a kislányra nehezedni , mégis kellett a segítség. Dawn majdnem Spike-ra esett, mikor  az végre elterült az ágyon.

- Menj most , Dawny! – sóhajtotta fáradtan. – A végén még Bufytól is kapok pár pofont, ha itt talál.

- Tudja, hogy hozzád jöttem. Csak megakartam köszönni...

-Ne, kérlek!- Spike elfordította a fejét. – Buffy már megtette, és amúgy sem eshet bajotok, tehát ne köszönj semmit.

            Dawn csak gyengéden megszorítoota Spike kezét és körülnézett, hátha talál valamit, amivelkicsit rendbe hozhatja a vámpír véres összevert arcát. Spike közben elaludt, vagy eléjult, nem lehetett tudni, így Dawn egy törölközővel és némi vízzel felszerelve munkához látott. Még a ronggyá szakadt pópót is sikerült leszednie, de a nadrágtól már meghátrált. Amennyire tudta, ellátta Spike sebeit, végül betakarta és egy pár gyertya társaságában melléült.Hogy elüsse az időt, elővette a varázskönyvet, amit magával hozott és olvasgatni kezdte.