Buffy és Kennedy kisebb erőfölénnyel kerültek szembe, mikor 4 Szleduk démon került elő a temető sötétebb részéből .A vadászok amúgy is fáradtak és elcsigázottak voltak, napok óta alig pihentek, úgyhogy a tegnapi különösen forgalmas éjszaka után most egymásnak háttal állva, fedezve és védve egymást álltak neki küzdeni a démonokkal. Mindketten földre kerültek egyszer-egyszer, és mindketten jócskán gyűjtöttek be sebeket, Kennedy arca erősen vérzett is, mire végre sikerült végezni a 3. démonnal is és már csak eggyel álltak szemben.

Kennedy minden erejét összeszedve támadni készült, de a démon egy mozdulattal odébb lökte úgy hogy a lány lefejelte Buffyt és egy rakás szerencsétlenségként terültek el a földön. Hirtelen vakító zöld fény villant, és a démon egy szempillantás alatt köddé vált.

- Száll le rólam..Áu..enélkül is fáj eléggé. -mondta Buffy, majd nagy nehezen talpra küzdötte magát és a kezét nyújtotta Kennedynek. Az félre lökte, majd mikor felállás közben megszédült és kalimpálni kezdett a levegőben, mégiscsak belekapaszkodott Buffyba.

-Menjünk haza. Elég volt mára.

Kennedy mérgesen horkantott és dörmögni kezdett, miközben Buffy erősen átkarolva lépkedett mellette.

-Szuper ötlet. Tudod én még maradtam volna kávézni egyet, vagy megenni egy fagyit .Áu. Nyomod az oldalam, az elmúlt 5 percben egy tucatszor nyögtem fel a fájdalomtól, de te azért szorítod ott.

Buffy lejjebb csúsztatta kezét Kennedy derekán, majd hogy ő is mondjon valamit, és ne Kennedy károgását kelljen hallgatni, észrevételezte, hogy a kedvenc bőrcsizmájának ezzel a mai estével annyi. Kennedy megállt és az oldalán lévő sebre szorította a kezét, majd Buffyra nézve megszólalt.

-Nem érdekel a bőrcsizmád. Húznál edzőcipőt! Tudod néha elcsodálkozom rajta, hogy lehetsz még életben. Bár...a halak is élnek akkora aggyal,de őket előbb utóbb megeszi egy nagyobb hal. Hogy lehetsz még életben???

Buffy egy percig mérlegelte, hogy visszaszóljon-e valamit, de inkább csak vállával meglökve Kennedyt előrelépett és elindult újra haza felé.

Kennedy az égre nézett, sóhajtott és egyet nyögve a fájdalomtól Buffy után indult, majd mikor beérte, a vállára tette a kezét és maga felé fordította. Átkarolta a derekát, majd magához húzta. Buffy elfordította a fejét, de aztán feladta az ellenállást, különben se volt már értelme egy ideje ennek a sértődött vagyok-játéknak. Mindig Kennedy győzött. Így hát most is megcsókolták egymást, aztán kezeiket összekulcsolva ballagtak haza.

A kapuban Kennedy türelmetlenül toporgott, míg Buffy a kulcsot kereste a nadrágzsebeiben.

-Nem is értem, ma miért nem hoztad a kis retikülödet. Tegnap igazán jól állt a véres pólódhoz. Bele is halnál, ha egyszer nem tartanál divatbemutatót démongyilkolászás közben. Na végre.

Buffy végre megtalálta a kulcsot és beléptek a házba. Halkan a fürdő felé vették az irányt, hogy ne ébresszék fel Dawnt. Lemosogatták egymás sebeit, majd kicsit később törölközőbe csavarva tisztán és alvadt vér mentesen léptek be a közös szobájukba. Buffy az ágy felé koordinált a sötétben, Kennedy pedig hátulról átölelve követte. Eldőltek végre az ágyon és nem törődve a fájó sebekkel szorosan összeölelkeztek és gyengéden csókolni kezdték egymást. Az egész sokkal romantikusabb lett volna, ha nem mozdul meg mellettük a takaró. Mindketten megdermedtek. Mellettük egy ijedt szusszanás hallatszott, majd felkattant az ágy melletti kislámpa és az egymást ölelő Buffy és Kennedy egyszerre sikított fel a mellettük fekvő Willow láttára. Willow reflexből felült és versenyt sikított velük.

-Mit ...MIt csináltok..?? Kennedy!Buffyyyyyyyyyyy!Úristen..

Hirtelen felpattantak és megdöbbenve néztek Willowra, elvörösödve tekerték magukra szorosabban a törölközőket. Buffy szólalt meg végre.

-Will.Neked nem kéne itt lenned. Mi csak..Te mit keresel itt?

-Hogy mit?Te mit keresel itt,Buffy!Te mit keresel itt Kennedy karjaiban és te Kennedy Buffy száján??? Mit műveltek? Hogy tehetitek ezt velem? Ez túl megy minden határon. Folyton veszekedtek és közben meg.. Ezt nem hiszem el…ez egy rossz álom.

Buffy Kennedyhez fordult, és a fülébe suttogott, hogy Will ne hallja.

-Úgy tűnik,megint megszökött az intézetből. Mondd el neki újra, hogy most már  mi vagyunk együtt,és szeretjük egymást, valahogy tartsd fel,én meg hívom a mentőket.-egy kis puszit nyomott Kennedy szájára,majd kisétált mellette és a régi szobája felé vette az irányt.

Kinyitotta a szekrényét, keresgélt egy darabig, sehol sem találta az új piros hálóingét, amit a múlt héten kapott a szülinapjára Kennedytől

Hamarosan nyílt az ajtó és Kennedy lépett be rajta felöltözve, az asztalhoz ment és turkálni kezdett benne. Buffy mellé lépett, és átkarolta, Kennedy megmerevedett és szemöldökét összehúzva várta, hogy mit akar Buffy.

-Na sikerült? Megértette, hogy mi van? Vagy megint előjött azzal, hogy nem bír nélküled élni?

-Háát..Nem tudom.-lesöpörte magáról Buffy kezét és szembe állt vele.-Buffy mi ment az agyadra?Ha még egyszer hozzám mersz érni, én leszek a második vadász,aki embert ölt.

Buffy sértődötten elfordult és a szeme sarkából leste, hogy Kennedy mikor lép oda hozzá, hogy végre megcsókolja, de az csak állt, és értetlenül nézett, majd vállat vonva kilépett az ajtón.

Willow az ágyán ülve zokogott és hisztisen levegőt kapkodva nyögte ki néha:Ez nem lehet..nem lehet..nem hiszem el..nem ..nem lehet..nem.

Kennedy benyitott és a lányra nézve rögtön tudta, hogy megint valami rosszat csinált, úgyhogy bűnbánó arccal mellé lépett és átölelte, de az lerázta magáról a karjait és felugrott.

- Hagyj békén! Te..te..Gyűlöllek!

-Bocsáss meg, én..nem direkt. Én csak...De ezen nem kéne annyira kiborulni.

-Hogy nem kéne..?Hogy nem kéne?? Mégis hogy képzeled?-újra az ágyra vetette magát és zokogásban tört ki.

Buffy a konyhában üldögélt egy pohár vizet iszogatva, és ahogy meglátta, hogy Kennedy közeledik felé rögtön felállt és az emelet fele indult, ám Kennedy elkapta a karját és magához húzta.

Buffy egy pilanatig azt se tudta,mit csináljon, egy kisebb pofonnal kezdje, vagy rögtön üsse eszméletlenre a másik vadászt, de amikor az megpróbálta megcsókolni, akkor gyorsan döntött, és egy jókora pofont kevert le neki.

-Ez meg mit akart jelenteni?-kérdezte kennedy az arcát fogva.

-Ezt én is kérdezhetném!Mi a francot csinálsz?

Kennedy elhúzta a száját és nagyot sóhajtva újra magához próbálta húzni Buffyt.

-Ne játssz velem! Tudod, hogy nem jön be a sértődős dolog, és ha még egyszer megütsz..

Buffy reflexből adta Kennedynek a következő jobbost, amire az egyre nagyobb szemekkel nézett a lányra.

-Nem tudom, mi van veled,Kennedy , menj és operáltasd magad nővé, ha már Willownak se vagy jó így. Jó éjt.

Buffy a szobájában ült csüggedten, halk kopogás hallatszott az ajtaján, Dawn lépett be és Buffy mellé térdelt.

-Mi a baj?Hallottam a zajokat, nem akartam már felkelni, de arra gondoltam, talán valami baj van.

Buffy ekkor könnyes szemekkel a húga karjaiba dőlt és beszélni kezdett.

-Ezt már nem bírom! Nem bírom. Kibírhatatlan, elviselhetetlen a modora. Úgy viselkedik velem folyton, mint egy..mint egy...jaj Dawn! Szeretem,ő is szeret,de annyira ..Az előbb azt mondta,hogy ne merjek többet hozzá érni!Ez már minden határon túl megy. Elviselem, hogy folyton rajtam viccelődik egy ostoba tudatlan libának állít be, és hogy semmi kedvességet nem mutat, amíg ki nem csikarom belőle, de..ez már...

-Buffy..Te kiről beszélsz?-Dawn értetlenül nézett a nővérére, de azért közben kedvesen simogatta a kezét, afféle "mondjad csak,szegény fogyatékos" mozdulattal.

-Hát Kennedyről!Ki másról??-nézett fel könnyes szemekkel ,majd újra sírni kezdett.

-Kennedyről.Buffy...Magadnál vagy?-kérdezte Dawn,és ijedt tekintettel lázmérőért indult a konyhába.

A konyhában Kennedy álldogált egy cigivel a kezében,és ahogy meglátta Dawnt nagyot sóhajtott .A lány megállt és nyújtózkodni kezdett, hogy elérje a legmagasabb polcról a lázmérőt, mikor sikerült levennie, kennedyhez fordult.

-Buffynak viszem, azt hiszem, szegény lázas, teljesen félrebeszél.

-Tudom-bólogatott Kennedy-Az előbb felpofozott.Kétszer is.Nem gondoltam, hogy ennyire rosszul esik neki amiket mondok.

-Én nem tudom, mi esett neki rosszul, de az nagyon rosszul eshetett, mer az biztos, hogy valami nagy baj van vele.

-Szóval ennyire kibírhatatlan lennék? De hát szeretem. Nem egyértelmű neki? Te tudod , hogy én szerem,ugye?- nézett nagy szemekkel Danwra,aki falfehér lett és Kennedy homlokára tapasztotta kezét.

-Nem tudom ,mit műveltek,és remélem, ez csak valami kandikamera, vagy bolondok napja van ,de maradj itt, neked is szükséged lesz egy nyugtatóra, vagy orvosra, vagy...úristen mik vannak, még hogy szereti.-ezzel felindult a lépcsőn,hogy megnézhesse végre Buffy,mennyire lázas.

Buffy épp Kennedy után futott a folyosón, aki ijedten rohant előtte "Hagyj már békén!!" kiáltásokkal. Buffy nyivákoló hangon mondogatta, hogy "Szeretlek, Kennedy, hallgass meg!!"

Dawn a lázmérővel a kezében megállt és a saját fejére tapasztotta a kezét. -Lehet, hogy ő maga lázbeteg, és nem mindenki más??

Buffy és Kennedy lekergetőztek a nappaliba, ekkor kicsapódott Willow szobájának az ajtaja és a lány könnyezve és sírva futott a a két vadász után azt szajkózva, hogy nem lehetnek ennyire szívtelenek vele, és hogyan tehették ezt meg vele. Dawn sereghajtóként ért le a nappaliba,ahol egy perc alatt kánonban sikított és "Úristen"-ezett mindenki. A nappaliban ugyanis két Kennedy, két Buffy, egy Willow és egy Dawn állt. Nagy szemekkel meredtek egymásra és egyikükről a másikukra néztek értetlenkedve, szóhoz sem jutva. Kennedy kivette a cigit a szájából és a két egymásra bámuló Buffy közül odalépett az egyikhez, majd a másikhoz, majd vissza az elsőhöz.

-Gyere ide te lökött liba. -megfogták egymás kezét és félrehúzódtak. A másik Kennedy és Buffy egymásra néztek és fintorogva fordultak el, Willow könnyeit törölgetve nagyot lélegezve megfogta az ő Kennedyje kezét, Dawn pedig lerogyott a kanapéra és kinyögte az első értelmes mondatot az utóbbi 1 órában.

-Mi a fene van itt???

Kisebb tanakodás és kutatás után Willow segítségével rájöttek,hogy a szerelmespár Buffy-Kennedy egy párhuzamos dimenzióból került ide, mikor is az esti vadászatuk alkalmával egy úgynevezett Szleduk démon önmaga helyett őket küldte át ebbe a másik dimenzióba, ahol Buffy és Kennedy nem hogy nem szerelmesek , egyenesen utálják egymást.

Mindannyian arra jutottak, hogy jobb nem firtatni a 2 világ közti különbséget, és mivel Willownak volt egy olyan sejtése, hogy a szerelmes Buffy-Kennedy világában ő őrültek házában tépi a haját Kennedy után, hamar előállt egy varázslattal, amivel meg tudta nyitni ugyanazt a kaput, amivel a két vadász ide került és nem túl könnyes búcsút véve egymástól mindenki visszatért a saját házába, a saját szerelméhez,a saját dimenziójába.