18. rész - Macska-egér játék
2006.04.02. 11:35
"...a szívünk tudni akarja,a szívünk a helyes utat akarja járni,nem a mások által kijelöltet..."
**A macska-egér játék véget ér,ha dönt az,ami a legerősebb.Hiába programozzák a testet,hiába programozzák az emlékeket,írnak át számunkra,múltat és jelent,ott belül van valami,ami mindennél erősebb.Talán a földre dönt le a fájdalom,talán lábaink összerogynak,talán a levegő kifogy tüdőnkből,talán arra kényszerít testünk és tudatunk,hogy ne merjünk a valóság után kutakodni,de ott belül,ami a legerősebb,a szívünk kitart...a szívünk tudni akarja,a szívünk a helyes utat akarja járni,nem a mások által kijelöltet...**
Buffy már egy ideje nézte a magas,sötét alakot.Körülbelül fél órája fordult a kocka. Egészen addig a férfi követte. És milyen jól csinálta,Buffynak fogalma sem volt,mikor eredt a nyomába,és vajon mennyi ideje tartott a dolog.Pár jó nagy kör után a temetőben és a környéken sikerült eltűnnie a szeme elől és a hátába kerülnie. A titokzatos alak még mindig sötétbe burkolózott,aznap különösen fénytelen volt az éjszaka,az ég felhős volt, a hold alig pislákolt,a temető környékén kiégtek a lámpák.Mintha minden arra játszott volna,hogy elősegítse kettejük macska-egér játékát. Mikor a férfi rájött,hogy szem elől vesztette a lányt,sőt megérezte,hogy most ő az,akit figyelnek,tétován megállt és arra nézett,amerre sejtette a másikat.
Buffy úgy ugrott,akár egy párduc,hangtalanul mozdult és hatalmas erővel lökte a födre az idegent.A földre hemperedtek, dulakodtak egy ideig,de kezdett furcsává válni a helyzet. Az idegen nem támadott,csak védekezett,próbált kikerülni a szorításból,az ütések elől,de ő maga nem kezdeményezett semmit,egy hang nélkül némán hadakozott,majd mintha feladná ,elnyúlt mozdulatlanul a lány alatt,aztán hirtelen lefogta karjait.
-Hagyjuk ezt,Buffy.Sajnálom.Nem akartam,hogy tudd,itt vagyok.
Buffy ereiben szinte magfagyott a vér Angel hangjának hallatán,egy szó nélkül fel akart ugrani és elrohanni..elrohanni,mielőtt még akármit is mond.Az összes érzéke tiltakozott a vámpír ellen,agyában rohamos gyorsasággal követték egymást a parancsok,szinte zúgott a füle tőlük.
" Nem beszélhetsz vele Nektek nincs jövőtök Lezárult a dolgotok Állj fel ,és tűnj el Nem hallgathatod meg Összetörte a szíved Összetörted a lelkét Elvetted a lelkét te vetted el Angelus Ne hallgasd meg Tűnj el Most tűnj el"
Buffy minden erejével ki akart szabadulni Angel szorításából,de az egyenlőre nem engedte.
-Kérlek.Ha már így alakult,megbeszélhetnénk.
-Nem!-üvöltötte Buffy,fejébe hirtelen éles fájdalom nyilallt ,végre kiszakította magát Angel kezeiből és szédülve állt fel,ingadozva állt egy helyben,mindkét tenyerét a fejére szorította és legszívesebben üvöltött volna a fájdalomtól.Tudta ,hogy el kell futnia,nem engedik neki,hogy itt maradjon..valaki...vagy valami..valami ott belül..Nem engedi..
Angel pár lépés távolságból nézte Buffyt,de ahogy közelíteni akart,az ijedten hátralépett,majd egy fának dőlt és hányni kezdett.
Buffy szeme előtt fények ugrándoztak, ahogy csillapodott a hányingere,remegés vett erőt rajta ,tett két lépést,aztán összerogyott.
Tudta,mi a parancs,mit parancsol neki az esze, a tudata,és tudta,hogy ha ellent mond neki,egész valója tiltakozik,de azt is tudta,hogy Angel az egyetlen aki megoldást kínálhat a szörnyűségre,amiben élnek.Érezte,hogy Angel tudja..amit ők sejteni vélnek.
A földön fetrengett,ahogy küzdött magával,lábai vitték volna messzire Angeltől,a szörnyű titoktól,egész teste és az esze az ellen volt,amit Buffy legbelül elhatározott.Most kiderül minden,ha a feje szétrobban,ha meg is vakul ezektől a villódzó fényketől,ha a belseje ki is szakad...nem kell sok.Tudta, nem kell sok,csak egy-két szó,ami elindítja a lavinát.Csak bizonyosság kell.
Szemei kétségbeesetten csillogtak.Angel pedig a karjaiba vette és rohant vele.Közben halkan suttogott a fülébe.Mikor Buffy az ájulás közelébe került elhangzott az,amire Buffy várt.
-Tarts ki ,Buffy..minden rendben lesz...Giles tudja,mit kell tenni..Giles segíteni fog.
Buffy görcsösen beleakasztotta ujjait Angel ingének gallérjába,agyában minden összekeveredett,egyszerre kavargott benne minden.A biztos tudat,és emlékek arról,hogy Angel nem ismeri Gilest,sosem találkozhattak,ahogy ő maga sem ismerte még hónapokkal ezelőttig,és most a bizonyosság,hogy Angel mégis ismerte...és ő maga..ő ,Buffy is..feltételezések csaptak össze benne biztosnak hitt tézisekkel,hamis emlékek fájdalma gyötörte ,és a hamisság szörnyű tudata,a macska-egér játék felismerése,amit velük játszik valaki.
Elájult.
|