… Miután mindenki megreggelizett (és megmosakodott), akinek volt munkája és nem volt szabadnapja, elindult dolgozni, akinek nem volt munkája, az munkát keresni, kivéve Gilest, aki már túl öreg volt az ilyesmihez, legalábbis ő állandóan ezt hajtogatta, Andrewt, aki délután utazott el, és Willowt, aki inkább az újságokat bújta, az álláshirdetéseknél, nem mintha nagyon kedve lett volna mondjuk krumpli pucolónak menni egy étterembe…  Buffy már vagy három hete dolgozott egy áru szállító cégnél, mint pakoló. Minden hajóra ketten jutottak. Buffy ,,hajós társa” egy kövér, középkorú ember volt. Nem túlzottan kedvelték egymást, mert a férfi megsértődött, amikor kiderült, hogy Buffy jóval erősebb nála. Buffynak ma szerencsére szabadnapja volt, így legalább nem kellett Jerry (így hívták a férfit) piszkálódásait hallgatnia (Ez nem lánynak való munka! Ha én ilyen pici, és törékeny lennék, inkább meghúznám magam! stb. …) Buffy, örülve szabadnapjának, eltervezte, hogy délelőtt pihen valamennyit, és talán segít Willownak a karikázgatásban, délután pedig Andrewnak segít bepakolni az utazáshoz, elvégre nem minden vadász Velencében, és annak közvetlen környékén él, még ha nem is az egész világot, nem is egész Európát, és nem is egész Itáliát nézzük. Andrew most nem ment mesze, és nem is hosszú időre, holnap után már ment is haza. Miután ezt végig gondolta, csatlakozott Willowhoz, így a délelőttből vissza levő maradék csonka egy óra elrepült. A pakolásnál Andrewnak némi ösztönzésre volt szüksége, de ezt Buffy szívest örömest megoldotta, noha nem gondolta komolyan, amivel fenyegetőzött, de az ijesztgetés jól sikerült:

- Ne! Nem akarok úszni! – Andrew rettegéssel az arcán bámulta a házak alatt (és között) elterülő tengert, miközben vadul kapaszkodott az ablakpárkányba. – Ígérem, bepakolok, csak ne úsztass meg!

- Na jó. – azzal Buffy elengedte a fiút, akinek az első dolga az volt, hogy egy gyors mozdulattal becsukta az ablakot, majd hasonló sebességgel a szoba az ablaktól legtávolabb eső részébe fusson, nevezetesen Xander ágya alá. Természetesen itt sem maradhatott sokáig, két okból sem. Az egyik Buffy volt, aki csak arra várt, hogy eldőljön: ki jön-e vagy sem, mert ha nem, akkor fél kézzel felkapja, és odébb rakja az ágyat. Másik ok még aggasztóbb volt, ugyanis az ágy alá jutás pillanatában megtörtént. Xander ágya alatt két hete takarítottak, azóta pedig a pókoknak volt idejük elszaporodni…

- Szedd le őket a hajamból Buffy, kérlek! – ugrott elő Andrew rögtön az ágy alól, három megtermett keresztes pókkal a fején. Buffy megkönyörült rajta, nem szólt Willownak, hogy nézze meg ő is, pedig ő is biztosan nevetett volna. Így Buffy csak egyszerűen lefogta az ugrándozó Andrewt, és lesöpörte a fejéről a három megszeppent pókot, akik a földetérésük pillanatában már rohantak is a biztonságot jelentő ágy alá. Andrew elég nagy zajjal volt, Willow csak azért nem hallotta meg, mert az ő fülén üvöltött a discman. Andrewnak még kétszer volt pakolás közben ösztönzésre szüksége, de ezúttal elég volt annyi, hogy Buffy az ablakhoz lépett, és rátette a kezét a kilincsre. Két óra elteltével lett csak teljesen kész, és Buffy kikísérte a délután öt órakor induló hajóhoz, majd a kezébe nyomott egy fényképezőgépet, mondván, ha Rómába ért, fényképezze le a Szent Péter bazilikát, elejét véve ezzel az esetleges szökési kísérleteknek. Buffy azért utána küldte Mollyt, az egyik vadászkát, aki ott harcolt velük a pokol szájánál, hogy figyelje meg Andrewt, és ha le akarna térni az eredeti útvonalról, térítse rá vissza. Miután haza ért, Buffy nagy meglepetésére otthon találta Xandert.

- Xander! Hogy hogy ilyen hamar hazaértél?    

- Szia Buffy. A főnök kényszerszabadságra küldött arra az időre, amíg meg nem érkezik az üvegszemem, én meg megköszöntem, és felmondtam… - megcsörrent a telefon. Giles ott ült mellette, így ő vette fel. Az öreg figyelő figyelmesen hallgatott, arca eközben egyre jobban elkomorult.

- Rendben. Köszönöm. Átadom. Viszont hallásra. – Azzal letette a telefont és Buffyék felé fordult.

- Vészhelyzet van.

- Mi az? – kérdezte Buffy, Willow és Xander egyszerre, majd Buffy kicsit halkabban hozzátette: Már megint.

- Egy boszorkánnyal hasonló történt, mint Willow-val, csak ennek a boszinak kisebb volt az ereje, így nem volt akkora ereje, amikor elhatalmasodott rajta, csakhogy ez a boszorkány már eredetileg is gonosz volt, csak butácska. De az erő-elhatalmasodás következtében az esze valamelyest megnőtt (ami rá is fért, bár így se egy észlény). Most ugyanúgy mint Willow, a bosszún töri a fejét. Kicsit higgadtabban gondolkodik, mint azt Willow tette, és tervet készített. Összehívott egy boszorkány-összejövetelt, amin az összes ott lévő boszorkány erejét elszívta, így már van valamennyi ereje a bosszúhoz, de ez kimerült, amikor… a tanács csak most szerzett róla tudomást, most, amikor felélesztett egy kazal hullát, és egy… - Giles szavai folyamatosan elhalkultak, majd teljesen elhaltak.

- Mit? Mit csinált? Mit élesztett még föl? – Kérdezte Buffy sürgetően.

- Felélesztett egy Sárkányt!

- Aha. Szóval van egy flúgos banyánk, másik harminc erejével, egy zombi hadsereggel, és egy sárkánnyal. – Xander hangja hisztérikusan csengett.

- Nem pontosan. Az ereje ismét csak a sajátja, kimerült az élesztéseknél. Jól mondom?

- Igen. – A válasz hallatán Buffy leroskadt egy székbe. A többiek (akik álltak) követték a példáját.

- És hol történt mindez? – Kérdezte fél perc elteltével Buffy.

- Lengyelországban, Krakkowban, van ott egy híres sárkánybarlang, a Wawel dombban… De úgy tűnik egyelőre titokban akarta tartani, ugyan hagyta a sárkánynak, hogy elkapjon néhány turistát, de a hely maga még egyben van. – Ekkor újból megcsörrent a telefon. Ezúttal a készülék másik oldalán ülő Willow kapta fel a kagylót, majd nyomban megnyomta a kihangosító gombot.

- Halló? – szólt bele végül a telefonba.

- Halló? – Kérdezett vissza valaki. – Willow Rosenberggel beszélek? – a titokzatos telefonáló hangja fiatalos, dallamos volt, és mindenképpen női.

- Igen.

- Akkor… - halk papír-igazgatás zörej – Szeretettel meghívom önt egy boszorkánytalálkozóra.

- Mikor és hol?

- Holnap után, délelőtt tíztől, Lengyelországban, Krakkowban, a Wawel-domb Vistula felőli oldalán, a sárkánybarlang kijáratánál… Remélem, el tud jönni.

- Persze, ezt semmi pénzért ki nem hagynám!

- Megkérhetném, persze, csak ha nem baj, hogy hozna zsályát? Természetesen, csak ha nem baj…

- Természetesen nem baj. De honnan fogom magát megismerni?

- Lesz nálam egy zászló, fekete alapon ezüst pentagramma mintával.

- Rendben, köszönöm. Van még valami?

- Nincs. Akkor további jó napot, és találkozunk holnap után.

- Holnap után. – Azzal Willow letette a telefont és a többiekre meredt.

- Még van egy napunk kitalálni. – Mindenki mély hallgatásba süllyedt. Négy óra körül kezdtek hazaszállingózni a többiek, de csak este hat órára ért mindenki haza.

- Azt hiszem, egyvalamiben egyet értünk: a sorrendben! Első dolog, hogy valamit kezdünk a sárkánnyal: neki csak parancsol a boszi, vagyis ha meghalna véletlenül, nem halna meg vele együtt a sárkány. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ki kell nyírnunk a boszit, ha van más lehetőség, akkor azt meg kell ragadnunk. De akármit is csinálnánk a boszival, a sárkány tovább élne. A zombik már egészen más tészták… Azokat csak egy kis ideig vissza kell tartani, amíg Willow kezd valamit a boszival, másnak ugyanis nincs semmi esélye azzal az őrülttel szemben, ő le tudja győzni, ebben biztos vagyok, csak hogy lehetne ezt a megölése nélkül véghez vinni… - Buffy elgondolkodva elhallgatott. – Ha valakinek ellopják az erejét, nem szokás életben hagyni… - szólalt meg halkan Buffy - Willow, te el tudod pusztítani az erejét, most, hogy már istennő vagy. Már csak azt kéne kitalálni, hogy a sárkányt hogyan öljük meg. - Immár mindenki a kérdés megválaszolásán próbálkozott, de jó ideig senkinek sem jutott eszébe semmi. Tíz perc hallgatás után Rona kiáltása törte meg. – Megvan! Ismerős volt valahonnan a hely neve, és rájöttem! Egyszer olvastam egy legendát, ami ott játszódik. Azon a helyen régen egy rettenetes sárkány élt, akitől a helyi lakosok rettegtek, ezért birkákkal adóztak neki. Egy akkor élt király jött rá a megoldásra. Egy birkát megtöltetett forró kénnel, amitől a sárkány kinyiffant. Röviden ennyi. – Kennedy elmosolyodott.

– Annyit tudok a sárkányokról, hogy nem épp túl okosak, ami hasznunkra válhat most. Így tuti beveszi még egyszer…

- Rendben, akkor a teljes terv:  Oda megyünk, ti mint turisták, én pedig mint egy résztvevő. - kezdte Willow összefoglalni. – Egy-két embernek viszont itthon kell maradnia, hogy elmondja majd Andrewnak és Mollynak, hogy hol vagyunk. Akik mennek, szerezniük kell majd egy birkát, és egy csomó ként, majd anélkül, hogy titeket is megenne, megetetni a sárkánnyal, a többieknek pedig fel kell tartaniuk a zombikat, amíg én a boszit intézem. Rendben?

- Rendben.

- Majd én maradok itthon. – Ajánlkozott rögtön Giles.

- Rendben. Akkor holnap délelőtt mindenki elmegy a munkahelyére, és kivesz némi szabadságot. Délután mindenki legyen itthon, hogy összepakolhassunk, és elindulhassunk.