Másnap reggel Willow észrevette, hogy Faith kinn aludt a verandán lévő padon. Halkan kiment hozzá.  Talán nem fogta fel. Még mindig nem. Se Buffy, de Dawn nincs többé. vizenyős szemmel nézte a vadászt, amíg az fel nem ébredt. Zavartan nézett a boszorkány szemébe.

- Wi…- kezdte, de Willow belé fojtotta a szót.

– Ne most! Majd benn.. – mondta egy kicsit kedvesebben. Akármennyire is tudta, hogy nem Faith a hibás, ha nincs ő akkor talán Buffyék még mindig élnének...

Bementek a konyhába. Már mindenki ott volt. Nem ettek semmit, csak vártak a többiekre.  A csend szinte tapintható volt. Faith megállt Anya mellett. Az ex-démon kényszeredetten rámosolygott a vadászra, majd átment a másik oldalra Xander mellé.

- Én.. – kezdte megint, de kavargó gondolatait nem tudta értelmes mondatokká formálni…

- Mondd csak, mi várunk! Hallgatjuk a kifogásaidat! A jófiúk ezt teszik, türelmesen várnak! Nem pedig kés szúrnak abba, aki törődik velük!!! – fakadt ki ingerülten Spike.

- Spike!

De Willown kívül nem szólt senki semmit. Faith végig nézett a kis társaságon. Várták a magyarázatot. De annak ő is híján volt. Végül mégis összeszedte magát.

- Igazatok van. Megöltem őket. Buffyt is. Dawnt is. Emlékszem a hangokra…

- Talán tényleg megőrült… - szólt közbe Anya, de Willow lepisszegte.

-… a képekre, a vérre…- a vadász becsukta a szemét - … és arra a különös illatra..

- Illatra? – kérdezte Willow – Talán a varázslat szövődménye, amivel Angelus manipulált. Le tudnád írni, milyen volt?

- Édes virág illat, mégis marta a torkomat.

- Érdekes.. Angelus nem szokott varázsolgatni. A kínzáshoz jobban ért. Vajon ki csinálta helyette?

- Talán egy boszorkány, aki rossz útra tért.

- Vagy …

Találgatott Xander és Anya, de a szavak már nem jutottak el Faith tudatáig. Szédült, és úgy érezte megfullad. Megfordult, és kifelé indult, de Spike a bejárati ajtónál útját állta.

- Mégis mit képzelsz hova mész?

- Eressz! – Majd miután félrelökte a vámpírt, szinte feltépte az ajtót. A nap csak úgy áradt be a szobába. Ugyanis, az ablakok Spike miatt elvoltak reteszelve.

- Véres Pokol!! – szitkozódott az utóbbi.

A vadász kisietett a szabadba, de nem akart messzebb menni Leült az ház tövébe. Újra rátörtek az emlékképek. A fejét fogta. Mivel tudta, hogy most senki sem látja, egy könnycsepp folyt végig az arcán, ami a végén lecsöppent a kezére. Talán ez váltotta ki, de hirtelen olyan erővel ütött bele a ház oldalába, hogy arról lejött a vakolat. Majd még egyet.. és még egyet… Mire abbahagyta, a kézfeje csupa vér volt. Némán, fájós kézzel meredt a távolba. Talán 20 perc is eltelt így.. aztán eleredt az eső….