Az ötödik együtt töltött nap vége felé újra megszólalt a rádió.

Spike, Faith, Cordy és Clem épp vetkőzős pókert játszottak, egyenlőtlen esélyekkel, mert Faith és Cordy inkább veszítettek, csakhogy Clemen minél több ruhadarab maradjon. Faith éppen egy nadrágban és egy melltartóban ült a földön, míg Spikeról csak a bőrkabátja került le a lányok legnagyobb csalódására.

Willow Daniel vállára hajtva a fejét ült az egyik fotelben és egy láthatatlan kéz egy pulcsit kötött előttük.

Tara épp Rupertnek mesélt vagy inkább magyarázott valamit a teleportáló varázslatokról.

-Figyelem bentlakók!- a nagy csöndet megtörő erős hangtól többen is megijedtek, a Willow előtt lévő önkötöző félig kész- pulcsi például élettelenül zuhant le a padlóra.

A TV-ben, amin eddig Spike nézett egy romantikus brazil sorozatot, megjelent a bizottsági tagként megismert démon. Elég ízléstelenül nézett ki abban a citromsárga selyemingben, amit ráaggattak.

-Hé!- csattant fel Spike- Húzz el a képből baromarc! A sorozatot akarom nézni!

A műsorvezető gyilkos pillantást vetett Spikera, aki erre befogta a száját és, mint egy ötéves, aki rosszat csinált nézett mindenre.

-Gyertek ide mindannyian!. Nagy nehezen mindenki helyet foglalt a televízióval szemben, bár Willow Dan ölében, Tara pedig Ruperthez nyomva ültek egy fotelben, Faith félig Spike-on ült, mivel a vámpír nem reagált a lány egyetlen egy felszólítására se, hogy tegye arrébb a nemesebbik felét- Először is szeretnék bemutatkozni! Jeff vagyok és ezentúl rajtam keresztül érintkezhettek csak a külvilággal….Hogy vagytok?- senki sem válaszolt, Angel kicsit furcsállta, hogy Spike semmi megjegyzést nem tett eleddig- Mi innen kintről azt láttuk, hogy sikerült teljesen berendezkednetek és összebarátkoznotok. Kicsit talán túlságosan is jól. Ezért úgy döntöttünk, hogy feldobjuk az unalmas hétköznapjaitokat ott benn. Ezentúl minden héten lesz két…..hát minek is nevezzem….verseny, amelyek alapján eldöntjük, hogy ki az a két ember, aki ide kijön a stúdióba, hogy a közönség eldöntse, ki maradjon benn tovább a házban. Persze a legjobbakat jutalmazni is fogjuk valahogy. Na, lássuk csak! Ma vasárnap van. Holnap hétfő, amikor is elkezdődik a verseny. Értesítést holnap reggel fogtok kapni postán. A postaláda ott van a falon, ha még nem vettétek volna észre- célzott ezzel a mondatára arra a műanyag dobozra, amibe Andrew komótosan már beleültette a kaktuszát helyhiány szűkében- Kérdés? Nincs? Remek! Kellemes estét!- azzal a TV képernyőre visszatért a sorozat képe. Többen nem mozdultak a helyükről, döbbenten nézte arra a pontra a képernyőn, ahol az előbb még Jeff elég émelyítő feje volt.

-Mi van veletek? Ti tényleg azt hittétek, hogy itt minden csak arról fog szólni, ahogy mi itt hogy nyírjuk egymást? Naivak- nézett szét a társaságon Anya. Legyintett majd elment lefeküdni.

-Ez nem igazság! Arról nem volt szó, hogy azt fogják velünk csinálni, mintha bábuk lennénk!- csattant fel Andrew.

-Fogd be Andrew! Téged amúgy is mindenki úgy kezel, mint egy bábut- szólt Faith még mindig a képernyőt bámulva.

-Én asszem elmegyek és alszok…Nehéz napunk lesz holnap- kapott észbe Willow és felállt Dan öléből, majd őt követte Tara is.

-Szerintem, akkor is leszbi- motyogta magának Rupert.

Daniel mosolyogva megrázta a fejét, majd bement a szobájába magához vette gitárját és elvonult egy csendes sarokba egyedül.

-Te is mész?- kérdezte Angel Buffytól, aki a vámpír mellkasára dőlve pihentette a szemeit.

-Mi? Ja, nem. Még nem vagyok álmos. Inkább kimegyek egy kicsit az udvarra gyakorolni.

-Megyek veled- azzal mind a ketten felálltak és úgy mentek egy más mellet, hogy néha össze- össze értek az ujjaik míg kiértek az ajtón.

Lassan mindenki ágyba került, kivéve Spikeot, aki még mindig ugyanúgy ült a kanapén a TV előtt.