Faith kinyitotta a szemét. Először csak homályosan látott mindent. Annyit fogott fel a külvilágból, hogy valami puhán fekszik, és ki van dúcolva a feje, így az egy kicsit el van gémberedve. Felült nehézkesen és megpróbált kicsit észhez térni.

Egy szobában volt. Ismerősnek tűnt neki valahonnan, a tapéta, a bútorok..minden. Aztán arcokat fedezett fel, akik őt bámulták.

Az emlékek olyan sebességgel árasztották el az agyát, hogy legszívesebben felordított volna kínjában. Először a bujdosás, kalandozás, aztán az a furcsa idegen, majd Buffy élve, aztán Buffy és Dawn holtan…ő általa. Ha nem lett volna eddig is arra edzve, hogy keménynek mutassa magát sírva zuhant volna vissza a párnába.

-Szerintetek magánál van?- suttogta Willow.

-Naná, nem látod, pislog- morogta Xander.

-Hello Faith! Örülünk, hogy végre felkeltél. Szép álmod volt?- jött be a szobába Spike. Erőltetett kedvességű hangja hallatán Faith hátán végigfutott a hideg.

Faith szólásra nyitotta a száját, de nem jött ki a hang a torkán. Arcát tenyereibe temette, jelezve, hogy egyenlőre nem tud mit hozzászólni a történtekhez.

-Talán hagynunk kéne még egy kicsit pihenni- mondta bizonytalanul Willow.

-Minek?!- csattant fel Spike.

-Igaza van- szólt közbe Anya- Egy gyilkossal állunk szembe. És mindenki tudja, hogy csak azért nem halt még meg, mert ő a VADÁSZ és szükségünk van rá.

-Imádom mikor ilyen nyersen vázolja tényeket- mondta a plafonnak Xander.

-Én legalább kimondom, amit gondolok! De ti csak itt nyöszögtök meg csapkodtok szótlanul és gyámolgatni akarjátok Buffy gyilkosát, miközben mindannyian utáljuk!

-Ööööhm, ha lehetne én csak az utolsó állítást venném magamra- kotyogta közbe Spike.

-Ahogy neked tetszik- vetette oda Anya.

-Csss! Hallgassatok már el- intette le őket Willow, aki meredten figyelte Faithet. Ő ugyanis most megmozdult. Tekintetét kiemelte kezei takarásából és teljesen összetört tekintettel figyelte a többiek civódását.

-Én….én…-próbált valamit mondani Faith, majd megrázta a fejét, felállt magához kapott egy szimpatikus kabátot és az ajtóhoz lépett.

-Hey! Most meg hová szöksz- kiáltott rá Spike és utána akart menni, de Willow visszatartotta.

-Hagyd!- mondta határozottan miközben végig Faith szemeibe fúrta tekintetét. Faith csak egy goromba fújással válaszolt, majd kivonult az éjszakai fényben úszó hátsó udvarra.

-Miért hagyjam?! Miért vagy vele ilyen kedves?! Úgy viselkedsz vele, mint egy baráttal! Talán neked nem is számít, hogy megölte Buffyt! És Dawnt!- kelt ki magából Spike.

-Dehogynem- mondta Willow, még mindig az ablakot nézve- Viszont te is nagyon jól tudod, hogy kényszerítették! Angelus a valódi gyilkos!

-Mi?! Te tudtad, hogy ott lesz Angelus?!- kapott a szón a vámpír.

-Nem. De én is hallottam amit te Spike…és van annyi logikám, hogy összerakjam a képet. Faithre szükségünk van. Arra a Faithre, aki elég összeszedett és elszánt, hogy megbirkózzon Angelusszal és bosszút állhassunk Buffyn és Dawnon- Will hangja egyre keményebb lett az elfojtott sírástól miközben beszélt. Befejezve monológját a szobára csend borult és csak a kint ülő Faith orrfújását és szipogásait lehetett hallani.