Kimondani sz�pen,

M�st nem is kell tenni.

�lt�ztetnek most a l�nyok,

Fogadalmam mondom �ppen,

Most m�r csak a papra v�rok.

Fogadalmam �jra mondom,

Ism�tlem m�r csak magamat,

Sz�zadszor a mai napon.

V�ltoztatok m�g egy-k�t sz�t,

Tara rendben v�gighallgat,

Nem hallott m�g � hasonl�t.

V�rok, csak v�rok,

Elindulok v�g�l,

Semmi indokkal vissza nem fordulok.

M�r majdnem oda�rek,

Minden megsz�p�l,

Boldog�t� igennel, csak a rossz �r v�get.

Meghallom azut�n,

S r�j�v�k �n is,

�gy volna tal�n…

Gondolhattam volna,

Hisz f�rfi vagy m�gis,

Benned sem b�zhattam.

J�tt n�h�ny kifog�s.

„Az �n hib�m” mondtad.

Legyen megbocs�t�s.

Eloldalazt�l, csendben megint csak,

Legjobban az f�j: mindig is tudtad!

Tudtad, mi ez nekem, meg m�gse gondoltad.

Egy sz� lett volna, csup�n csak ennyi:

„IGEN, Anyanka. Hozz�d fogok menni.”