Feln�ztem az �gre, s rabul ejtett amit l�ttam. A v�gtelen s�t�ts�g, a kif�rk�szhetetlen. Tudod h. ott van de a v�g�t nem l�tod, ak�rcsak a lelkemre borult gy�sz f�tyola . Fekete illata megcsapja arcom, s �n �rzem a fojt� f�lelmet mit sz�vemben kelt. Nem szabadulhatok! V�rom hogy elt�nj�n vagy csak ritkuljon a k�d. De �gy �rzem �r�kre marad. S lelkem m�ly�n egyed�l vagyok. Bar�taim k�r�l vesznek, de a Te hi�nyod oly m�rt�ktelen , oly kir�v� sz�momra mint egy z�ldell� erd� mad�r hangja n�lk�l…

Egyed�l hagyt�l a n�ma erd�ben.

Egy k�nnycsepp csordul le arcomon, mintha tudn� ez a jel sz�momra: nem tehetem, nem s�rhatok! Let�rl�m k�ny�rtelen�l. M�g egy pillant�st vetek a v�gtelen �gre, megfordulok s mint szolga a magparancsolt �tj�n,  engedelmesen megyek vissza a zs�folt terembe. Mosolyt er�ltetek arcomra �s tov�bb k�n�lom a vend�geket mint aki csak a m�sik t�l s�tem�ny�rt vonult el. Csak �n tudom milyen f�jdalom itt lenni, s azokat l�tni kik �sszetartoznak s kacagnak. Elkeseredetten, v�gyakozva n�zem azokat kik a boldogs�gban f�rdenek, de tudom az �r�k ap�lyban nekem nem jut a boldogs�g viz�b�l.