Titus : 5. rész – Profécia |
5. rész – Profécia
2006.02.05. 18:04
2012.
2012. április 24. Sunnydale
Csendes kis temetés volt, sötétben, hogy ott lehessen Angel és Spike is. A temető sarkában álló hatalmas fűzfa tövébe helyezték a sírt, ahogy Giles kérte még azelőtt. Fekete ruhák, néhány szál virág és párezer könnycsepp. Ennyi volt a temetés Hetek teltek el döbbent némaságban, hangtalan gyászban. Nem csináltak semmit. Feltűnés nélkül elmúlt a karácsony és beköszöntött az újév. 4 hónap telt el. Az, ami az elején ordító sírás volt, az mostanra halk hüppögéssé szelídült. Aztán egyik este Buffy kiment vadászni. Véresen, csatakosan tért vissza, ám annál eltökéltebben. Összehívta a nappaliba a többieket. - Megkeressük! – mondta ellentmondást nem tűrő hangon. - Jó. – bólintott Xander. – Természetesen megkeressük… Buffy… mit keresünk meg? - Természetesen a démont. Giles gyilkosát. - Esélytelen. – morogta Dawn. - Hallgass Dawn! – mondta Buffy. Összeszorított szája remegett a dühtől és a kimerültségtől. - Buffy… Dawnynak igaza van. Soha nem találjuk meg a démont. – mondta Willow halkan. – Nincs semmi nyomunk, amin elindulhatnánk. Nagy világ és 1 kis démon. Bárhol lehet. Bárhol és bármikor. - Ti nem akarjátok tudni, hogy miért tette? Hogy nem folytatta-e tovább az öldöklést? Hogy nem készül-e már a világunk elpusztítására? - Dehogynem! De lásd be, nincs hol elindulni… - De van! Talán van valaki, akit meg tudunk keresni. - És ki az? – kérdezte Spike. Buffy vállat vont. - Ha jól emlékszem Titus Valeriusnak hívják.
2012. április 13. New York City
A csuklyás alak a raktárépület közepén állt. Rajta kívül senki nem látszott. Ő mégis beszélt. A fal mentén álló ládákhoz. - Nem bújhatsz el! – hörögte mély hangján. – Előlem nem lehet elbújni. Gyere elő és talán gyorsan megöllek! A lány az egyik láda mögött ült. Homlokáról kis patakban csorgott a vér. Előre vetődött és beugrott egy újabb láda mögé. Így pont a csuklyás elé került. -Gyere elő, Vadász! – hörögte az. - Ahogy kívánod! – morogta Faith és felemelkedett. - Hogy mertél megzavarni?! - Információra van szükségem! - Azt nem adhatok. Csak halált. – Faith előrelendült. Ütött és rúgott. A csuklyás nem mozdult. Aztán végül mégis. A vadász csak egy szürkés villanást látott, aztán éles fájdalmat érzett a karján. Hátrapördült és nekiesett egy ládának. Lepillantott. Vállától a könyökéig 4 mély vágás vöröslött, a csuklyás karmainak… karmainak?! a nyoma. - Látom ez nem megy neked. – nevetett a csuklyás. Elhozom a világvégét, de addig még játszani akarok veled. Ez csak 1 kis seb. Lesz ennél még nagyobb is. Elegendő kínban lesz részed. De ez nem elég nekem. Tudod mit, segítek neked! Eléd teszem a megoldást, vadász! És te abban fogsz elsorvadni, hogy nem jössz rá így sem! – felnevetett, varázsszót mormolt és belépett a frissen nyitott kapun. A kapu bezárult és Faith egyedül maradt a raktárban. Csak állt a ládának támaszkodva. Fejében vad összevisszaságban kavarogtak egy ősi prófécia sorai.
|