12. rész - Buta nyelvbotlás
2006.02.05. 17:07
"Vajon vannak nyelvbotlások, amik jeleznek valamit? Vajon ezzel is figyelmeztetést kapunk fentről..?Vagy belülről...?"
**Előfordul velünk,hogy félremondunk valamit, valakinek ki akarjuk mondani a nevét, valakinek aki sokat jelent számunkra, aztán egy másik nevet mondunk, észre se vesszük talán, csak valaki más figyelmeztet a hibánkra. Vajon vannak nyelvbotlások, amik jeleznek valamit? Vajon ezzel is figyelmeztetést kapunk fentről..?Vagy belülről, onnan amit senki más nem ismer rajtunk kívül, még mi se teljesen..? **
-Köszönöm, Mr.Giles.-vette át az újabb adag könyvet Buffy az idős eladótól. -És remélem,nem okozok kellemetlenséget ezekkel a könyvekkel,tudom, öhm...egy kicsit más fajta olvasmányok,mint a megszokottak,de szóval van az az előadás az egyetemen,az a...
Giles bólogatott és kisegítette Buffyt.
-Igen, igen...századunk démonai és boszorkányai, ha nem tévedek
-Pontosan!-Buffy elmosolyodott és már indult is, ám Giles hangja megállította.
-Nincs ilyen előadás azon az egyetemen.
Buffy kővé meredt, nem készült fel más mesével, eddig mindig bejött a "századunk démonai és boszorkányai"-dolog, olyan jól, hangzott,
-De ...igenis van. Maga honnan tudná?Öhm elnézést. Nekem most mennem kell.
-Certea lutus.-szólalt meg újra Giles,és az ajtó bezárult Buffy előtt. A lány megfordult és ránézett.
-Maga...?
-Rupert Giles-nyújtott kezet a lánynak,mintha most látnák egymást először, majd folytatta-maga pedig a vadász ha jól sejtem. Bár ez ellent mond mindennek, amit eddig tudni véltem, de mégis azt gondolom...így van. Múlt éjjel bátorkodtam követni.
-Bátrokodott követni??Ezt hogy gondolta?És én csak...ott..ed....edzek. Igen, edzek…minden este,ami azt illeti.
-És milyen jól edz, tökéletes...sőt a legjobban az elporladó díszletek tetszettek. Igazán…hogy is mondjam,élethűek voltak,bár talán nem ez a legjobb kifejezés. Nézze, hagyjuk ezt. Tudom,amit tudok.
Buffy itt felvonta a szemöldökét.
-Ne szemtelenkedjen velem, meg kell beszélnünk egy-két dolgot. Hol az őrzője?Nem tudok más őrzőről a városban.
-Mert nincs is itt. Nincs őrzőm.
-Az nem lehet, a tanács azt nem hagyná.
-Oh dehogy nem!-tette le a könyveket Buffy az asztalra-Mert túlságosan megszerettél és mert...Öhm…megszeretett ő...mármint az őrzőm..ő szeretett meg öhm...elnézést, én csak…nyelvbotlás,nem is értem.
Giles szívét melegség öntötte el, az ajtóhoz sétált, kinyitotta Buffynak, elbúcsúztak, megegyeztek,hogy találkoznak és befejezik a beszélgetést legközelebb. Ahogy Buffy elment, Giles bezárta a boltot és a lakásának legkényelmesebb székében teázva hosszan elgondolkodott.
"Túlságosan megszerettelek.." Majdnem ezt mondta mielőtt Buffy kimondta volna, tudatosult benne, mit akart mondani, és mivel rájött, butaság,buta kis nyelvbotlás, így nem mondta ki,amit valami bentről súgott. "Túlságosan megszerettelek.." De Buffy kimondta...és ez borzongató érzés volt. Két buta nyelvbotlás. Két egyforma nyelvbotlás. Létezik ilyen?
|