A Don és Spike kirohantak a ház elé. Négy, a föld fölött lebegő, csuklyás fazont láttak, aki sora ölte a Bernadik őrségét. A zajra előbukkant Angelus, Faith, és Giles is.

- Most bebizonyíthatod, mennyire vagy nagy legény.- Mondta Angelus, és nekirohant a szélső mágusnak, aki egy varázslattal leterítette a vámpírt. Eszméletlenül terült végig a földön.

- Szánalmas.- Spike egy nyílpuskával támadott. A nyíl a varázsló jobb combjába fúródott, aki ettől elterült a földön. Faith egy bárddal leütötte a fejét.

- Még három, nagyfiú.- mondta a vadász, és nekiesett egy másiknak. Eközben Angelus is ébredezni kezdett, de ráesett egy újabb mágus hullája, így azzal volt elfoglalva, hogy kiszabaduljon a köpeny alól, ami akkora volt, hogy hárman is elférhettek volna benne.

            Giles egy varázskönyvvel a kezében vívott ádáz csatát a vele szemben lévő mágussal. Tűzvarázslatokkal támadott, amitől lángot fogott ellenfele ruhája. Amíg az oltással foglalatoskodott, Giles könnyedén ejthetett rajta halálos sebet egy nagy rakás, semmiből elővarázsolt késsel.

            Angelus végre újra talpon volt, és úgy gondolta, nem árt, ha ő is részt vesz a harcban. Tanulva előző hibájából, az előbbi mágus hulláját mintegy pajzsként maga előtt tartva menetelt az utolsó felé. Nekihajította a testet, és kihasználva a meglepetés erejét, két tőrrel támadt rá. Egyiket a varázsló kajába szúrta, a hasába. Ellenfele a földre esett, de még mielőtt Angelus végső csapást vihetett volna be, kaput nyitott a térben, és eltűnt.

- Nem megy ez neked, Angelus.- mondta a Don, miután elült a por.

- Nem én tehetek róla. Ezek… kik voltak ezek?

- Ne itt. Mindenki az irodámba. Most!- adta ki a parancsot Robin. Mindenki elindult befelé.

- Tehát kik is voltak ezek? –kérdezte Angelus újból, mikor már a házban voltak.

- Ha jól sejtem, Viaggik. –felelte Giles Robin helyett. –Elnézést, Compadre.

- Semmi gond, fiam. Igazad van, ezek Viaggik. Legalábbis a vigéceik. Családaink nagyon régóta háborúznak már. Mostanában egyre több a támadás. De csak itt a fővárosban. Illetve még északon voltak kihelyezett csapataik. Spike sokat tudna mesélni.

- Nem igazán. Dióhéjban annyi, hogy ott a késelések, lövöldözések a gyakoribbak. De ezek már a mágiához folyamodnak, Robin, nekünk is lépnünk kell, mielőtt még…

- Türelem, ifjú barátom. Most még nem elég erősek ahhoz, hogy nagy támadást mérjenek ránk. És nemsokára a mi kezünkben lesz egy olyan felbecsülhetetlen értékű, és mágikus erejű tárgy, amivel végképp elsöpörhetjük őket.

- És mi lenne az? Mi nem mágiázunk, úgy tudom.- élcelődött Angelus.

- Mint mondtam, türelem. Ha itt lesz az ideje, mindent elmondok. És most… vacsoraidő van. Legyetek a vendégeim…