Dawn lassan csukta be maga mögött az ajtót,a lehető legóvatosabban tette le a kulcsot a legközelebbi kis szekrényre, majd a szobája felé kezdett osonni, a 3. lépés után megállt és felszisszent.

-Francba. Jól van ,tudom,hogy itt vagy,mondd. -felkapcsolta a villanyt és Buffy tényleg a fotelben ült,szemben az ajtóval.

-11 óra. Nála voltál megint? Hányszor megtiltottam?!-kezdte Buffy a fotelból felugrova.

-Spike megért! Nem olyan,mint te!

-Spike nem olyan,mint mi.Egy vámpír, megtiltom,érted...? Megtiltom,hogy...

-Hogy saját életem legyen? Mert a szórakozás csak neked jár ki?-vágott vissza Dawn,majd Buffyt félresöpörve elindult, ám a nővére megfogta a karját,és visszarántotta.

-Nem fejeztem be.

-Én igen.-kitépte karját Buffy kezéből és felfutott a lépcsőn a szobájába. Buffy visszaült a fotelba és újra kétségbe vonta ,hogy egyedül képes lesz Dawnt nevelni. Mióta Jocye meghalt számtalanszor vetődött fel benne a kérdés,de az utóbbi időben,máson sem járt az esze.

Dawn hurrikánszerűen vetődött be a szobájába,becsapta maga mögött az ajtót és az ágyra vetette magát. Mostanában egyre többet veszekedtek Buffyval.Valami volt a levegőben,feszültek voltak és... és ott volt Az,amiről nem beszéltek. Mindketten érezték, valami rossz. Valami rettenetesen rossz az életükben, de egyikük se tudta,mi az. Csak belül érezték, és egyre gyakrabban uszította egymásnak őket ez az érzés.

Dawn keservesen sírt,sajnálta magát,az életét,azt,hogy ő nem ide való, hogy mégis itt van és mégsincs, mert ő a kulcs.Csak a kulcs,vagyis már az sem,ő egy senki,nem vadász,nem erős, nem kiváló, ő csak Dawn.Joycera gondolt, arra a napra,mikor Buffy bejött az iskolába. Már akkor tudta,hogy mi történt,mikor kihívták az osztályból.Akkor legszívesbben megállt volna,hogy ne érjen oda Buffyhoz,hogy ne tudja meg azt,ami van.Nem akarta tudni az igazságot, nem akarta érezni az elvesztés fájdalmát.Csak nem kellett volna odamennie Buffyhoz,becsuknia a szemét és erősen akarni,hogy Joyce bárcsak ne halt volna meg,bárcsak ne lett volna beteg, bárcsak...De az élet nem így működik, a szíve egyre hevesebben dobogott, kiverte a víz,keze jéghideg volt, egyre erősebbb remegés vette erőt rajta ahogy közeledett akkor Buffyhoz. Aztán elhangzottak a visszafordíthatatlan szavak.Meghalt.Meghalt....meghalt....Eltűnt ...eltűntek...eltűntek mind.Mind eltűntek....

Mintha a saját gondolataiban valaki másét hallotta volna.Dawn megtörölgette a szemét és felült az ágyon. Élesen figyelt,hogy hallja-e a hangot,de az elhallgatott.

Elnyúlt az ágyon,és lehunyta a szemét,eszébe jutott,amit Buffy elvesztésekor érzett,mindig mindenkit elveszt...mindent elveszt...mindent elveszt...elvesznek...

Újra! Az a furcsa suttogó fojtott hang! Nem képzelődött...Kinyitotta a szemét és a hideg rázta a gondolatra,hogy valaki vagy valami van a szobában,meg se mert moccanni...és hirtelen újra meghallotta. A rémület mint egy ostor csapott végig rajta, mikor az egyre elhalóbb hang ismételgetni kezdett újra pár szót.

Elvesztek,kitörölték,elvesztek,kitörölték...

Dawn ugyanúgy suttogva szólalt meg, mintha tudta volna,mit kell kérdezni:

-Mik?Mik vesztek el?

A szobán hideg szél fújt végig, bár az ablakok zárva voltak,és Dawn polcáról lesett egy fakeretes kép.A lány szíve a torkában dobogott, de összeszedte minden bátorságát, és felállt,felvette a képet,és az ölébe tette. A képen a nappaliban álltak.Joyce, ő és Buffy.A kedvenc képe volt,mindannyian olyan boldogok voltak rajta, csak...az az érzés...Az a furcsa érzés...mintha valaki hiányozna róla.A kép felén csak az üres nappali látszott,mintha egy ügyetlen fényképész készítette volna,ők hárman a másik felén álltak.Dawn meredten nézte a képet,az alakok már kezdtek összemosódni rajta,és egyszer csak újra érezte a jeges fuvallatot,a képen kitisztultak az alakok,és egy másodperc tört részéig megjelent rajta két másik is.Ők a kép másik felén álltak egymást ölelve,az egyik Xander ,a másik pedig egy vörös hajú lány volt. Dawn rémülten ugrott fel és a képet elejtve a fejéhez kapott.Éles fájdalom nyilallt bele,alig bírt megállni a lábán,majd elájult.

Buffy egy perc múlva már rohant fel a lépcsőn,hallotta a zuhanást, ahogy belépett Dawnt a földön találta, mellette pedig a képüket,amin hárman ölelik egymást mosolyogva,Joyce,Dawn és ő,Buffy.