**A tudat egy kényes, bonyolult műszer, ha valaki belepiszkál, végzetes hibákat követhet el. De emellett a tudat egy végtelenül erős, masszív valami is… Valami, ami nem hagyja magát, lépten-nyomon ki akar törni a rá kényszerített rabságból, és ha elég nyitottak és felkészültek vagyunk, megérthetjük a jeleit. Azonban néha még az egyértelmű jeleket sem fogjuk fel, túl pontosan megmondják, mi történt, ijesztően pontosan...Talán könnyebb elhinni ,azt amit látunk, azt amit meg tudunk fogni. Az elvett emlékek láthatatlanok, megérinthetetlenek...**

Willow egy ismeretlen szobában nyitotta ki a szemét, az ablakon besütött a gyengéd napfény, a szoba barátságos volt, elég tágas. Will lassan ült fel, majd végre észrevette az ajtóban Xandert és egy szőke hajú lányt halkan beszélgetni.

- Öhm...én élek azt hiszem...-szólalt meg, hogy magára vonja a figyelmet, Xander rögtön odalépett mellé, és átölelte.

- Megijesztettél minket. Elájultál, és előtte meg olyan furcsa állapotba kerültél, mintha lázálmaid lettek volna, szavakat suttogtál, és...

-...és azt mondtad, ismersz.- fejezte be Buffy, majd ő is Will mellé lépett. -Én viszont azt hiszem, még nem találkoztunk.

- Én nem mondtam...-nézett Xanderre Willow- én nem mondhattam azt...,még sosem találkoztunk vele…Buffy-val, ha jól sejtem.

- Igen..és te meg...-nézett rákérdőn  Buffy.

- Willow Rosenberg.

- Várj csak… Ismersős...valahonnan…Meg van. Hát persze…értek már mindent...egyszer hónapokkal ezelőtt belém botlottál, azóta el is felejtettem, de a neved eszembe juttatta, akkor is furcsálltam...furcsa név.

Will erősen gondolkozott, majd megvonta a vállát, valószínűleg úgy van, ahogy Buffy mondja, gyakran megesik vele, hogy esik-kel, belefut emberekbe az utcán, elejt ezt-azt, nem emlékezhet minden egyes esetre.

- Biztosak vagytok benne, hogy azt mondtam..?Pontosan,..egészen pontosan mit mondtam?

Xander és Buffy egymásra néztek, majd Willre és egyszerre mondták:

- Ismerlek.

- Oh...-mosolyodott el zavarodottan Willow- hát igen...ez elég egyértelmű. De nem, akkor sem értem. Még sosem találkoztunk, vagy ha úgy van ahogy mondja Buffy, hogy egyszer véletlenül összeütköztünk, akkor sem...akkor sem emlékszem, én nem ismerlek, nem beszéltünk , mi nem ismerjük egymást...

- Jól van, semmi baj, biztos csak…biztos...rosszul lettél valamitől, csak rosszat ettél, vagy olyan erősen hasogatott a fejed, hogy félre beszéltél. Ilyen van ?Na mindegy...lényegtelen, azt hiszem. Lehet, a beszélgetést máskorra kéne halasztani, Will még mindig rossz színben van. Buffy, mi most haza megyünk, de este még felhívlak.

Xander és Willow lassan elindultak amerről jöttek, Buffy pedig az ajtóból nézett utánuk, és folyton a lány tekintete és kétségbeesetten ismételgetett szavai jártak a fejében:

"Ismerlek, ismerlek, ismerlek"