P�r �ra m�lva fel�bredtem. K�r�l�ttem mindenhol hallottak voltak �s minden csupa v�r volt. Tov�bb k�sztam a hideg  havon. A l�tv�ny sz�rny� volt. Leszenvedtem magam a hegyr�l. Az�ta �tkozom Istent, hogy �letben hagyott. A k�vetkez� j� p�r �vet kocsm�kban t�lt�ttem r�szegen. Kitudja mi�rt mindig h�lgyek t�madtak r�m k�l�n�s fadarabokkal �s ez�rt k�ntelen volt v�gezni vel�k. Az arcom egy �r�t sem �regedett , csak a f�jdalom �s az �ress�g lett nagy a szememben. Azt�n kit�rt  a II. Vil�gh�bor�. Beh�vtak, de �n nem mentem harcolni. Tudtam milyen sz�rny�. Csak m�ltak az �vek. Szinte mindent elfelejtettem. Kiv�ve egy dalt amit mindig egy fa tetej�n a sz�llel szemben �nekeltem gyerek koromban. Az emberek v�ltoztak a vil�g is v�ltozott ,de �n csak �lltam a nagyvil�g el�tt �s f�ltem ,hogy valami nagy baj lesz. Sok helyen j�rtam a vil�gban. L�ttam Angli�t , l�ttam a kir�lyt aki�rt majdnem meghaltam. B�r m�r csak az ut�dja volt. Az a kir�ly m�r r�gen meghalt. Bezzeg �n olyan voltam ,mint egy k� amelyik meg akadt a patakban. �lland� sz�khelyem Amerik�ban volt, de l�ttam a piramisokat is. Minden hov� elmentem, hogy megtal�ljam a hal�lom kulcs�t. De tudtam, hogy a v�laszt a sz�l hozza meg. Egy napon a fadarabos h�lgyek beker�tettek, de csak egy volt k�z�l�k igaz�n er�s.

-Most meghalsz mocskos v�mp�r! - �v�lt�tte r�m az egyik. "V�mp�r?" k�rdeztem vissza magamban �s hirtelen meg�llt velem a vil�g. �sszekapcsoltam az esem�nyeket. A hegyen egy v�mp�r harapott meg! Kicsavartam a l�ny kez�b�l a fadarabot �s sz�ven sz�rtam magam vele. Abban a pillanatban sz�tporladtam, mint anno az �letem.