Egy apró város, egy apró épületében működik az apróságok megőrzője, a híres-hírhedt Sunnydale Ovi. Anya, Faith, Buffy, Angel, Xander és Willow még mindig műanyag fegyverekkel, néhol ollóval és hatalmas lelkesedéssel küzd a gonosz ellen. Van, ami sosem változik. Hála az égnek. Szóval ez a történet egy borongós őszi reggelen kezdődött, amikor is Xander és Anya az ovi egy félreeső zugában játszottak papást mamást, kivételesen nem veszekedtek, hanem gügyögtek a műanyagbabának. Anya éppen azt ecsetelte, milyen szép barna szeme van, biztos tőle örökölte, Xander pedig, hogy az én nagyfiam, milyen jól fog velem, ha olyan nagy lesz, mint én, sárdobálóst játszani.

-         Fiú? – sikít fel Anya – az én kislányom, és babázni fogunk vele!

-         Verekedni fogok vele!

-         A lányok nem verekednek!

Dehogynem, nézd csak meg Buffyt! – Anya, indokok hiányában, megsértődött. Ekkor lépett be a képbe, és ezzel együtt az oviba is Buffy és Angel, nyomába Willowval, aki idegösszeroppanás közeli állapotot ért el, köszönhetően kedves barátjának Faithynek. Hogy mit tett ez az édes kis szörnyeteg? Kint rohangált az esőben, és a nyelvével próbálta elkapni a cseppeket, eddig nincs semmi baj, hisz melyik három éves nem találja ezt viccesnek? De amikor Willow játék computerét használta tölcsérnek, az szegény lánynak már nem tetszett. Így jött össze ma is a kis társaság, ilyenkor kezdődnek a gondok, ugyanis Buffynak feltűnt egy gyerek, aki komoly problémát okozhat.

-         Elsőke? Milyen hülye név ez? – kérdezte Anya – én sosem nevezném így a gyerekem, igaz Apollónia? – és újra gőgicsélni kezdett a játék babának, miközben 5 jó ízlésű gyerek agyában fogalmazódott meg Anya anyai ösztöneinek hiánya. Xander ennek hangot is adott, illetve adott volna, ha Buffy nem látta volna fontosabbnak Elsőke problémáját.

-         Tehát ez a lány… odajött hozzám és nekiállt utánozni. De komolyan a hangom, a mozdulataim, az a hülye haverja, valami Caleb meg ott röhögött rajtam.

-         Buffy, ez borzasztó! – nézett rá szomorúan Angel – hogy tehette ezt? Mi lesz a  következő?

-         Kiszúrja az ember szemét, hogy valami rossz dologra készül, talán átveszi a hatalmat a föld felett… - vélte Xander, de Willow közbeszólt

-         Az nem olyan egyszerű, ugyanis…

-         Megmentjük az ovit! – fejezte be Faithy – Megmentjük az ovit, megmentjük az ooovit!

-         Nem ezt akartam mondani… - szegte le a fejét Willow

-         Az már mindegy, a tökmagnak igaza van… Meg kell mentenünk az ovit! – Hátulról Buffy nagy szónoklata után egy hajszálra hasonló hang szólalt meg:

-         Megmentjük az ovit! – Mindenki hátrafordult, és egy Buffyhoz megszólalásig hasonló lány állt mögöttük, utánozva a beállását. Willow csak pislogni tudott, Xandernek nyitva maradt a szája, Anya viszont szóhoz tudott jutni:

-         Na még jól jártunk, utánozhatná Faith-t is. – letette Apollónia babát, beleköpött a tenyerébe, és maga elé emelte a kezét – Verjünk be egy pár orrot! – és teljes erőből orrba vágta Buffyt… az eredetit. – Nesze neked, te kis béna utánozós nyuszi! – és püfölni kezdte, egészen addig amíg Angel és Xander arrébb nem tették. Willow félénken kérdezte meg:

-         Te meg mit csinálsz?

-         Hát, legyőzöm a gonoszat, és mentem a jót? Vagy mi nem ezt szoktuk? – kérdezte értetlenkedve

-         ÁÚ! Te hibbant féldémon! Én vagyok az! Buffy! – szólalt meg a szerencsétlen bántalmazott.

-         Hupsz… Jól van, de olyan egyformák vagytok!

-         Nem is igaz, ugyanis ő gonosz, én meg jó vagyok! – mondta Buffy

-         Nem is igaz, ugyanis ő gonosz, én meg jó vagyok!- Elsőke a visszhang…

-         Ne utánozz!

-         Ne utánozz!

-         Én egy ütődött, szőke álhős vagyok.

-         Tudtam! – kiáltott fel elragadtatottan Faith, és megütötte ő is az eredeti Buffyt!

-         Nem te dinka! Csak azért mondtam, hogy ne utánozzon!! – de ekkorra már rájött, hogy ezt a harcot neki magának kell megvívnia. Támadó állásba helyezkedett, Elsőke utánozta, ütésre emelte a kezét, Elsőke szintúgy, ütött, a másik is. Elfeküdtek, mindketten, egyszerre. Xander melléjük állt, megvakarta a tarkóját, és így szólt:

-         Melyik-melyik?

-         Ha felébrednek megkérdezzük őket… - mondta Angel

-         De csak ugyanazt fogják mondani… - zokogta Willow.

-         Nem mindegy? A lényeg, hogy kivontuk a forgalomból a rosszfiút… vagy rossz lányt – közölte a valós tényállást Anya.

-         Szóval? Nyertünk? – kérdezte Faith, majd mindenki egyszerre válaszolt rá:

-         Megmentettük az ovit… - Csak szegény ál- és eredeti Buffy feküdtek jótékony kómában…