Gyönyörű nap sütött az oviba. Kis gyerekek játszottak, babáztak. Kicsit nagyobbak, mint a felnőttek, tavasz beköszöntével, szerelmesest gondoltak maguknak. A kedélyeket egy kisgyerek, nevezetesen Spikeocska keverte fel. Ez nagyon gonosz kisgyerek volt. Szünetben nagyítóval hangyákat égetett. Ha talált egy gilisztát, tuti összetaposta. Ja, és a legnagyobb bűne: utálta Buffyékat. Erről szól ez a kis történet. Willow sírva rohant oda Anyához és Xanderhez, akik papást-mamást játszottak, és éppen veszekedtek, hogy Anya nem tud főzni:

-         Spikei meghúzta a hajam! Nem egyszerűen meghúzta, gonosz módon még nevetett is közben! – Xander és Anya elképedve nézett rá:

-         Szóljunk Giles bácsinak. Szerintem itt már csak ő segíthet! – ajánlotta Xander

-         Vagy szóljunk Buffynak, aki majd ellátja a baját! – és Anya a levegőbe bokszolt

-         ÁÁ, Buffy túlságosan el van foglalva. Mindig Angellel van. – legyintett Willow

-         Hát igen, de amikor az ovi veszélyben van, és csak Buffy segíthet, talán lenne értelme elhívni őt… - pedzegette Xander, a többiek elgondolkoztak majd Anya megszólalt:

-         Jaj ne! – Faith mosolyogva jött melléjük – azt hittem, a múltkori után nem jöhet vissza, Glory még biztos most is sír valahol…

-         Sziasztok! Újra jöhettem oviba! Anyukám azt mondta, ne játsszak ollóval fodrászosdit a barátaimmal, és nem lesz semmi baj.

-         Ha szépen megkérlek, rabló-pandúrt se fogsz játszani, ha egy pisztoly kerül a kezedbe? – nézett rá ijedten Xander

-         Dehogy fogok! Ha lesz egy pisztolyom vadnyugatisat fogok játszani! Én leszek Villámkezű Faith (köszi denyyy)!

-         Oké, igyekszem majd nem bankot rabolni a környezetedbe... – szólalt meg Anya is, Willow aki eddig nem igazán volt aktív, ugyanis komoly lelki sebet okozott neki Spike akciója, most felnézett integetett, és meg is szólalt:

-         Szia Buffy, épp veled akartunk beszélni! Spike megtámadott!

-         Mi is erről akartunk beszélni! Az előbb Spike az udvaron elvette az egyik kisgyerek málnaszörpjét, megitta, és most azt játssza, hogy vért iszik! Mindenkire rávigyorog a vörös fogaival… - vázolta a történetet Buffy, Angel bólintott, majd hozzáfűzte:

-         Azt hiszem meg kel mentenünk az ovit! – mindenki várakozva Faithre nézett, kivéve Anya, aki a szlogentől ódzkodva, inkább az égre, Faith nem szólalt meg, mikor Angel megunta a várakozást, magszólalt:

-         Nem most jön, hogy megmentjük az ovit, megmentük az ovit – az ismer mondat elparodizálása közben, hadonászott és elvékonyított hangon beszélt, Faith elmosolyodott:

-         Á, abból már kinőttem, de te is nagyon jól adod elő! – Angel elpirult:

-         Köszönöm! De mehetnénk már Spikeot legyőzni?

-         Indulás – adta ki a parancsot Buffy, és a kis csapat elindult, nem volt konkrét tervük, de tudták, együtt legyőzik az ovi szörnyetegét! Mikor odaértek Spikehoz, és körbe vették, kicsit megijedt, majd megszólalt:

-         Aha, a kis scoobyk! Most meg fogok ijedni! Engem nem lehet legyőzni!

-         De minket se sikerült eddig senkinek! – mondta Xander

-         Kivéve annak a fura papnak, hogy is hívták… - kezdett gondolkodni Anya

-         Anya, ez most, nem ide tartozik. – próbálta kerülni a témát Buffy.

-         De, hogy is hívták… - gondolkozott tovább, Spike elnevette magát:

-         Ennyi ütődöttet, csak a vezérrel vagyok hajlandó beszélni! – Buffy nagyon komolyan nézett, nem törődött Willow „ne tedd, túl veszélyes” szövegével, elment kettesben tárgyalni Spikekal.

-         Mit akarsz?

-         Az a helyzet Buffy, szeretlek!

-         Jaj ne!

-         De tényleg azért vagyok gonosz, hogy figyelj rám…

-         Ne kezd már…

-         De mindig Angellel vagy… utálom azt a srácot

-         Spike, hagyj békén!

-         Kérlek Buffy!

-         Előtte Gloryért voltál oda, előtte Druért… Spike te mindig szerelmes vagy!

-         De te olyan más vagy!

-         Nőj már fel! – És hátat fordított Spikenak, aki utána kiabált, majd elkapta a pulcsiját és lerántotta a földre, erre Faith megszólalt:

-         Már féltem hogy elmarad a bunyó! – és odamászott a verekedő pároshoz és beszállt, Xander és Anya megvonta a vállát és ők is betársultak hozzájuk. Angel, sóhajtott egyet és a porfelhőbe ugrott, Willow el akart futni, de kinyúlt egy kéz és őt is berántotta. A porfelhő nem túl illedelmes szavakat kiabált és néha elhangzott pár „Aú”, vagy „ki harapta meg a fülem”, és egy-két „a lábad a gyomromban van”, és egy „mfuhmuh hefahhe” azaz „ vedd ki a könyököd a számból” is. A végén leálltak és egy megkötözött Xander, feküdt mindenki alatt, Spike pedig egy kicsit arrébb egy széken állt, jópár számmal nagyobb kabátja lebegett körülötte és megszólalt:

-         Mondtam, hogy legyőzhetetlen vagyok! – és nevetett, a scoobyk egymásra néztek és Anya megszólalt:

-         Megvan! Calebnek hívták!

-         Ez most fontos? Éppen dicsőségben fürdök! Szóval én vagyok a legjobb, a legokosabb, a legszebb hajam is nekem van! – Buffy kihasználta az ömlengését, és kirúgta alóla a széket, Spike csapkodott  kettőt a kezével, majd leesett a székről, és nekiáll sírni. A scoobyk körülállták, Buffy kezdte a beszélgetést:

-         Majd, ha megtanulod mit akar egy lány, talán lesz nálam esélyed! – Willow aki a kezét vakargatta is odaért:

-         Azt hiszem allergiás vagyok az ember harapásra. Ha Faith volt, be kell oltani hülyeség ellen? – Anya reagálta le:

-         Szerintem fő a biztonság, oltsuk be magunkat Faith ellen… - ezt már az említett se hagyhatta annyiban:

-         Ha, most azt mondom megmentettük az ovit az jó?

-         Nekem nem – nevette Spike, nem mert boldog volt, hanem mert Xander és Angel csikizte.

-         Akkor jó – többen befogták a fülüket – Húha, megmentettük az ovit! Megmentettük az ovit! – egy különös táncot is komponált hozzá, aminek a lényege nagyjából az lehetett, hogy még idegesítőbb legyen.

-         Azt hittem kinőtted… - mondta Willow

-         Ezt nem lehet kinőni! Az ovi örök!