Buffy délelőtt tíz óra előtt nyolc perccel ébredt, tíz perccel megelőzve Xandert. A fiú ma szerencsére csak délben kezdett, így maradt még két órája arra, hogy felöltözzön, meg- mosakodjon és reggelizzen. Nemrég Willow megtanította Buffyt tojásrántottát sütni, ami végzetes hibának bizonyult, mert így minden reggel tojásrántottát kellett enniük, de abból legalább első osztályút. Xander orrát hirtelen furcsa szagok ütötték meg, amik a konyha felé menet egyre erősödtek.

- Jó reggelt Xander! – köszöntötte Buffy vidáman. – képzeld, az egyik szakácskönyvben találtam egy jó receptet, a neve hammandeggs.

- És miből is áll ez? – Miközben gyanakodva bökte meg villájával a félig odaégett reggelit. Minden egy pillanat alatt történt: Buffy, hogy egy szelet sonka, és rá tükörtojás, Xander belevágta a villáját a sonka, és a tojásfehérje közt megbúvó tojássárgája kellős közepébe, ami egy halk csattanással szétrobbant, narancssárga péppel terítve be Xander arcát. Kétfelől harsant fel egyszerre a nevetés.

- Jajj, bocsáss meg Xander, de ezzel a narancssárga péppel az arcodon nem lehet rajtad nem nevetni! – Mondta Dawn, rázkódva a beszédhez szükséges ideig elfojtott nevetéstől.

- Tudod mit Dawn? Fogadjunk 5 euróba, hogy nem tudsz egy ilyet megenni úgy, hogy nem borít be téged is a tojássárgája! – mondta Xander, megörülve a hirtelen pénzszerzési lehetőségnek. Amúgy, ezek a kis fogadások mindennaposak voltak, a tét mindig öt euró, és amelyikük nyert, hagyta másnap a másikat nyerni, hogy visszaszerezze a pénzét.

- Állom! – mondta Dawn, miközben óvatosan bele szúrt a hammendeggsébe, ő is eltalálta a tojássárgáját, ami neki is robbant… És ami őt is beterítette a tojássárgája.

- Meg is eszitek, vagy csak játszotok vele? – kérdezte Buffy, tetetett rosszállással, két vigyor között.

- Csak játszunk vele… - jött a válasz Dawntól. – Vagy meg is kéne ennünk? – Buffy arcáról egyből leolvasta a választ. – Jól van, na! De azt el kell ismerned, hogy felét odaégetted…

- Süssek újat?

- Ne! Ebben már legalább kilyukasztottam a tojássárgáját… - Dawn villája újból elindult az étel felé, de félúton megállt. Pár pillanat múlva már áldotta magár a gyanakvásáért, mert így meglátta Buffyt, amint sokatmondó pillantást küld Xander felé, aki erre kicsit hátrébb húzódott.

- Na nee! Nehogy azt mondd, hogy még egy van benne!

- Dehogy nincs! Egy tojással szerinted jól laknál? Na jó, ha megeszed az egészet, ami rád is fér, mostanában olyan girnyó vagy, kilyukasztom neked a másik tojássárgáját, rendben?

- Rendben.

- Akkor húzódj hátrébb. – mondta Buffy miközben megfogott egy villát, és elhajította. A villa elegáns ívben szállt át a konyhán, egyenesen a jobb sorsra érdemes hammandeggs közepébe. A villa beérkezésének pillanatában már robbant is a tojássárgája. A sikeres dobásra válaszul szinte azonnal felhangzott a tapsvihar. Buffy csak most vette észre, hogy mekkora közönsége akadt.

- Ti meg hogy kerültetek ide? Az imént még aludtatok… - Kérdezte kicsit meglepődötten.

- Az öt perce volt…

- Csak nem gondoltad, hogy ezt kihagyjuk?

- Amúgy, a hangzavar mellett, amit okoztatok, mit gondoltál, meddig tudunk volna aludni?

- Na jó, tudom, hogy hangosak voltunk, de nem gondoltam, hogy ennyire!

- Buffy, lehetne egy kérésem?

- Persze!

- Csinálnál nekünk is reggelit, és nekünk is kilyukasztanád? – kérdezte Andrew félénken.

- Persze!