Darla & Angelus
2006.01.04. 18:13
1765. Írország
Darla és Angelus mikor jóllakottan kiléptek egy ajtón, egy darabig szótlanul mentek egymás mellett. Végül a vámpírnő törte meg a csendet.
- Ezek után hova menjünk? Kéne egy kis levegőváltozás, unom az ír embereket, olyan könnyen feladják.
- Én is ír vagyok – morogja Angelus az orra alatt, persze úgyis tudja, hogy Darla meghallotta.
- Emlékezz vissza, milyen könnyen megadtad magad. – mondja kicsit gúnyosan.
Angelus sértődötten, mintha nem is hallotta volna, tovább „menetel” Darla mellett, aki pedig könnyedén folytatja ott, ahol a beszélgetést abba hagyták.
- Mehetnénk Franciaországba. Olyan szép kalapokat lehet ott kapni.
- Nem szeretem a francia kaját, megüli a gyomrom.
- Akkor hova? Spanyolországba? Kínába? Esetleg az Újvilágba?
- Spanyolország jól hangzik. Azok a helyes kis táncosnők. Szívesen beleharapnék egyikbe-másikba.
- Rendben akkor Spanyolország. Biztos megy hajó a kikötőből, majd, arra felszállunk.
Mire a kikötőhöz értek, késő éjszaka volt. A kikötőben is csak néhány részeg mulatta az időt. Angelus egy kicsit távolabb észrevett egy nőt. A kisfiával volt. Odáig érezte, az idegességét, hisz ilyen későn már szinte senki nincs az utcákon. Megkordult a gyomra. Darla is észrevette a párost. Mindketten elindultak feléjük. A nő nem vette őket észre, mert mással volt elfoglalva. A gyerek neveletlen volt, mire az anyja megfenyegette, hogy kint hagyja az utcán, ha nem hagyja abba, de a fiú továbbra sem tudott viselkedni. A vámpírok tisztán hallották, hogy mit mondanak.
- Rendben akkor kint maradsz! – jelentette ki, és a kisfiút, kint hagyta az utcán. Persze, nyilván csak rá akart ijeszteni, de nem sejtette, hogy a két vámpír, a kisfiát pécézte ki desszertnek. A gyerek megijedt, mikor közelebb értek, és berohant a szemközti sikátorba.
- Imádom a kicsiket.- szólalt meg Darla, a sikátor elején.- Meg tudnám őket zabálni.
Angelus felnevetett, de távol maradt a gyerektől. Darla úgysem engedte volna, hogy ő legyen az első. A vámpírnő leguggolt a fiúhoz.
- Nézz fel! – mondta parancsolóan. A kölyök felnézett, majd fel is állt. Persze olyan kistermetű volt, hogy Darla guggolva is elérte a nyakát. – Félsz? – kérdezte, bár úgyis tudta, az igazat, hisz szinte tapintható volt.
Meg sem várva a választ, szabaddá tette a fiú nyakát. Az arca immár nem volt emberi. Megfogta a két karjánál fogva, és jó mélyen beleharapott. A gyerek felsikított. De nem sokáig, mert szinte azonnal elnémult. Darla minden cseppjét kiélvezte. Hirtelen megjelent a sikátor szélén a kisfiú édesanyja. Felordított. Oda akart rohanni a fiához, de nem vette észre Angelust, aki lesben állt. Elkapta a nő torkát, és mohón nekiesett. Darla hamar végzett. Felállt, és odament a vámpírhoz. Végig simított a hátán, miközben a férfi ivott. Érezhető volt, hogy megborzong. Lassabban kezdett el inni. A vámpírnő odament a másik oldalra, neki támaszkodott a falnak, és kéjsóvár szemmel nézte, ahogy Angelus iszik. Nyelő hangok, és nagy sóhajtozások törték meg az éj csendjét. Még aznap éjszaka találtak egy teherhajót, amely elvitte őket Spanyolországba, és persze vmely furcsa módon az oda úton, megint megnőtt a különös halálesetek száma.
|