3. fejezet
2006.01.01. 17:23
kérdés megmenekülnek-e?
Giles és Xander élete hajszálon múlott. Épp hogy csak el tudtak ugrani az éles kések elől, a fotel mögé. - Anya... - suttogta az ács. Odakúszott a lányhoz. Vérzett a feje, de örömmel tapintotta ki, hogy van még pulzusa. Behúzta őt is a „menedékbe”. - Azon gondolkozom, - szólt újra a fagyos hang-, hogy hol van ilyenkor a két vadász? Ebben a pillanatban kivágódott az ajtó, de csak Spike volt az. Az Úrnő szolgálata alatt. Aki erre a látványra elmosolyodott, ha lehet ezt egyáltalán mosolynak nevezni. - Végre te is a markomban vagy. - mondta majd körbe-körbe járkált a szobában, mit sem törődve a foglyaival. - Ez így dögunalom! Mindegy addig is keresek vmi harapni valót. Odament a két fotelhez, amit könnyed lökéssel arrébb hajított. De már nem talált ott senkit. Bement a konyhába. - Egér, egér ki a házból... A gyomra kordult egyet. - Oh... - mondta, majd rátette kezét a hasára. Hátrafordult. Ránézett Anya-ra. Fintorgott egy kicsit, aztán felemelte. - Most te is megteszed. Gondolj arra, hogy nem vmi mocskos vámpír harap meg hanem én. A Sötétség Úrnője. Beleharapott az ex-démonba, mire az felnyögött. A vére kicsordult. A vámpírnő mohón ivott, de vmi megzavarta. „Csak nem a vadász?” - gondolta magában. -Ereszd el. - hallatszott az utasítás. Eközben megérkeztek a túloldalról Xander és Giles is. A perszóna ellökte magától a lányt, és megfordult. Willow és Tara ált vele szemben. A vörös boszi előrébb állt. Haját mozgatta a levegő, mintha fújt volna a szél. Spike újra önmaga volt. - Mi a... Véres Pokol! Mi történt? Hol vagyok? Egyszer még ott, .. aztán itt... nem értem... - habogott. - Ó, megérkeztek a védőangyalok! A te erődet rögtön éreztem, amint beléptem a házba. Közelebb akart menni, de Will megállította egy pajzzsal. - Tudod, hogy ez nem tart sokáig. - mondta. De benne is egyre forrt a méreg, hogy nem tud közelebb menni. Évszázadok óta ez az első eset, hogy feltartóztatja valaki. - Nem titeket akarlak megölni, hanem a vadászokat. De nyugalom, egyszer ti is sorra kerültök. Majd megnézem a naptáramban. - morogta. - Keresett valaki? - kérdezte Faith váratlanul a nő háta mögül. Az megakart fordulni, de a barna vadász behúzott egy nagyot neki. Mire hátra tántorodott. A boszi már könnyezett az erőlködéstől, de azért tartotta magát. Tara bíztatta. Ám nem telt sok időbe Willow, Tara, Xander, Giles és Faith is a földön hevertek. Xander és Faith jó nagyot kapott. Xander-re rá esett a könyvespolc. Faith-t pedig átküldték a falon. Buffy még állt. Spike meg még mindig zavarodott volt. „Biztos valami utóhatás” gondolta By. - Figyelj vadász. - szólt a vámpír - Most még nem öllek meg. - Milyen kedves. - fintorgott a szöszi. - De inkább intézzük el most. A szívedbe szúrok egy karót, és el van intézve. A végén úgy is én győzök. - Oh, a jól ismert optimizmus. Mindegy. Nem baj, ha ezt hiszed, akkor még nagyobb élvezettel töröm el a nyakad. - Ki vagy te? - kérdezte végül Buffy. - A rémálmod... - jelentette ki majd kiugrott az ablakon. Buffy csak állt és nézett. Meg sem bírt mozdulni. Mikor a vámpír az előbb fenyegetőzött, megijedt. Volt valami, a hangjában, ami azt sugallta beváltja, amit ígért. És ez megijesztette. Mikor magához tért, segített a többieknek. - Xander jól vagy? - kérdezte, miután kihúzták a polc alól. Giles és Tara már jobban volt. A fiú felszisszent. - Au, várjatok a lábam. - Hol fáj? - kérdezte Buffy. - Ott lenn. - Korházba kell vinnünk.- mondta, majd ránézett Anya-ra. - És Anya-t is. Giles? - Elég kockázatos lenne. - Giles, Anya meghal! Vissza akart vágni, de mikor ránézett az ájult lányra - Indulok. Faith feltápászkodott, és folyamatosan csak szitkozódott. Tara az ájult Willow-t szólongatta. A boszi nem ébredt fel. - Buffy, gyertek ide! Willow nem tér magához!- a lány odarohant, majd megnézte a pulzusát. - Gyenge, már én is néztem. - mondta Tara - Az a nőszemély gyengítette le. - Igen. Fel tudod vinni az emeletre? - Persze. - hangzott a válasz. - Buffy indulok! - szólt Giles az ajtóban. Xandert támogatta. Anya már benn ült. - Jó. Vigyázzatok! - kiáltotta Buffy. Nem tudta mit tegyen, össze volt zavarodva. Egyszer még ott állt előtte. Most meg az egész nappali romokban hever. Az első, ami eszébe jutott a húga volt. - Dawn. - mondta, alig hallhatóan. Felfelé indult a lépcsőn. Mikor odaért, nem tudta kinyitni az ajtót. Berúgta. Dawn az ágy mellett ült. - Willow mondta, hogy a gonoszunk lent van és maradjak itt. - motyogta szomorúan. - Mi történt? Meg látta a nővére arcát, hogy szépítene a dolgokon. - Az igazat. - Hát jó. Biztos? - Hallani akarom. - Anya eszméletlen, Xander-nek lehet, hogy eltört a lába, Giles kórházba vitte őket. Willow szintén nem tér magához. Faith átrepült a falon. Szerencse, hogy Willow figyelmeztetett. Nem is tudom mit csináltam volna, ha vmi bajod esik. - mondta, nem kis aggódással a hangjában. Megsimogatta Dawn fejét. - Most átmegyek Will-hez, de majd még benézek. - mondta Buffy, és kiment a szobából.
Két nappal később haza engedték Anyat a kórházból. Akkora Willow-nál már láthatóak voltak a javulás jelei. Tara folyamatosan mellette volt. Buffy is meg-meglátogatta. Az egyik ilyen napon. -Jobban van? - kérdezte Tara-tól, mikor látta, hogy Will még alszik. - Igen, sokkal, de most alszik. - Akkor majd visszajövök később. - majd megfordult. Már a kilincsen volt a keze, mikor Willow megszólalt. - Buffy... - hallatszott a boszi elhaló hangja. A vadász odanézett. -Willow...- odament az ágyhoz. - Mi történt? Mély levegőt vett. - Tara és én, az emeleten varázsoltunk, ezért nem hallottuk, mi folyik oda lent. A térképen, hatalmas erők voltak jelen a mi házunkban. Először arra gondoltunk, Buffyt és minket mutat, de ekkor meghallottuk a zajokat. Tara bólogatott. - Először Dawn szobájába mentünk. Zenét hallgatott, így ő sem hallott semmit. Mondtuk neki, hogy zárkózzon be, majd lerohantunk. A többit meg már tudod. - sóhajtott, nagyon legyengítette az a vámpírnő. - Rendben, köszönöm. Remélem hamarosan fel is kelsz az ágyból. - mosolygott. - Most megyek. - mondta, majd kiment. Willow, Tara-ra nézett, majd félénken elmosolygott. Mindkettőjük arcán aggodalom tükröződött. Tudták most új harc következik. Újabb gonosz, melynek sosincs vége. Ez a sorsuk, hogy harcoljanak a démonok és a gonosz ellen. És azt is, hogy ennek a körforgásnak csak a haláluk vethet véget...
|