A csöndet Anya törte meg.
- Oh, tényleg?
A többiek ránéztek.
- És ki üzent? Nem láttad esetleg az alakját vagy az arcát? – tudakolta
Giles.
-Nem, azt nem, de a hang az női hang volt, azt hiszem.
-Nő? Egy nő akar minket megölni? Már máskor is öltem meg ilyen
szájhősöket!- mondta Buffy.
Glory-ra gondolsz? – kérdezte Xander.
-Például…
-De abba belehaltál. Emlékezz vissza! – tapintott a lényegre újra Anya.
- Ööö, igaz, de Glory-t sikerült megállítanom.
- Szerintem menjünk és keressünk valami infót erről az új démonnal
kapcsolatban. – mondta Will.
- Egyetértek, hisz vámpírt már úgy sem találunk… - biccentett Giles.
A temetőt mikor elhagyták, már sem Buffy sem más nem vette észre,
hogy valaki távolról figyeli őket.
- Ő lenne a vadász? A szöszi? – csendült fel az ismeretlen női hang.
- És a barna, úrnőm.
- Értem…
- Még ma este „meglátogatom” őket.
A nő arcán felvillant, egy gonosz, és sötét mosoly. Ha lehet egyáltalán
az ilyet mosolynak nevezni.

- Na, milyen volt az edzés? – kérdezte Dawn, mikor hazajöttek a
többiek.
- Semmilyen. – lökte oda Faith.
- Ezt, hogy érted?
- Úgy, hogy semmit sem találtunk a temetőben, egy kriptányi hullát
leszámítva.- válaszolt helyette Buffy.
- Úúú. – fintorgott Dawn – És most mi lesz?  Új gonosszal állunk
szemben? Kezdhetem a nyomozást?
- Igen, de nem sokat tudunk a szörnyről. Csak annyit, hogy nő.
Pontosabban nőstény, vagy a démonoknál is úgy van, mint az
embereknél? – kérdezte Buffy Giles-t.
- Nem egészen. De a vámpíroknál inkább beszélünk nőről semmint
nőstényről, mert a…
- Giles, bocsi de erre most nincs időnk. – szakította félbe Buffy.
- Megint túl angol voltam?
-Nem, megint túl okoska voltál. – szólt közbe Anya.
- Tara és én megpróbáljuk varázslattal, a keresést. – mondta Will. –
Fenn leszünk az emeleten.
-Jó, mi pedig elmegyünk Faith-szel, és körbenézünk a többi temetőben.
Az ajtó kinyílt és becsukódott. Dawn a nappaliban a Laptopon
keresgélt. Willow és Tara az emeleten, Joyce régi szobájában egy régi
Ó-babilóniai kereső varázslattal próbálták megkeresni az új démont.
Xander, Giles és Anya egy egyszerű térképet raktak a falra és
bejelölték, rajta a kripta helyét.
- Így ni. Ha a vadászaink hazajönnek, és ha találtak valami újabb, a mi
kis démonunkra utaló jelet, bejelöljük a térképen és egy idő után,
behatároljuk helyét.
- Ránk Anya-val már nincs szükség ma, úgy hogy haza megyünk.
- De vigyél magaddal egy fegyvert is. Ha esetleg megtámadna a démon.
- Szuper ötlet! – odalépett a ládához, és kiválasztott egyet. – Ezt
viszem. Oh. – a fegyver súlya lehúzta Xander vállát, és nem bírta csak
nehezen felemelni. – Nem is inkább ezt. – és kiválasztott egy kisebbet.

Mindeközben Buffy és Faith a közeli temetőben próbálták megkeresni a
démont. Minden kriptába benéztek, de nem találtak semmit.
-Szerintem itt nem lesz. Már réges rég elpucolt innen, szerintem
nézzünk meg egy másik temetőt. – mondta Faith.
- Nem tudom, lehet, hogy igazad van, de rossz érzésem van.
- Rossz érzés? Ha már a rossznál tartunk, mi van Spike és közted. –
tudakolta Faith.
- Köztünk? Ez egy kicsit erős kifejezés. Semmi. Úgy követ mintha az
árnyékom lenne.
- Emlegetett szamár. Nézd! – mutatott a hidrogénezett hajú vámpírra.
- Ezt nem hiszem el. Már megint mit keres itt?
- Szerintem, most nem téged követ. Nézd nem is erre jön.
- Vajon miben sántikálhat már megint?
- Kövessük, és megtudjuk. – fejezte be Faith.
Spike egy elhagyatott kripta felé ment. Ami rejtve volt az erre járók
szeme elől. A sötétben észre sem lehetett venni. Így voltak ezzel a
lányok is.
- Azt a kriptát még nem is láttuk. – mondta Buffy. – Tuti, hogy találunk
ott valamit.
Óvatosan oda lopakodtak a falához, hátha hallanak valamit. Aztán
Buffy felfedezett egy kisnyílást a falon, amin be lehetett látni egy kicsit.
Csak nagyon halkan hallották, amit mondanak oda bent, de néhány
mondatot elcsíptek.
- Hol van? – kérdezte Spike.
- Az Úrnő elment vadászni. Friss vért akar. A vádászhoz ment.
- A vadászhoz?
- A te fejedből sok mindent megtudott.
- Spike… - mondta Buffy – megölöm.
-Pszt! – szólt rá Faith.
- Az én fejemből?
- Igen, mikor legutoljára mentél a vadászhoz, ő látta azt, amit te látsz.
- Kopognia kellett volna, mielőtt belenézett a fejembe. Most megölöm.
A vadászt nem bánthatja.
- Az úrnőm mondta, hogy gyengéd érzéseket táplálsz a lány iránt. A
feje is megfájdult.
- Nem érdekel, hogy mit mondott, de most megölöm, mielőtt a házhoz
ér.
Spike ezzel megfordult, és kiakart menni, de az hirtelen bezárult.
-Véres Pokol!
- Nem mész ki, amíg nem állítottunk Úrnőnk szolgálatába!
- Na azt várhatjátok!
A sámán felemelte a kezét, és Spike felé tartotta. Mormolt vmit, és erre
a kézfejéből vmi sötét átláthatatlan kúszott Spike felé.
-Mi a… - mondta Spike. El akart húzódni, de a lábai nem
engedelmeskedtek. Maga elé húzta kezeit, de a ködszerű vmi
beterítette.
Pár perc múlva Spike, mintha misem történt volna, feltűnt a kripta
ajtajában. Az utolsó mondatokat a lányok már nem hallották, mintha
egy láthatatlan hangtompító falat emeltek volna. Mikor Faith és Buffy
utolérte Spike-ot, már a kapunál tartottak.
-Spike! – kiáltották. De „kedvenc” vámpírjuk, mintha meg sem hallotta
volna, ment tovább.
- Ebből most már elég! – mondta Faith és gyorsabb tempót vett fel.
Mikor odaért hozzá, megfogta a vállát, hogy megállítsa, mire a
hidrogénezett hajú behúzott neki. Faith meglepte ezért elvesztette az
egyensúlyát és hátra esett.
- Na ezért kapsz.
Buffy odaért.
- Mi történt? – kérdezte a szöszi.
- Nem t’om begolyózott, behúzott egyet.
- Na majd én adok neki. – jelentette ki Buffy.
A vámpír elé vágott, mire az megállt, de nem nézett rá.
- Spike, mi volt ez?
Felnézett, de a szemei, mintha kivájták volna. Fekete volt az egész.
Buffy hirtelen arra eszmélt, hogy ő a földön fekszik, és Spike már nincs
ott.
-Hol van? – kérdezte Faith.
-Nálunk…


Xander és Anya kocsival mentek haza. Willow volt a téma.
- Szerintem túl sokat varázsol. – mondta Anya -, de ti túl gyávák
vagytok, hogy meg mondjátok neki.
- Igen, talán igazad van, de nem fogom a szemére vetni, hisz jót akar.
- Jót? Hallottad, a hangját mikor semlegesítette azt a falat? Félelmetes
volt és sötét. Mindketten tudjuk, hogy mióta visszahozta Buffy-t túl
sokat varázsol. Egy ilyen varázslatnak következménye van, és ezt
Willow is tudta, de mégis elfelejtette elmondani, hogy Buffy sokkot
kaphat. Vagy csak én emlékszem így?
- Ugyan Anya, Will csak jót akart. És nem hiszem, hogy… PUFF! –
koppant valami a kocsi előtt.
- Mi volt ez? –kérdezte Anya.
- Nem tudom.- mondta Xander és kiszállt a kocsiból, hogy megnézze mi
az. – Te jó isten! Elütöttem egy lányt!
- Mi???
A kocsitól nem messze egy szőke lány feküdt, eszméletlenül. Fehér blúz
és farmer volt rajta. Xander odahajolt hozzá.
- Még él. De vérzik.
A lány úgy tűnt magához tér.
- M-mi t-t-történt?- kérdezte a lány.
- A barátom elütött egy autóval. – mondta Anya.
- Köszi Anya, most már kevésbe van lelkiismeret furdalásom.
Eközben felsegítették a lányt. Észre vették, hogy egy harapásnyom
van a nyakán.
- Mi történt? – tudakolta Xander.
- Épp haza felé tartottam a Bronze-ból, mikor egy nő odajött hozzám.
Furcsállottam az öltözékét, mert egy hosszú bő fekete ruha volt rajta,
mintha megszaggatták volna. Azt hittem megtámadták.
Megkérdeztem ,hogy segíthetek- e, mire ő megharapott. Nem tudom ,
hogy de kiszabadultam a szorításából és csak futottam, mire egyszer
csak egy autó jön felém. És innen már kitaláljátok.
- Egy nő? – összenéztek Anyaval. - Nem akarsz velünk jönni? És
elmondhatod, hogy , hogy nézett ki az a nő. Mi tudunk segíteni.
- Tényleg? – a lány arcán megkönnyebbülés tükröződött.
Mikor visszaértek a házhoz, Xander kopogás nélkül benyitott Anya
utána.
- Gyere be! Ez itt a barátom háza. Hahó, van itt vki? – kiáltott körbe
Xander.
- Giles álmosan kioldalgott az előszobába.
- Mi ez az ordítozás? – kérdezte. –, de mikor észre vette a lányt, már
nem zsörtölődött, inkább felvette a szemüvegét.
- Kit tisztelhetek meg?
- Oh, a nevem Anna Smith.
- Giles, megharapta őt a démonunk.
- Megharapta? Biztos, hogy ő volt az?
- A leírás alapján igen.
A férfiak tovább beszélgettek. Addig Anna, a konyhába somfordált.
Alaposan körül nézett. Mivel nem vették észre, a nappaliba ment, és
nagy érdeklődéssel nézte a fegyveres ládát. Oda ment hozzá, és
felnyitotta. A kezét feléjük tartotta. És elkezdett mormolni vmit. Abból
éles, pirosas fény áradt.
- Hát te meg mit csinálsz? – lepte meg hirtelen Anya. De mikor az ex-
bosszúálló démon észre vete, a fényt elkezdett hátrálni. – Xander,
Giles!!!
- Fogd be a szád! – rivallt rá a lány, de akkor már nem volt sem szőke,
sem kislányos, még a hagja sem volt olyan, mint az előbb. Haja
befeketedett. Ruházata inkább egy megszaggatott talárra hasonlított.
Arcán, már nyoma sem volt az imént meg ismert félénkségnek. Átadta a
helyét a gonoszságnak és sötétségnek.
- Ezt nem kellett volna. – mondta, és suhintott egyet a kezével, mire
Anya átrepült a szobán.
- Mi történt? – kérdezte Xander és Giles, miközben besiettek a
szobába. – arcukon félelemmel vegyes rémület suhant át.
- Meglepetés! – mondta a sátáni nőszemély. Ránézett a ládára, abból
kiemelkedtek a fegyverek, és elindultak Giles és Xander irányába…