Adam elindult a két üléssor közötti folyosón. Mikor az ajtóhoz ért, félrelökte a sofőrt, aki az útjában állt, és kiszállt a buszból. A csapat előtte egyszerre fordította oda a fejét. A busz lámpái hirtelen felkapcsolódtak, és Adam rájött, kik ezek. Vámpírok voltak. Élükön a legrosszabb démonnal, akit valaha is el tudott képzelni az ember. Egy 3 méter magas, zömök állat volt a vámpírhorda élén. Nem szóltak hozzá, nem is közeledtek, mindössze a gyűrűt, amivel körülzárták Adamet és a buszt, zárták szorosabbra. Legalább harmincan voltak, nem beszélve a hatalmas, patás démonról. A buszból suttogás és neszezés hallatszott ki. Olyan csend volt, hogy még a fogak vacogását is lehetett hallani. Aztán a vámpírok megmozdultak…

            Villámgyors támadást intéztek Adam és a Busz ellen. Egyszerre 30 vámpír rontott a fiúnak. Adam egy mozdulattal felugrott a busz tetejére. Ő se tudta, hogyan képes erre, de már rég észrevette. Erősebb volt társainál, gyorsabb, fürgébb is, és magasabbra ugrott. De a vámpírok is jól ugrottak, és hamar a busz tetején voltak ők is. Az egyik Adam felé rohant. A fiú kitért előle, így támadója leesett a buszról. Többen is megpróbálták letaszítani, de Adam mindig kitért előlük, így a vámpírok folyamatosan potyogtak. Egy ideig…

            Amikor öt vámpír egyszerre támadt a fiúnak, nem tudott kitérni előlük, így támadóival együtt a földre zuhant. Ő került alulra. Többen is jöttek, és egyszerre támadtak rá. Ennyivel nem bírt. Egyel, kettővel még csak-csak, de ennyivel már nem. A földre gyűrték, és egyszerre rugdosták, ütötték, ahol érték. Így ment egy darabig, de aztán történt valami. Valami elszabadult benne, amit nem tudott irányítani. Valami, ami a vámpíroknak nagyon rossz volt. De Adamnak is…

            Adam egy mozdulattal lesöpörte magáról támadóit. De megváltozott. Ujjai és körmei megnyúltak egy karommá. Arca eltorzult, szeme sárga lett. Szájában a szemfogai jobban megnyúltak, mint egy átlagos vámpírnak. Adam vámpírrá változott. De valami annál is borzasztóbb lett belőle. Egy gyilkos…

            Karmaival úgy marcangolta a vámpírokat, mintha egy nagy zsák paradicsom lenne. Mindenhol véres volt, támadói menekültek előle, de ő gyorsabb volt. Egy ugrással előttük termett, és egy mozdulattal felhasította mellkasukat, elvágta a nyakukat, vagy széttaposta őket. Értelmetlen pusztítást végzett, hiszen a vámpírok megadták magukat, de ő csak folytatta az öldöklést, míg az utolsónak is kitekerte a nyakát. Ekkor megindult a démon felé, akinek arca meglepettséget tükrözött. Valószínűleg erre számított a legkevésbé. Adam ordítva nekirohant, hogy karmaival megsebezze, de a démon kitért. Gyors volt. A méretéhez képest túl gyors. A fiú nem terv szerint harcolt, hanem hatalmas erővel, össze-vissza. Ott ütötte-vágta a démont, ahol érte, de ellenfele egy darabig ügyesen védekezett. Egy darabig…