Az út nagyon hosszú volt. A járatok miatt. Ha volt is éjszaka busz, reggel mindig meg kellet húznom magam. És ez nem volt könnyű. Így is legtöbbször gyalog kellet mennem. Körülbelül 1hét alatt sikerült az út. Pont éjszaka értem oda. A srác mintha várt volna. Ott volt rögtön. És szemétül még hátúról is támadt. De sikerült leütnöm. Néhány perc után már ott feküdt holtan. Túl könnyű-gondoltam magamban. Kiderült hogy nem teljesen halt meg. Eszembe jutott hogy az ilyen vámpíroknak elég egy kevés vér és újra kelnek, mivel nem porladt el. Gyorsan keresztet tetem (nagy kínok árán) a hasára. Elmentem. De alig tettem néhány lépést hallottam egy gyereket. Az anyához szólt. Ahogy odamentem láttam hogy az asszony hallott. Sajnáltam a gyereket. De nem tehettem semmit. Búsan mentem tovább. Egy vámpírt pillantottam meg. Hosszú szőke hajú, tüsi volt. Rám nézett és megszólalt:

-Ismerjük egymást?

-Nem hiszem. Miért kérdi?

-Mert ismerős.

-Maga ölte meg azt a hölgyet?

-Igen.

-Miért?

-Mert vadász.

-Volt. És amúgy is, én is öltem meg már vámpírt.

-Miért?

-Mert bérgyilkos vagyok. Ezek szerint engem is meg fog ölni?

-Nem. 1: maga vámpír 2: tetszik 3: a bérgyilkos más.

-Nem biztos. Amúgy meg maga ki?

-Spike. És maga ki?

-Cat. Van igazi neve?

-Igen de nem használom.

-De engem érdekel!

-Ha nagyon akarja: William the Blody.

-Én Kida limberg vagyok. Nem ismer meg?

-De! Maga én miattam vámpír.

-Jó válasz! Van még kérdése? Ha nincs elmegyek!- ekkor leszállt aróll a kőfalról, ahol éppen ült. Rám nézet.

-Azt mondtad, hogy barátok maradunk.

-Azok vagyunk. Csak mennem kell, felvenni a pénzt.

-És van, akivel hátúról tesz a testével egy jól ismert mozdulatot tett. Elmentem onnan és csak a vállam fölött szóltam vissza:

-Nincs!- és indultam vissza. Feladat teljesítve ez a lényeg. Ha megkapom a pénzt, abbahagyom ezt a munkát. Nem illik hozzám. Talán szállító leszek. Mindegy. Csak érjek haza.