Nem emlékszem hogy történt csak, arra hogy egy férfi hajol felém. Nem ismertem de barátságos arca volt ezért elfogattam a nyújtót, kezet. Megszólalt:
-Williem The Blody vagyok. És ön?- kérdezte.
-Kida Limberg- sietem a válasszal- De mi történt?
-Néhány suhanc lecsapta önt az ajtóval. Nincs semmi baja?
-Nincs- válaszoltam. Megpróbáltam felállni, de megszédültem.
-Úgy látszik, mégis kell a segítségem-, mondta nevetve.
-Na jó- egyeztem bele. Menet közben megtudtam, hogy író és még egy virágot is kaptam tőle. Romantikus fajta- gondoltam magamban.
-És maga mi?- érdeklődte.
-Író és történész.- mondtam kicsit ingerülten
-Valami baj van?- hangzott a kérdés. De nem válaszoltam. Így mentünk hozzám el.
-Jónapot! És köszönöm!- ezt igen vidáman mondtam. Ő szótlanul elment. Több hónapig nem találkoztunk.

   Szép este volt nem gondoltam volna, hogy ilyen szörnyű lesz. Már éppen aludni akartam t6érni amikor csöngettek. Ő volt az. Nem szólt semmit csak szájon csókolt. Hagytam. De még ilyet nem tett, ezért gyanakodtam. Egyszer csak ledobott a kanapéra és a hasamra ült. Ekkor felvette a démon arcát és megharapott. Hallottam, ahogy a véremet szürcsöli. A következő emlékem, az hogy, az ágyamban vagyok és ö az ágy szélén, ül.
-Vámpír lettem?
-Igen. Kérlek, bocsáss meg nekem.
-Éjjel van?
-Igen.
-Nem tudnál bővebben beszélni?- üvöltöttem.
-De. Nincs segítségre szükséged?
-Nincs. Elintézem magam is.
-Hol hallottam ezt?
-Elmegyek. Ha segítség kell vagy magányos vagy, szólj nekem! Szia!
-Várj! Gyere vissza!
-Mi az?
-Semmi. Szia!