Egy éve volt, talán még emlékszem

Egy ötlet, s mint a mesékben

Hinni kezdtem a művemben

S ti hinni kezdtetek bennem

Aztán sokan mellém álltak

S születtek művek, százak

És egyre bővült egyre szépült

Majd a tűz hirtelen kihűlt

Láttam az apró jeleket

A művem… szenvedett

Ott ültem, és úgy éreztem vége

Tehetetlenül próbáltam tenni érte

Aztán feladtam, hiába ember vagyok

A mesékben hinni régóta nem tudok

Nincs bizsergés, nincs láz, nincs szerelem

Nincs „fahéjillat” és nincs erőm sem

Valami elveszett, valami hiányozni fog

De ne hidd hogy hálátlan vagyok

Köszönöm az összes órát veletek

Köszönöm a bolond, baráti perceket

Az álmok tovább élnek remélem

Túl sok volt, hogy véget érjen

Ha örökre tart majd egyszer ki tudja?

Új erőre kapok, s visszamegyek a csapatba

De most búcsuzom, az ég legyen veletek

Jelem itt hagyom, éljen tovább bennetek