Álmodtam egy ifjúságot, fahéj illata volt

S mint a karácsony szelíd gyengéden átkarolt

Néha azt hiszem, még mindig álmodom

Mikor ott ülök veled egy rozoga padon

Vagy széttárt karokkal forgok éjszaka

S mosolyog rám az ég összes csillaga

Mikor annyi hamis csók színtelen fénye után

Elgondolkodunk egy nálunk bölcsebb szaván

De nem hiszünk neki, mi nem, sosem

Inkább végigtáncolunk a kihalt tereken

Új fénybe vonva a reménytelent

És a szívünk mely talán sosem felejt

És a szánk melyen mosolyunk lakik

És a szemünk, mely sosem hazudik

Ó bárcsak láthatnád te is az álmomat

S a padon éreznéd a fahéj illatokat