Ma megint voltam nála,de nem bírtam bent maradni, tudom,hogy mellette kéne lennem, te megmondtad:Bármi lesz is, ez a kötelességed, az anyai kötelességed,de...kérlek, ne haragudj rám...nem bírtam nézni..nem...nem bírtam...Ezt hogy lehet kibírni? Ki kérhet  egy anyát arra,hogy végignézze a lánya vegetálását?Az orvosok mindent megtettek és mi is mindent megtettünk, tudom, tudom. Érted? Tudom! De nem bírtam tovább, nem segíthetünk rajta,már senki sem segíthet rajta. Az orvosok csóválják a fejüket és feljegyzéseket készítenek róla, behívják az orvostanulókat és mutogatják Őt,mint egy cirkuszi majmot. Mutogatják: Nézzétek, nem egyedülálló eset, sokszor találkoztunk már ezzel a parkszisunkban. Tudathasadás? Nem ,nem ...gondolkodjanak..látják a távolba meredő szemeket? a tág pupillákat? Most figyeljenek, hogy reagál a külső ingerekre. Fényre negatív, fájdalomra netagív. Na jó...jó napuk van, ide figyeljenek, azt mondom,neki:Willow.Látták? Összerázkódik, a falnak simul, felgyorsul a légzése.Na ne piszkálja John!Nem kísérleti nyúlnak tartjuk itt!

Nem persze hogy nem, ők csak teszik a dolgukat, de én ezt már nem bírom. Ott hánykolódik abban a kis szobában, mindig sötétben, a bőre egészen sárgás lett, szemei mindig karikásan merednek a semmibe, vagy valahova máshova, egy olyan helyre amit mi sosem ismertünk. A saját világa rabja. Ezt mondta az orvos is.Mintha ez valamit is megmagyarázna. A kislányom él és egészséges a hagyományos értelemben, mégsem lehetek mellette, nem foghatom a kezét, soha nem kísérhetem el a diplomaosztójára, sosem lesz unokám, az én kislányom...Aki mindig belefurakodott az ölembe ha szomorú voltam, és aki éjszaka míg cumizott tekergette a hajam és aki nagy szemeivel rám nézett és úgy mondta:Anya.

Ha van fájdalom a világon...hidd el...ez az.

Nem tudom ,mikor írok legközelebb ,de kérlek te írj, te vagy az egyetlen aki tartod bennem a lelket, te vagy az egyetlen aki úgy beszélsz Buffyról,mint ahogy én akarok emlékezni rá és ahogy beszélni akarok majd róla másoknak, ha egyszer vége lesz ennek, ha egyszer...elszakad a végső kötelék is ami itt tartja...a kislányomat.

Joyce