Adam

Mink�t keze tele volt csomagokkal, elindult az ajt� fel�. Megv�rta, am�g k�t id�sebb h�lgy lek�sz�l�dik a vonatr�l, majd egy lend�letes ugr�ssal � is lesz�llt.

Egy percre megtorpant, folyton azt �rezte, hogy valami v�gzetes hib�t k�vet el. Valami mintha h�zta volna vissza a vonatra. Minden idegsz�la tiltakozott az ellen, hogy elinduljon a megszokott ir�nyba. Csak �llt �s Beth arc�n j�rt az esze, csod�s arc, selymes hang, soha �let�ben nem �rzett ehhez foghat�t, mint ezalatt a p�r �ra alatt, m�g vele volt. �s azok a furcsa l�tom�sok…olyan borzaszt�ak �s m�gis �desek voltak.

�h, ez mind csak k�pzel�d�s, jav�thatatlan romantikus lett tal�n? Nem, ezt a napot �r�kre el kell felejtenie, nincs mit tenni, �tjaik nem egyfel� vezetnek. Tal�n ha Beth is ide tartott volna, megh�vta volna egy k�v�ra, tal�n tov�bb besz�lgettek volna, de Beth tov�bb utazik.

Adam megfordult, nagyot s�hajtott �s csomagjait er�sen szorongatta kezeiben.

Ekkor egy �regember l�pett hozz�, meg�t�gette a v�ll�t �s utat k�rt, hogy felsz�llhasson.

Mik�zben elment Adam mellett, kicsit oldalba l�kte �s halkan �gy sz�lt:

-Bolondok.Itt az id�.

Beth

Adam a csomagjaival az �l�sek k�zt haladt, Beth egy ideig n�zte a sz�les v�ll�t, egyre er�sebben �rzett valami megmagyar�zhatatlant, egyre hevesebben dobogott a sz�ve. Csak p�r �r�ja ismerte meg Adam-et, p�r �r�ja mintha az eg�sz �lete fenekest�l felfordult volna, �gy �rezte, nem engedheti el mag�t�l a f�rfit. M�g nem v�lhatnak el, m�g annyi mindent kell megbesz�lni�k… Beth lehajtotta a fej�t �s nagyot s�hajtott, nem mehet ut�na, nem lehet, az � �tja tov�bb halad, ez az �llom�s Adam �llom�sa, � itt nem sz�llhat le, nem ugorhat bele az ismeretlenbe egy szesz�ly miatt. Ez nem az � form�ja, soha nem voltak viharos �rz�sei, � ilyet nem tehet meg.

Egy �regember �lt le vele szemben, nem is igaz�n �reg volt, ink�bb t�r�d�tt, sok mindent �t�lt. Levette szem�veg�t �s alaposan megtiszt�totta, majd megsz�lalt.

-Vannak akiket a v�gzet egym�snak rendelt, �s  vannak, akiknek soha nem adatott meg a boldogs�g.

Beth elk�pedt, nem �rtette, mi�rt mondja ezeket neki az ismeretlen, k�rben�zett, h�tha valaki m�snak sz�nta a szavakat, de csak � �lt ott, k�zel s t�vol senki m�s. Az �regember megcs�v�lta fej�t.

-L�tom m�g mindig nem vagytok k�sz a boldogs�gra.

-Mi…micsoda?Ezt meg hogy �rti?

-Pontosan tudod hogy �rtem. Illetve m�g csak �rzed. Mondd, hiszel az �jj�sz�let�sben?

-Nem, nem hiszek �s nem �rtem amiket mond.-Beth felpattant �s csomagjait felmarkolva od�bb akart �llni, de az �regember elkapta a karj�t �s hihetetlen �gsz�nk�k szemeit r� f�ggesztette.

-Itt az id�. Az �tjaitok egyszer keresztezik egym�st, ha most elfordultok egym�st�l, megint hossz� ember�lt�kig v�rhattok.

Beth mereven n�zett a k�k szemekbe �s pr�b�lta elh�zni a karj�t, de az m�g nem fejezte be.

-Soha egy percig nem lehettetek boldogok, v�mp�r �s a vad�sz…-itt felnevetett a titokzatos idegen.-…kegyetlen tr�f�t �z�tt veletek a sors, de most minden t�k�letes. Menj h�t.

Beth mintha sz�d�lt volna, meg kellett kapaszkodnia az �l�sben, hirtelen h�tat ford�tott �s rohanni kezdett az ajt� fel�, le kell sz�llnia, b�rmi lesz is, le kell sz�llnia.

A vonat k�zben nagyot d�ccent �s elindult.