Volt már, hogybtaláltál valamit
Egy szekrényfiók nekem súgta titkait
3 vers volt benne, s azt szavalta
De én nem figyeltem a régi szavakra:
"Nagyon kérlek ne hagyj el
Ha elmész, én meghalok
Még sok mindent mondanod kell
Amit én el nem mondhatok"
Ezt üvöltötte nekem a szekrény
S még hiányzott belőlem a remény
Hogy valaha megértem soraid
Hogy újra rám bízd titkaid
Amit magamban gyűlöltem idéntől
Mindent beléd íram, s félve a szégyentől
Elvgtam utam vissza egy baráthoz
S nem tudtam, ez mennyi galibát hoz
Azóta nem írtam azóta a Múzsa elhagyott
talán undorodva tőlem megtagadott
Csak egy penna kihűlt testével írt rímpárok voltak
és a ritmusba írt szavak üresen szóltak
De most ittt állok küldj el, ha félek
Hogy megbocsás, én iylen sokat kérek
Nem a barátod akarok lenni, azt elszúrtam
Csa, ha a tükörbe nézek, ne köpjen arcon magam....