Beth

Kínosan érte Adam kérdése. Ahogy felrémlettek benne álmának képei, és az érzés, ami hatalmába kerítette, ami miatt úgy érezte, meg kell csókolnia a férfit, mélyen elpirult és habogni kezdett.

-Nem igazán emlékszem, csak egy olyan buta álom volt…semmi értelme, hülyeség…-hogy érzékeltesse, mennyire bagatell álmot látott, kezeivel legyezni kezdett, s a biztonság kedvéért még el is nevette magát.

Adam kétkedve nézett rá, de aztán ő is elmosolyodott.

Na tessék, most aztán biztos azt hiszi, hülye vagyok, gondolta magában Beth, s végre sikerült leállítania magát és újra komolyan nézett a férfira.

-Talán van valami oka, hogy kérdezted? Csak nem értesz az álomfejtéshez? Vagy esetleg…-„Esteleg te is álmodtál valami furcsát, te is érezted, a csók közben…?”ám Beth ezt már nem mondta ki, csak kérdőn nézett a férfira.

Szerette volna tudni, mire gondol, mit érez, valami megerősítés-félét várt, hátha azt mondja, ő is érezte mindazt, ami benne végbement, hogy ő is hallott szavakat, neveket, látott olyan ismerős helyeket, mindenesetre, nem támadhatta le a kérdéseivel. Legalábbis félt attól, amit hallana.

Talán óvatosabbnak kéne lennie, úgy tűnik, akkor jelennek meg szemei előtt a furcsa látomásfélék, ha valamilyen módon hozzáér Adamhez. Tehát egyértelműen nem érhet hozzá. Most hogy ezt tisztázta magában mindennél jobban szerette volna megérinteni őt, hátha most nem történik meg, vagy…vagy… Gyorsan rendre intette magát, kinőtt már abból a korból, amikor csak azért is meg kellett szereznie magának a tiltott gyümölcsöt.

-Szóval miért kérdezted?

Adam

Kicsit csalódott volt, hogy nem azt hallotta Bethtől, amit várt. Illetve nem is tudta pontosan, mit várt, talán azt hogy Beth is egy párról álmodott, róluk, de mégsem róluk..áh..hülyeség, micsoda hülyeség! Hihetetlen, hogy még mindig ilyeneken gondolkozik.

Gyorsan válaszolt a lány kérdésére, s furcsa, de azt érezte, mintha Beth sem ezt a választ várta volna.

-Csak úgy..öhm..tudod, forgolódtál és mintha motyogtál is volna álmodban, csak azért…semmiség, csak gondoltam...megkérdezem.

Egy percig mélyen belenézett Beth szemébe és valami olyasmit látott benne, amit nem tudott megmagyarázni magának. Pár órája ismeri csak ezt a lányt, de mintha a lelkében olvasna, mintha örök időktől ismerné…

Teljesen elvarázsolta Beth tekintete, s csak szeme sarkából látott elsuhanni egy ismerős helyet a vonat ablakából. Lemondóan lehajtotta fejét és megszólalt.

-Nem sokára beérünk a következő állomásra, én ott leszállok…

Egy kis szünetet tartott, talán azt várta, Beth is észbe kap, és kijelenti, ő is itt száll le,de a lány csak elszomorodott.

Adam lassan összeszedte csomagjait és kitekintve az ablakon megjegyezte.

-5 perc és ott is vagyunk…Én…nagyon örülök, hogy megismerhettelek…-tétován álldogált a z ülések közt, furcsa érzés ébredezett benne, valami azt súgta, válaszút elé ért, és a rossz irányt fogja választani.

*

Adam tehát valamiféle búcsút várt, s Beth tudta, mit kell mondania, tennie, de valahogy nem akaródzott kimondania a megszokott elköszönést, fejbólintást. Valamit tenni akart, belül valami azt suttogta, valamit tennie kell.

Ugyan mit? Mit lehetne tenni?És mire lenne jó bármi is?

Miközben Adam előtte álldogált, Beth végre rájött, hogy valamit mondania kéne, de olyan erős érzések ébredtek benne, furcsa mélyről jövő régi érzések, hogy nem tudott megszólalni, hirtelen felállt és megragadta Adam kezét. Mélyen egymás szemébe néztek és abban a pillanatban látták azt, amit egész végig tudni akartak. Mindketten érezték azt a furcsa bizsergető érzést, mintha repítené őket valami, de most csak egymást nézték, mélyen, mintha egymás lelkébe akarnának látni.

Buffy torkát végtelen fájdalom szorította össze, az egyetlen akit valaha szeretett, és mindig szeretni fog, most a halál torkában van, örökre el fogja veszíteni…Nincs visszaút, és ő ölte meg. Nem Angelust ölte meg, hanem Angelt. Forró könnyek folytak végig arcán, még utoljára megcsókolta Angelt, még utoljára átölelte, és azt kívánta bár halna meg ő is abban a pillanatban, tudta előre, hogy semmi nem lesz olyan nehéz, mint hogy ez után tovább élje az életét.

Beth és Adam mereven néztek egymásra, az apró érintés mindkettejük számára valami olyat mutatott, amit ezer szóval sem lehetet volna leírni, így megmutatni, így örökre a szívükbe égetni. Adam szívét mintha fagyos kéz markolászta volna, óvatosan elengedte Beth puha kezét és lehajtott fejjel hátat fordított. Beth visszaült a helyére és maga elé bámulva érezte, hogy a vonat lassan megáll, megérkeztek az állomásra.