8. Következő állomás Sunnydale!
2005.08.15. 09:08
itt a vége!
Anyanka már 3 hete unatkozott egy Chicago melletti városkában, s bár egyre jobban kezdte unni mostani feladatát, maradásra késztette a lelkiismeretesség. Hiszen, az egyetlen, amit senki nem vitathatott, hogy Anyanka lelkiismeretesen végezte "munkáját", vagyis fáradhatatlanul munkálkodott egy szebb, férfimentes világért. Vagy legalább is egy olyanért, amelyben a férfiak nem többek annál, amiknek lenniük kellene, azaz egyszer használatos csendes takarítógépek, akik elismeréssel és hűséggel fordulnak a tehetséges és sikeres nő felé. Anyanka egy kávéház teraszán üldögélve elgondolkozott azon, milyen is lenne a világ, ha a férfiak hűségesek lennének, elismernék a nők felsőbbségét, esetleg magukra vállalnának pár hagyományosan női feladatot, s mindemellett pénzt keresnének, sok-sok pénzt, amit egy szó nélkül nyújtanának a hőn szeretett nőnek, mondjuk egy kedves mosoly keretében:
„Vidd csak drágám az összes pénzem! Csodálatos vagy ma...Tudod mit? Ugorj csak be abba a méreg drága cipőüzletbe, szükséged lenne pár új szandálra...és ha már ott jársz, vegyél új ruhákat is, ezek a 3 hetes agyonhordott holmiaid már úgyis kukába valók, legalább kétszer láttam rajtad ezt a szoknyát, menj csak és vásárolgass! Oh és ne aggódj, majd én csinálok ebédet az apróságoknak, játszótérre is elviszem őket, a mosással is kész leszek, mire hazaérsz.”
Anyanka álmodozva folytatott magában párbeszédet az álomférfival, amikor is végre megérkezett Susy. 20 perce várta a lányt, de mi volt ez a 20 perc ahhoz a 3 héthez képest, amit abba fektetett, hogy meggyőzze róla, John a világ barma, aki nem érdemel megbocsátást. Ez a John nagyon megnehezítette a dolgát, folyton virágcsokrokkal ostromolta Susyt, aki gyenge jellem lévén, már-már megbocsátotta az aprócska félrelépést, ami mellesleg Susy legjobb barátnőjével történt meg, s így Anyanka dupla büntetést szánt a férfinak. Ám természetesen mindaddig semmit nem tehetett, míg Susy végre ki nem mondja a bűvös szavakat, s nem kíván valami rettentő szenvedést, férgeket, esetleg prosztatabántalmakat John-nak. Anyanka az idő múlásával egyre türelmetlenebb lett, s célja elérése érdekében kicsit be kellett segítenie a dolgok alakulásába, így megszervezett egy "véletlen" találkozást John-nal. A férfi történetesen bánatában részegre itta magát, s ahogy az lenni szokott, az első útjába kerülő embernek elrítta bánatát. Anyanka 1 órát ült hallgatva az élete történetét, s az események furcsa alakulását, amik a bizonyos este Jonht egészen véletlenül egy ajtóval tovább vitték, ahol Susy barátnőjének ölelő karjaira talált. John számára teljesen egyértelműen a gonosz sors játszadozott vele, mikor ajtót, s vágyakozó ölet tévesztett. Természetesen Susy élete szerelme, és soha de soha többé elő nem fordulhat ez a dolog...és John esküdözött volna tovább égre-földre, hogy vakuljon meg, ha még egyszer más nőre mer nézni, ám a pia nem várt fordulatot vett a gyomrában, egészen pontosan 180 fokos fordulatot, s egyéb kísérőkkel a szája felé tartott, majd Anyanka vállára támaszkodva a lány cipőjén landolt. Homályos tekintettel bocsánatot kért, majd kissé bűzlő szájjal megjegyezte, hogy igazán szépek a szemei, mármint ugye nem az övé, hanem az övé…de itt a nyelve faladata a szolgálatot és valamilyen érthetetlen mozaikszavakban kezdett beszélni. Anyanka ekkor tudomásul vette, hogy terve sikerrel járt, ilyen állapotban már érdemes lesz találkozót szervezni az ex-szerelmesek közt, tehát kisebb erőkifejtés árán elvonszolta Johnt Susy lakásának ajtajáig, becsengetett, majd saját vállát veregetve hazaindult, s heves várakozással nézett a következő napi találkozás elébe. Ahogy gondolta, Susy kétségbeesetten hívta fel reggel újdonsült barátnőjét, miszerint vészhelyzet alakult ki, John már végképp egy büdös tetű.
Tehát Anyanka tettetett kíváncsisággal kínálta hellyel Susyt, majd a tárgyra térve a legmegfelelőbb módon kérdezett rá a lényegre:
-Mit csinált az a szemét hazug disznó?
Susy válasz helyett az asztalra hajtotta fejét és bőgni kezdett, majd reménykedve nézett Anyankara, hátha ad egy falatot a fagyikelyhéből nyugtató célzattal. Anyanka gyorsan átlátta a helyzetet, tehát az egész kelyhet Susy elé tolva szólalt meg.
-Minden férfi disznó...na mondd csak el szépen, mit művelt!
Susy vörösödő fejjel, el-el akadozó lélegzettel(ami abból adódott, hogy egyszerre próbált sírni, fagyit tömni magába és levegőt venni)elregélte, hogy John-nak volt képe hajnalban merev részegen beállítania hozzá, vagyis beesnie, mivel amint ajtót nyitott, a férfi bebukott rajta és megkérdezte, hogy ismerik-e egymást, majd feleszmélve, hogy az ő "egyetlen szerelme" áll előtte, sikeresen kiadta magából a maradék gyomortartalmát.
Anyanka természetesen nagyon megértően és empatikusan viselkedett, örömmel szidta Johnt, amíg Susy szája tele volt fagyival, majd amikor végre sikerült a lánynak eltüntetnie a gigantikus méretű kelyhet, még mindig sírós hangon szólalt meg.
-Bárcsak...
-Igen...?-kapta fel fejét azonnal Anyanka, s bátorítólag mosolygott Susyra, ám a lány újra az asztalra ejtette fejét és jajongva kijelentette, hogy John egy rohadt szemét. Anyankanak ekkor fogyott el a türelme, és gorombán a lányra ripakodott.
-Te vagy a hülye liba! Miért hagyod, hogy ezt csinálja veled?!Tudod, mit érdemelne?!?!
Erre Susy sírástól kivörösödött szemekkel végre kimondta a szavakat, amikre Anyanka 3 hete várt, s most kissé csalódást is okoztak neki.
-Mi van?!-kiáltott fel értetlenkedve –„Bárcsak lábát törné, mikor újabb bocsánatkéréssel jön???”-ismételte meg Susy felkiáltását. -Hát ezért pazaroltam rád 3 hetet?!-tört ki belőle a kétségbeesés, hiszen a helyzet úgy alakult, hogy John-nak csak egy szimpla kis lábtörés nézett ki büntetésül a félrelépéséért. Anyanka felpattant az asztaltól és faképnél hagyta Susyt, aki pár perc múlva újabb fagyival vigasztalódott felfedezvén annak jótékony kedvjavító hatását.
John aznap este elszenvedte a lehető legcsúnyább és legfájdalmasabb nyílt lábszártörést, amit ember csak kívánhat az ellenségének, s Anyanka büszke volt magára, hogy a szűkös lehetőségek ellenére csinos kis büntit talált ki a férfinak.
A jól végzett munka után Anyanka épp a szobájában ücsörgött és egy szerelmes filmet bámulva eltöprengett azon, hogy talán kijött a formából, azért vesztegethetett ennyi időt erre a Susy-John ügyre, amikor is egy végtelenül dühös és csalódott hang visszhangzott a fülében:
"Xander...gyűlöllek, soha az életben nem akarlak látni, gyűlöllek...."
Hm...-gondolta Anyanka-ez jó kis mulatság lesz, ideje végre valami nagyot alkotni, tehát lássuk csak...a következő állomás...-itt kicsit erősebben kellett koncentrálnia a hangra, majd száját mosolyra húzva hangosan mondta ki: Sunnydale.
|