15. Valóságshow
2005.08.15. 09:00
Bimbi, hogy én mennyire imádim a valóságshowtz:) Főleg ezt a reggeli részt:)
Másnap reggel az ébresztő úgy zajlott, hogy egy láthatatlan rádióból üvölteni kezdett a zene. Épp egy Metallica szám mint benne, mikor Spike kómás fejjel, izmait nyújtóztatva kivánszorgott az ágyából. Kiérve a nappaliba sokkoló látvány tárult elé. A döbbenettől nem tudott megmozdulni se.
A döbbenet oka Faith volt. A lány szürke férfi alsónadrágban és Mickey egeres, rózsaszín pólóban őrjöngött a zenére, miközben a konyhában a tűzhelyen egy serpenyőben rántottát sütött.
-Mi van vámpírkám? Nem láttál még embert?- vigyorgott a tátott szájú Spikera Faith.
-Hová kerültem én?- fakadt ki a vámpír egy picit kétségbeesetten.
-Ezt én is szeretném tudni- jött ki Cordy a nappaliba. Beletúrt a hajába és felfedezte, hogy milyen kócos a feje. Rémült arccal rohant ki a fürdőszobába.
Buiffyék szobájában Tara és Willow gonosz pillantásokkal szórva a falakat felkeltek és elindultak a konyhába. Buffy beletúrta arcát a párnába, a takarót a fejére húzta és aludt tovább.
Rupert és Daniel mosolyogva, bár kicsit álmos tekintettel ültek le az ebédlőasztalhoz és két óriási ásítás között megköszönték a két boszinak a kávét, amik két vigyorgós arcú bögrébe töltöttek ki nekik.
-Köszönjük! Ti nem isztok velünk?- mutatott a maga melletti székre Daniel.
-Nem. Mi nem mérgezzük magunkat ilyen dolgokkal- mosolygott Willow Tarára, majd nevetgélve elindultak a fürdőszobába.
-Gyorsan összebarátkoztak. Lehet, hogy leszboszikkal van dolgunk- mondta ferde szemmel Rupert.
-Persze mi meg buzik vagyunk, mi? Attól, hogy két lány jóban van….hmm…különben is. Én megérzem, ha azok lennének, de Willow biztos nem az….érzem az illatán- nézte Daniel álmodozó arccal távolodó lány halványkékpizsamás hátát.
-Jah! De lehet, hogy Tara az! És hát….- aggályoskodott tovább Rupert.
-Hagyd ezt abba és ne rontsd el a a reggelem, mert még megtalállak harapni- mondta Dan, nem gondolva végig, hogy mit is mond.
-Te tényleg buzi vagy- fintorodott el Rupert.
-Mi?..Én? Nem!….a harapás...az csak…..csak poén volt.
-aha. Hülye poénjaid vannak Osbörn…izé….bocs…Os…
-Daniel Osborne- mondta kedvetlenül Dan.
-Hé! Ozzy és Ripper! Láttátok mit művelt itt reggel a kis csitri vadász?- huppant le Dan mellé egy üres székre Spike- Ráadásul reggelit is csinált. Még szerencse, hogy nekem nem kell majd ennem belőle a szaga alapján ítélve.
Daniel és Rupert kétségbeesett pillantást váltottak, de már nem volt idejük felállni, mert Faith egy óriási serpenyő, enyhén odaégett rántottával érkezett meg az asztalhoz.
-Reggeli! Vályúhoz!- kiáltotta el magát, úgy hogy az egész házban hallani lehetett.
Pár perc múlva szinte mindenki ott ült az asztalnál és barátságtalanul nézett a nagy halom rostonsült tojásra.
Spike és Angel kijelentette, hogy ők elmennek egy kis vér után néznek és megkönnyebbült sóhajjal nyitották ki a hűtőt, amiben ott díszelgett két befőttesüveg disznóvér.
-A bárány vérét jobban csípem. Ez túl zsíros, még elhízom tőle- mondta cinkos mosollyal Angel.
-Ne válogass, igyál!- vigyorgott vissza Spike, azzal koccintottak az üvegekkel.
Buffy viszont még mindig az igazak álmát aludta az ágyában. Faith elküldte Andrewt, hogy ébressze fel. Andrew kicsit félősen nyitott be a szobába, de hallva, hogy Buffy egy férfit megszégyenítő hangerővel horkol, már bátran lépett be az ajtón. Az első cincogás szerű ébresztésre nem reagált semmit a lány. A másodikra szintén semmit. Andrew kicsit felbátorodva megcsikizte Buffy lelógó talpát, majd összeszorított szemekkel várta a hatást, de Buffy csak átfordult a másik oldalára. Andrew utolsó elkeseredésében felállt egy székre és belefújt a lány fülébe. Ennek az lett az eredménye, hogy Buffy- köszönhetően gyors reflexeinek- arcon vágta a fiút, aki így elterült a földön, Buffy pedig a lendülettől legurult az ágyról és rázuhant Andrewra.
-Jó reggelt Buffy!- nyögte a fiú a nagy súly alatt.
Buffy gyorsan felpattant Andrewról és megigazítgatta a pizsamáját.
-Te mit keresel itt?- gyorsan magára kapott egy köntöst. Kicsit zavarta a fiú arckifejezése, ahogy fehér alapon kék űrhajó mintás pizsamáját bámulta.
-Hogy….hogy…ééééén?- dadogott megdöbbenten Andrew- Ja! Hogy én? Faith mondta, hogy gyere reggelizni. Mindenkinek kötelező enni belőle, de ahogy elnéztem nem kell sietned, he-he. NA szia!- azzal egy idióta vigyor kíséretében kislisszolt a szobából.
|